- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Mára elég sok mindent terveztem, pl Posta, Hivatal, festékvásárlás, pakolás festés előtt, festés a hegyen, visszapakolás utána, kiautózás anyuhoz, Vivien hazahozása, kint alvás a hegyen… Esti csillagnézés Vivivel a szobában…
A festéses része ugyan elmaradt, mert úgy véltem, hogy ránk fér egy kis előpihenés mielőtt elhozom Vivit, mert ha túl fáradt vagyok hozzá, sajnos nincs elég türelmem, és akkor mindketten nyűgösek vagyunk.
Viszont Lencsivel megbeszéltem, hogy neki is a kedvence az indiai stílus, és így még nagyobb lendülettel fogok neki a lépcsőforduló kifestésének indiai módi szerint. Már amennyire a szűkös lehetőségeimből megy. Aztán majd meglátom, hogy mi sül ki belőle, és hogy a saját szobámat mennyire tudom majd a stílushoz igazítani. Úgy néz ki, hogy elég sok időm lesz rá a közeljövőben, és túlteng bennem a kreatív energia.
Azért ma mindkét lányommal sikerült beszélnem és nagyon hiányoznak a cserfeseim.
Ja, és mától élettársam van, a Gejza, csak még nem tudom, hogy ...
fel
le
Sokszor olvasok történeteket arról, hogy mennyire el tud durvulni két ember között a kapcsolat (főleg családi, élet-, házastársi kapcsolatról van szó). Ilyenkor hátradőlök, gondolatban lejátszom, melyik félnek, mit kellett volna tenni azért, hogy ne jussanak el idáig, de ha már eljutottak, akkor hogyan intézhetnék el az ügyet emberi módon, egymás között.
Olvastam a mediátorokról is, akik konfliktuskezelésre szakosodott szakemberek, s feladatuk közvetíteni két fél között. Persze elég sokba kerül egy ilyen szakember díja, de ha nincs más, akkor megteszi egy családtag is, aki mindkét fél bizalmát bírja.
Nyugalommal töltött el a tudat, hogy szerencsére nálunk nincs szükség mediátorra.
Történt egyszer, hogy a nyaralás utolsó napján kiderült, családunkban is kirobbant a háború. Rögtön felsorakozott a két sereg a valóság sakktábláján. Lépés lépést követett, s végül az egész állóháborúvá változott. Lövészárkokban farkasszemet néztek egymással az ellenfelek, itt-ott elsűvített néhány gránát ...
fel
le
Az életben sok mindenért megküzdünk, szinte egész életünkbe törekszünk valamire...
Barbi életét is nyomon követheti az ember, most versenyeken szerepel, s örömmel vesszük tudomásul, hogy látható itt is ott is, ezt sokan vehetik dicsekvésnek, persze ez nem baj. Én és mi apró sikerekből való építkezésnek vesszük ennyit megérdemel az életben Ő is!
Lehet rossznak fogak tartani, de annyi szomorú naplóbejegyzésem volt már, hogy elég volt! Persze van szomorúságom de miért sírjak örökké?????
Mikor vannak olyan dolgok amikből erőt meríthetünk....
Én és Mi Barbiból merítünk erőt, ha Ő nem lenne, nem is tudom mi lenne akkor.. .de van!
Nagyon szép napot és mindenkinek annyi örömöt gyermekeiben mint amennyi nekünk van!
Millió pusz mindenkinek!
fel
le
Amikor túl nagy a nyomás rajtad, akkor mindig jön egy váratlan üzenet, ami megerősíti abban a tudatban, hogy jó úton jársz, még, ha mások szerint az a legrosszabb út is neked. Azért észveszejtően nehéz.
Gondot viselni a kicsikről… ez az, amit a szív diktál… Nem gondolkozol rajta, hogy miért csinálod. Csak egyszerűen teszed, amit tenned kell, mert erre indít valami mélyről jövő ösztön és szeretet. Némelyek lehurrognának, hogy köze nincs az anyai szeretethez, hiszen sosem voltam anya, és lehet, hogy sosem adatik meg… de mégis az vagyok valahol… Egyszer egy pótanyám mondta, hogy a szíve gyermeke vagyok. Azt hiszem, hogy nekem is sok szívem gyermeke van, volt és lesz is még.
Ma, amikor cseteltem a "lányommal" és írta sokszor, hogy öm… meg, hogy am… akkor hallottam a hangját a fejemben és elképzeltem őt, hogy itt van megint mellettem. Könnyű volt elképzelni. Aztán azt mondta, hogy rokon lelkek vagyunk. Legalábbis abban, hogy határozatlanok vagyunk. Vagy nem? Vagy mégis? ...
fel
le
Huszadikán, azaz tegnap gyönyörű időnk volt. Fiam, menyem, négy éves unokám, és én felmentünk busszal, a TV toronyhoz, ami a Misina tetőn van. Fel mentünk a toronyban, lévő kilátóba is. Csodálatos látvány fogadott bennünket. Az egész Mecseket, a város minden részét,végig gyönyörködhettük. Kis idő múlva legyalogoltunk Tettye térre. Már rég voltam arra, hát hadd ne mondjam, csoda szép az a hely. A gyerekek paradicsoma.Ott eltöltöttünk három órát, én is lecsúsztam a csúszdán, mint a gyerekek. Onnan legyalogoltunk a belvárosba. Unokám végig gyalogolt velünk, egyszer se kérte, hogy vegyék fel.kicsit körbe néztünk a forgatagba,utána ettünk.Este hét órakor indultunk, el haza.Kellemesen elfáradtam, és nagyon jól kikapcsolódtam . Nagyon szép volt ez a nap.
joboszi
fel
le