- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Egy dal ifjúkoromból:
http://www.youtube.com/watch?v=nJaX8bcIAZg
Baby Sisters - Jó estét nyár,jó estét szerelem
Dalszöveg
Helyzet volt elég, mégsem történt semmi rég,
Negyvenegy szombat óta nem jött senki még,
Nem várok csodát, de az élet mért ver át,
Nem bírom tovább, hol vagy Ámor?
Nem kérek sokat, legyek én is áldozat,
Tudom, hogy untat, de lőj a szívembe nyilat,
Minden készen áll, csak egy férfi kéne már,
A szívzár nyitva áll, kell a mámor.
Refrén: Jó estét nyár, jó estét szerelem,
Szabad egy hely már rég a szívemben,
Mért váratsz már, rád bízom, hogy ki legyen,
Táncol a vágy bennem.
Jó estét nyár, jó estét szerelem,
Eljött a perc hát, hogy össze bújj velem,
Nem bírom már, rád bízom, hogy ki legyen,
Táncol a vágy bennem.
Lesz, ahogy lesz, ez a nyár majd helyre tesz,
Pánikra semmi ok, csak kell egy kombi dressz,
Hol vagy hercegem, olyan jól állnál nekem,
Légy nagy legény, rabolj el engem.
Refrén: Jöjj, hagyj ki minden szót,
Többet ér száz lopott ...
fel
le
Kedves Olvasók!
,, A közelmúltban, a lámpafényes belvárosban, este kilenc órakor támadott meg egy hölgyet egy ismeretlen férfi, elvette a táskáját, értékeit, ütötte, verte, rugdosta, véres csomóban tépte ki a haját. Az asszonyt hetekig ápolták. –adta hírül a megyei napilap.
Mostanában már én is félek! Azelőtt eszembe sem jutott, hogy sötétedés után bármikor, engem is leüthetnek, megverhetnek, kirabolhatnak. Az utóbbi időben egyre többet hallani ismerősi körömből is hasonló esetekről. Nem az a legfélelmetesebb, hogy megtörténhet ilyesmi, mert vannak ilyen erőszakos, szadista alakok, hanem a közöny. A ,,kívülállók” közönye. Ütnek valakit, kiabál, vérzik, segítségre szorul, még sincs senki, aki közbelépne. Nem akad egyetlen ember sem, aki az áldozatnak segítene? Fekszik valaki az utcán, s kikerüljük, meg sem kérdezzük, mi a baja? Közönyösen elmegyünk a másik mellett? Csak akkor cselekszünk, ha bennünket ér a baj? Ennyire elfásultunk már a túlélésért folytatott hajszában?
Az ember ...
fel
le
Egyik kedvenc Széltoló-lányom állatkertben volt ma. Bár gondolom, hogy a másik kedvenc kicsi lánykám is volt. Na szóval... kérdem tőle, hogy nem ették-e meg az oroszlánok...
- Nem. Azok keményen dogoztak a fajfenntartásért. Nem maradt ránk idejük.
- Óóóó.... olyat engedtek nézni nektek? Anyám borogass...
- Rajtad már a borogatás sem segít! - nevet fel.
- Az nem is, esetleg a köpölyözés... vagy a piócák...
Harsány nevetés csak a válasza...
- ...Vagy, ha fejbevágnak, mint Encsi szokta aput.
Elfelejtettem megkérdezni, hogy esetleg sárkányokat nem láttak-e... Apropó az az bizonyos apu... egyik nap a barátnőmnek csapja a szelet, másik nap nekem. Legalább tudom, hogy egészséges... Akkor kezdenék aggódni, ha többé nem nézne más nőre...
- De, tudod, hogy az én szívem egyes-egyedül csakis és kizárólag... érted dobog!
- Honnan tudnám, sosem mondtad - vágom rá azonnal.
- Hallgasd csak meg!
- Hajoljak a mellkasodra? - ajánlom fel.
- Az olyan romantikus!
...
fel
le
Megint átrendezem magamban a kérdéseket és a válaszokat. Mint mindig, megint egyedül.
Nem könnyű, ha elfogult vagyok saját magammal. Ki cáfol meg? Én.
Olyan jól indult a napom. Pontosabban a reggelem.
Mi lett belőle? A tervek, amit szerettem volna, nem valósultak meg. Milyen egyszerű terveim voltak és mégis milyen bonyolult annak a számára, akinek nem fontos. Nekem fontos.
Túlléptem rajta. De el lett rontva az egész hétvégém!
Mert hülye vagyok, mondja, aki nem érti hogy ez a hétvége nagyon sok mindent eldöntött volna. Talán ezt nem akarta? Talán én sem?
Mégis olyan hiányérzetem van.
Persze nem csak nekem van hiányérzetem, hanem a cicáimnak is, akik számítottak rám. Miért van az, hogy lassan feledésbe mennek. Ezt nem élem túl! Ilyen nincs. Őket szeretem igazán, mégis mintha ők is kezdenék érezni azt, amit én, a bizonytalanság ül rá lassan a hangulatomra. És az nem jó.
Éppen ideje megint elővenni papírt, ceruzát. Az egy nagyon jól bevált szokás volt nálam, amikor ...
fel
le