- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Tegnap annyi jó hír borult ránk este hogy azt hittem eldőlök....
Az Én másik tesókám messze él tőlünk, hiányzik, mert az előtt sokat voltunk együtt, de hát az életet neki is meg kell alapozni valahol s az nem biztos hogy itt lesz.... sajnos...
De azért megpróbál a lehető legtöbbet haza jön nagyon jó tesó és sógornő, valamint keresztanya, már Barbi születése előtt eldőlt, hogy Ő lesz a keresztanyu, nagyon jó választás volt! Barbi imádja őt és boldog vagyok azon felül ha anyagiakba nem is, de családilag, minden okés!
Az idő rettentő kevés, mert már csak pár nap Ő is haza jön és együtt ünneplünk hiszen neki is most van a születésnapja!
Drága testvérem! Soha ne feledd hogy szeretünk, s bár távol élsz nálunk mindig otthon vagy ha haza térsz!
S bár még van egy kis időnk, de mégis elhoztam azt a pici ajándékot amit tőlünk kapott...
NAGYON NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK NEKED!
Isten éltessen sokáig a füled meg szaladjon bokáig! Ha már itthon leszel meghúzgálom a ...
fel
le
Ááááááá!!!!!! Tudtam, hogy nem szabadott volna megnéznem ma a képeidet! Különösképpen azt a kettőt nem, ahol együtt vagyunk… se a többit…
A fene vigyen el, hogy olyan messze vagy, én meg csak sóvárgok itt, mint éhes majom a banán után…
Tudom, tudom, nem túl jó hasonlat, legalábbis nem túl hízelgő rám nézve. De kit érdekel… Amúgy nincs rossz kedvem egyáltalán, mielőtt azt mondanád, hogy nem szabad szomorúnak lennem miattad. Nem vagyok. Mondom nem vagyoook! Na.
Csak ma megint rám tört az a kórság… tudod a hiányzol-kór… Néha azt hiszem, hogy inkább egy amnézia-kór kéne, vagy a korai szenilitás… édes feledés… a fene vigye el… Hiányzol. Sose bánd! Ez vele jár… mondhatni veled. De többé nem nézem meg a képeidet. Csak még ezt az egyet… meg ezt… és ezt… na, és még ezt is… csak ezt a krumplihámozósat még…
Még így sincs okom panaszra, hiszen szinte naponta írsz, ha csak két sort is, hogy itt jártál és csak beköszönsz és most sajnos csak ennyi… Tényleg elégedett vagyok. Jólesik a ...
fel
le
Sort állok a postán, hogy valamilyen úton-módon kikönyörögjem az értesítővel a címemre, de nem a nevemre érkező leveleket, amiket a nálunk lakó barátom kapott.
Előttem volt egy nő, aki nem tudta felvenni az élettársa leveleit, mert nincsenek egy lakcímen…
Erre én csak odaadom az értesítőt és annyit mondok:
- Nekünk ugyanaz a lakcímünk.
Mikor kitöltöm, átveszem, azt mondja a postásnő
- Írja oda azt is, hogy élettársa! - nem tudom miből gondolta, hogy nem az anyja vagyok…
Második alkalom, ugyanaz a szituáció:
Nézi a nevet, nézi, hogy ugyanaz a lakcím, de a férjes nevem nem Pásztor, erre azt kérdi:
- És kicsodája?
- Az élettársa - mondom egy szempillarezdülés nélkül.
A házasságot az egyház szentesíti, az élettársakat a Posta.
Mától csak a Postában hiszek.
- Ámen! - mondta az Angyal.
fel
le