- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Kevés dolog kell a boldogsághoz, vagy csak eper...
Azt álmodtam, hogy a testem egy flipper, tele alagutakkal, és be akarják lökni a vasgolyókat és akkor elszörnyedtem, hogy mit fog szólni hozzá a lányom, akivel utolsó idős várandós vagyok. Aztán rájöttem, hogy ez nem lehet, mert nekem fiam lesz. Aztán arra is rájöttem, hogy én nem vagyok az Anubis barátnőm, és akkor felébredtem. És láttam, hogy abban a percben írt Helénke, de pont lecsúsztam a válasszal. 3 percen múlt. Adios Amigos Florida!
De! Érik az eper! Ezt találtam ma szőlőhegyen. Jó kép, nem? Ezzel folytatódott a nap.
Aztán meg azzal, hogy felmentem a dombra összeszedni a lucernaszénát, és ott volt az Ádi bácsi és mondtam neki, hogy kaszálnék is fűkaszával, ha nem lenne fóbiám a behúzásától, és ha nem lenne kicsit kevés benne a benzin, bár még elég lesz arra a darabra, amit kell kaszálni. De nagyon aranyos volt, hozott nekem kevert benzint és ketten be is húztuk a gépszörnyeteget. Egy órát tudtam kaszálni leállás nélkül ...
fel
le
Húúúú de nagyon süt a Nap! Folyton Virág jut róla eszembe. Remélem, nálatok is hasonlóan szép idő van és már elmúlt a kényszerpihenő és a letargia :) Egyszerűen tökéletes itt minden - egy-két apróságot leszámítva, de túlnyomó többségben minden csodás. Kedvem lenne cigánykerekezni, de nem tudok. Egészen ellustultam, mióta itt vagyok. Otthon sok a stressz, a feszültség, itt viszont alaposan kigyógyított a Drágám minden földi bajomból, ugyanis a mennyekig szeretget minden nap. Boldog, elégedett, lusta kiscicaként fetrengek szinte egész nap az ágyán. Nincs is ennél jobb! Mellette elaludni, mellette ébredni.. ez az ÉLET :) Alig várom, hogy minden nap így legyen. Szerencsére már csak néhány hónap. Addig is, ahogy a biológia tanárunk mondani szokta: "Hawaii dizsi napszemüveg!" - és egy félisten az ágy másik felén ;)
Pusssz mindenkinek és legyetek vidámak! Hétfő van ugyan, de micsoda hétfő! Irány a jégkrémes :)
fel
le
Nem tudom mások hogy vannak vele, de amikor külföldre megyek pihenni, és átlépem az országhatárt, különös érzés kerít hatalmába. Ahogyan a ruháimat pakolom a bőröndbe, úgy teszem a gondjaimat is egy képzeletbeli fiókba, és nem veszem elő addig, amíg haza nem érek. Ekkor érzem azt, hogy valóban szabadságon vagyok. A fejem kitisztul, kiirtom belőle az összes gyomot, helyet adva az új, friss élményeknek. Sohasem bosszankodom, mindent lazán, gondtalanul kezelek, annak ellenére, hogy sokszor nem mindennapi helyzetekbe keveredem.
Egy kellemes tavaszi napon hajnali négykor útra keltünk a kedvesemmel, „irány Horvátország!” jelszóval. Ő már többször járt azon a vidéken, kisujjában van az útvonal, én zsenge fiatalasszony koromban üdültem arrafelé, ezért is vártam ujjongva az utazást.
Röpke nyolc órát autókáztunk, mire a csodás Opatijába, a horvát Monte Carloba értünk.
Mint anno a honfoglaló magyarok, körülnéztünk, megállapítottuk, hogy a klíma kellemes, az emberek barátságosak, a tenger ...
fel
le
Nagyon jó dolog ám az internet! Száz évvel ezelőtt, aki kalandot keresett, kénytelen volt kimozdulni otthonról és útnak eredni, hogy megismerjen idegen tájakat és népeket.
Most elég, ha otthon bekapcsolja a számítógépét és kedvére száguldozhat a világban, beszélgethet a legtávolabb élő ismerőseivel.
Álljunk csak meg!
Az nem baj, ha ismerősökkel beszélgetünk, de bejelentkeznek teljesen ismeretlen, s nem biztos, hogy jó szándékkal felvértezett emberek is.
Barátaim meghívtak több közösségi oldalra, ahol kedvünkre cseveghetünk. Elkövettem egy rettenetes nagy hibát, feltöltöttem egy fényképet. No, nem azért, mert azt várom, hogy meghívjanak az antik bakfisoknak kiírandó szépségversenyre, egyszerűen csak a barátaim is tettek fel képet.
Csakhogy a hátam mögött a falon látszanak a festmények, s megfelelő hozzáértés hiányában bárki külső szemlélődő abban a tévhitben leledzhet, hogy azok nagy értéket képviselnek.
Az egyik ilyen oldalon egymás után keresnek meg látszólag külhoni, ...
fel
le
Az előbb olvastam egy komoly cikket arról, valaki már jó előre tudja hová kerül, ha beüt a "krach"..., a ménkő.
Első gondolatom az volt, vajon én hová fogok kerülni?
Ezzel is, mint sok egyéb mással el szoktam viccelődni, kénytelen vagyok nem komolyan beszélni róla, mert a téma kényes, nemszeretem téma, pedig egyszer-egyszer elő kell venni.
De komolyan? Még mondhatom, játszhatok ezzel, hogy nekem már nem jut hely. Nagy ott a zsúfoltság! Ezzel a nehezén túl is jutok általában.
Pedig néha megcsap a szele... és olyankor a saját bőrömön érzem, hogy sokáig ezt nem lehet kerülgetni, mint macska a forró kását.
Vannak előrelátó emberek, akik már azt is tudják hová és ezzel le is tudták a dolgot, de legalább van egy biztos pont és tovább nem is foglalkoznak vele... Ez a téma nálunk a családban egyelőre tabu... de meddig?
Szívem szerint, ha engem kérdeznének akkor azt mondanám onnan fentről, szórjatok szét a szélrózsa minden irányába... :-)
fel
le
Biztosan észrevettétek már, hogy eltűntem az utóbbi pár napban. Elég volt a bezártságból és kiköltöztem pár napra szőlőhegyre. Csomó meglepetés ért!
Meséltem már, hogy az új szomszédaim férfi tagja egy jó kis erős pasi, és múltkor kérdezte, hogy feltöltheti-e az ezer literes víztartályomat, hogy ezáltal is tisztuljon a kútja.
Mondtam, hogy persze, de az a baj, hogy már elkorhadt alatta a raklap, meg ki kéne stabilizálni, de ez volt az utolsó dolog, amire a rengeteg erőmből telt. Szóval elmaradt. De kicsit be volt állva, amikor beszéltünk róla, nem hittem volna, hogy nem emlékszik rá... bár vagy ötször is megkérdezte. :D
Mentem fel a dombon a szőlőbe, és észrevettem, hogy nincs a helyén a víztartály! Hoppá! Pár méterrel arrébb került, profin ki lett téglázva meg minden, és fel is lett töltve!
Olyan boldog voltam, hogy nevettem még akkor is, amikor elültettem a most kapott feketeszedret és onnan hordhattam a vizet, így a szívgyógyszeremből is elég volt most egy fél. :)))
...
fel
le