- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Sziasztok!
Mint tudjátok, lezárult az ez évi második versenyünk is. A romantika és erotika pályázatunkra sok (több, mint 100db) pályamű érkezett be. Jelenleg is folyik ezeknek az írásoknak az értékelése (eredményhirdetés : szeptember 5-én). A zsűri és segítői* (Ada, Anubis, *Bianka, Donna, Fiona, *Jenics Juli, *Je t' aime, Jutka, *Katalina, *Lizelotte, Matyómacsó, *Nem Tom, Orsolya, Pinokkió, Virág, *Zsizsik) folyamatosan olvasnak és értékelnek. Aki még szeretne a segítő csapatba bekerülni, továbbra is jelentkezhet (szeptember 4-ig) nálam pontozólapért. A zsűrinek nagy könnyebbség minden önkéntesünk segítsége!
Érdekes ez nálunk:-)
Sokan bíráltak bennünket a zsűrizés rendszeréért. Pedig csak egyszerűen rendhagyóan csináljuk.
Nem jobban vagy rosszabbul, mint mások...
Feleségek.hu -san;-)
Persze ezt egy külsős nehezen érti... Ez egy életérzés, ide tartozni, itt díjat kapni egy másfajta elismerés.
Magyarország 2011:-(((
Ha valamit máshogy csinálsz, jobbat akarsz, szebbet ...
fel
le
Igen, igen igeeeen!
Találkoztunk!!!!! és az, hogy ilyen spontán volt,-vagyis amikor felhívott, már úton voltam hazafelé, teljesen lemondva a találkozó lehetőségéről- nem volt időm agyalni...csak feléje venni az irányt...és élvezni a Vele töltött időt.
Átadtuk magunkat egymásnak, és a lehető legtermészetesebben jöttek a dolgok mindkettőnk részéről...olyan összeszokott párként. Asszem ilyet már írtam az előzőekben....hát, mint "ágyastársak", már eléggé egymásra vagyunk hangolódva.... és a legjobb, hogy egyikőnk se akarja befejezni....még nem....
a koncert sajna nem jött össze, de ez a röpke találkozó kárpótolt érte....végül is, sokkal jobb időtöltés volt, mint egy zsúfolt helységben, dübörgő zenét hallgatni!
fel
le
Lajzolok
2011. augusztus 26.
Mikor ötéves voltam, kitört a felső két nagy metsző lapátfogam. Azért lapát, mert tejfoghoz képest is nagy volt, legalábbis úgy emlékszem. Biciklibaleset. Sírtam, és a fogaim keresgéltem a kert végében. Hogy miért pont ott, nem tudom, mert valahol a járdán történhetett a baleset. Persze, lehet, hogy a fogak csak a kert végében potyogtak ki, isten tudja. Akkor még a nagymamámnál laktam, kertes házban.
A fogaim azóta kinőttek, nagyok most is, biciklizni meg azóta sem tudok.
No de, mért a lajzolás? Mert onnantól kezdve selypítettem. Lépa, letek, mogyoló, kolán leggel, hálmat likkant a ligó.
A ligólikkantás a legjobb szerintem, most így utólag belegondolva.
Meg a lajzolás. Lajzolni mindig is szerettem. Mindenhová lajzoltam, ahol volt szabad falfelület. Később otthon is, a panelben, anyám nagy örömére. Vagy bánatára.
Egyszer lajzoltam az oviban űrhajósokat, ahogy épp felfedezik a holdat. Először mindenkinek be kellett zsírkrétával színezni szép ...
fel
le
Végül is csak az marad, amit mindenki ismer, amit mindenki lát.
Felkapom a fejem gyakran, ha különös követ találok a vízparton, s éppen akkor nyugszik legszebben a nap, melyet csak én nem veszek észre. Úgy élek tovább, mint, aki semmit sem veszített. Leszakítok egy almát az éppen utamba eső üszkös, haldokló fáról, jó ízűen megeszem, miközben odébb fiatal fa termésén habzsol mindenki.
Én észre sem vettem.
A legszebb nők szaladgálnak körülöttem, de oly magasra másztak cipőjükre, hogy elnézek felettük. Nekem a szerény virág, a búzamező ereklyéje hozott ezer örömöt. Az apróságot, bő árnyékban a bevergődött fényt veszem észre, nem a ragyogást. Azt mindenki látja. Ezáltal megosztottá válik.
Én azt nézem, amit más nem vesz észre.
Amit én látok, az mind titok.
fel
le