- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Tegnap végre ÉREZTEM azt, amire idáig vágytam, amit sose tudtam megfogalmazni-tán nem is lehetett volna- de most végre éreztem MELLETTE!
Ahogy ültünk, ahogy hozzám ért,ahogy símogatott, ahogy csókolt, ahogy a szemembe nézett...
Imádtam minden percét, és jó érzéssel töltött-és tölt most is el- el az együttllét Vele.
Nagyon jókor jöttek ezek az "érzések" Tőle (furcsa, még mindig nem merem kijelenteni 100 százalékosra, hogy Ő is érezhet vmit irántam a testi vonzalmon kívül), most, hogy talán egyáltalá nem lesz módunk kettesben lenni...erőt adnak a folytatáshoz, mármint a mindennapok folytatásához. Nyugodtan, megfontoltan, bizakodón indulok a jövő felé....aztán majd lesz valahogy.
Sokat elvárni ebben a helyzetben nem lehet, nem is akarok.
Hiányozni fog, Ő és az "érzései".... csak azt sajnálom, hogy nem voltam képes elmondani Neki mikor kettesben voltunk, hogy mit érzek iránta...attól tartok, hogy többet nem lesz rá lehetőségem kimondani, és lehet, hogy örökre ...
fel
le
Én azt hittem, hogy a büdösbencét mindenki ismeri, de úgy látszik, hogy ezen a néven nem ismert. Amúgy valami poloska, a málnát szokta bebüdösíteni a kertben, és a mellékelt képen látható. Kb 2 cm hosszú.
Azért utálom, mert amelyik málnára rámegy, vagy beleharap, az ehetetlen lesz. Ezért nem szoktam hagyni, hogy beérjen rendesen, mert akkor már tuti, hogy beleevett. Az éretlenebb málnát nem csípi. Amúgy létezik belőle mindenféle méretben és színben.
A másik bajom vele, hogy ha őkelme megijed, akkor a fenekén köp valami iszonyú bűzös váladékot, mint a büdös-borz. Talán róla kapta a nevét. Amúgy nem tudom, hogy ez népi elnevezés-e, csak abból gondolom, hogy nem ismertétek a nevét.
Mostanában - és általában ilyenkor ősszel - szeret berepülni az ablakon, és naná, hogy megtalálta a szúnyoghálón az egyetlen rést.
Mostanában egy barnább változata is repül befelé, és az még nagyobb és még félelmetesebb. Mint egy szörny, de komolyan. Nincs ám bogárfóbiám, csak a százlábútól jön rám a ...
fel
le
És itt a videó is hozzá:
http://www.youtube.com/watch?v=ZMrVd_YksAY&NR=1
És egy vers is HOZZÁ:
A vágy szárnyai
A végtelen időben megtapasztalni a pillanatot;
A Földre ezért születtünk, érted én ezért vagyok
Kincsemnek látni, mit mások hagynak ott;
Elveszni hagyni: én ezért vagyok.
Fájni örömmel, vérezni hagyni szívemet,
Csillagunk együtt keresni; tudni, hogy itt és ezt lehet.
Csókommal érintni édes ajkakat,
Tudni, hogy elmúlik, de mégis kell, s szabad.
Lehunyt szemekkel a fényben fürdeni,
Akarni, dacosan akarni, kelleni.
Magamhoz ölelni egy boldog napot
Elveszni hagyni, én ezért vagyok.
fel
le
Egy kicsit lehangolódtam ma. Az egész szombaton kezdődött, amikor a kipufogó a kocsin kettétört. Sajnos nem tudok az autó nélkül élni, se dolgozni, így mit volt mit tenni, elvittem a szerelőhöz tegnap. Rendes volt, mert bevállalta, és ma kész is lett. Csak az ára: 35000 Ft. Na ez durva. Nem a szerelő tehet erről, sem senki más, ez van. Az autó idősödik és elhasználódik. Csakhogy így nem tudom egyáltalán miből is veszünk tüzelőt.
Miért van az, hogy amikor úgy néz ki, egy kicsit helyrejössz, máris beüt egy olyan, ami lelomboz?
Persze nézzem a jó oldalát: a számlák némelyikét befizettük, ha az asszonyt bármi éri, nem kell fizetni az eü ellátásért (mivel nincs munkahelye és "jól keresek", ezért havi 5100Ft az eü hozzájárulás), mehetek kocsival dolgozni, és nem büntet meg a rendőr (3 nap alatt 2 rendőr mellett is elmentem, akik úgy néztek rám, hogy ha a másik oldalon mennék rögtön megállítanának, előtte már idejét sem tudom, mikor láttam őket). Az már más kérdés, hogy miből is ...
fel
le
Ma nagyon együtt-érző voltam a zurammal, a Tibivel. Szegény éjszakás volt és én szolidaritásból végigaludtam vele a napot.
Persze nem teljesen, mert közben kiolvastam egy egész könyvet, főztem húslevest és krumplistésztát, és még az állatokat is megetettem.
Felrovom magamnak, hogy nem mosogattam, de az mint tudnivaló nagy csörömpöléssel jár. Most meg már nincs kedvem.
Két büdösbencét is megfogtam ma. Az elfogott bogarak száma ezennel tíz fő felé jár. Felfedeztem a rést a szúnyoghálón, ahol bejönnek. Félelmetesek! Amúgy nem öltem meg őket, hanem papírzsepistül betettem a szeneskályhába. Remélem jól zár... Ha hétvégére lehűl, majd begyújtok... Máglyahalálra kárhoztatom őket.
Micsoda gyilkos lakik bennem...
Még csak annyit, hogy a barátnőm telefonált, hogy az anyja bent van a pszichiátrián, mert le akart ugrani a tizedikről. Holnap beugrom hozzá. Csak, hogy stílusosan az ugrásnál maradjak.
Úgy kb. fél éven belül ő a negyedik, aki ugrani akar és valamilyen módon kapcsolódik ...
fel
le
Szassztok!
Hát én! Ki más?
Jöttem ki-...bekapcsolódni!
Még mielőtt azt kérdeznétek hiányzott-e valami, megmondom:
Hát ti! Ki más?
Ez a kényszerű pihenő kiborított. Senkinek se tett jót, de főleg a környezetemnek. Legfeljebb annak, aki ezt így is akarta.
Nem használtam ki ezt a szép nyárutót, de nem kívánhatom, hogy másra se süssön a nap.
Boldogítottam a szolgáltatókat, de ez fordítva nem mindig működött.
A gépem is felmondta a szolgálatot és mire rájöttem, hogy nem érek fel hozzá, elmúlt két hét.
Gyakran éreztem magam rosszul a bőrömben, és mire kezdtem volna megszokni, kipattant az isteni szikra. És jött a segítség!
A legnehezebb az egészben az volt, hogy ki kellett bírnom gép nélkül.
fel
le