- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Kimozdultam. Nehéz volt az elindulás. Csak négy hét! Ennyi idő telt el, mióta nem voltam kint a kertben. Csodálatos volt az idő. Egy jó nagyot sétáltam az avarban. Ilyen sokáig csak egyszer voltam távol, de az rég volt. Meg is fogadtam akkor, hogy soha többet ilyen sokáig nem maradok el. Nem szabad azt mondani, hogy soha. Mert lám, megismétlődött, de mintha nem is telt volna el ennyi idő.
Mindent ugyanúgy találtam, ahogy hagytam. Rend volt, csak levél volt több a fa alatt, mint rajta. El is felejtettem, hogy mindig így szokta, ősszel.
Az sem igaz, hogy nem volt társaságom. Egy vörös cica kandúr barátságosan közeledett a tízóraim felé. Megosztottam vele, hálából megengedte, hogy hozzám dörzsölőzködjön. Emlékeket ébresztett...
A szomszédomnak is hiányoztam. Rendes pasas.
Jó volt kicsit egyedül.
Már tudom mit kell tennem végre, valahára!
fel
le
Péntek volt, repült a nap. Reggel bementem a barátnőmért a városba, hogy kihozzam hozzánk. Az előbb elaludt, úgyhogy most már itt tudok kicsit lenni.
Szóval reggel bementem érte kocsival, közben kitettem a zuramat a Tibit dolgozni.
Aztán mondá az én barátnőm, hogy nézzünk be egy turkálóba, mert ő szokott árulni a vásárba használt ruhákat, és hátha talál valamit, amit jó haszonnal el tudna adni.
Mondtam, hogy oké, mehetünk, mert szerencsére egy ötszázas van csak nálam, így biztos nem költök pénzt. Találtam is pici babazoknit a másik barátnőm születendőjének, meg újszülöttsapit, nagyon kis édeset! És a vizilovas spagettipántos hálóingnek se tudtam ellenállni, és nem azért, mert a rózsaszín vizilónak glóriája és szárnya is volt, hanem mert olyan klassz, karcsúsított fazonja volt. Megvettem, meg egy rózsaszínt hasonlót is, amit végül neki adtam. A fekete csipkésről most nem ejtenék szót… De csak azért mert tényleg szükség van rá, mert nem akarom majd januárban az öcsémékhez németbe ...
fel
le
Találkoztam egy idős asszonnyal és így fogadott:
- Virág, hát téged is lehet látni? Hát te élsz még? - eddig a részig oké volt, öregapám és mami is mindig ezzel fogad, de aztán jött a java:
- De meghíztál! - na, ezt nem kellett volna… bár ezt is szokták, csak, hozzáteszik, hogy:
- De jól nézel ki!
S mindezt szó nélkül tűrtem. Na, nem mondhatjátok, hogy nem vagyok marhára tisztelettudó az idősekkel.
Utána megbeszéltük, hogy újra nyulazok, a pároztatási gondokat, és megígérte, hogy hoz nekem valamennyi salátát, hogy tudjak kitenni a földre.
Szeretem őt. Éppoly derék sváb néni, mint akiket ismerek a faluban.
fel
le