- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Egy malőr folytán pontosan fél órám van, hogy megírjam az e heti cikket.
-- Adna valaki témát?
Síri csend. Na, persze, ha most kapnám az ötletet, már akkor is akkor elkésett volna. Utólagos hsz-t nem fogadok el. Csak reklamációt!
Tessék, most magatokra vessetek. Majd én kitalálom ezt is helyettetek.
1953-ban ezen a napon jelent meg Elvis Presley első lemeze. „My Happiness” (Boldogságom) címmel. Ekkor indult el a Király karrierje.
Na, persze, ez smafu ahhoz képest, hogy 1966-ban ezen a napon nyerte el Kovács András a Karlovy Vary-i fesztivál fődíját. Innentől már csak Kovács András a sztár.
Jellemző, hogy a nagy dolgok mind július 18-án történtek.
Hogy mást ne említsek, a kazángyáros Morvai Ferenc 1989-ben ezen a napon találta fel Petőfi Sándor sírját, aki addigra már elég nőies lett.
Ami addig is köztudott volt, hogy nagy költőnk a halála után, mikor már jobban lett, Barguzinba költözött, ahol befejezte az életrajzát.
Szóval, miközben Morvai úr ügyködött, sajnálatos módon ...
fel
le
Múltkor beszélgettünk csajok a bokaláncról. Nos, vettem a bátorságot és szembeszállva a férjem tiltakozásával vettem magamnak egyet.
Mindjárt le is fitymálta, hogy még, ha arany lenne...
Na, én szeretem ezeket a kis bizsukat, egyrészt, mert aranyos a borostyánkőutánzat kövecske rajta, a gyöngyökkel, másrészt pedig, ha elveszítem, akkor csak 195,-Ft anyagi kár ér, nem több.
Nem, hogy örülne, hogy nem vágyom gyémántos karkötőre és rubintos nyakékre.
Igazi sváb lány vagyok, az elhagyható dolgokat nem szeretem drágán vásárolni.
Azért kikönyörögtem, hogy vallja be, hogy csinosan áll. :)))
fel
le
Most nem azért nem vagyok , mert …
Most azért nem vagyok, mert lehet nincs mondanivalóm.
Amiért most mégis írok – talán bosszús vagyok.
Az egyik írásomban , már tettem említést arról, - vigyázzunk egymásra, s igyekezzünk a saját gondolatainkat írni, s ne a másikunk írása hasson ránk úgy, hogy a mi írásunkban az olvasott visszaköszönjön.
Tündér is írta, - én is így gondolom - itt mindnyájan egyformán fontosak vagyunk.
Mint ahogy már írtam is – emberek vagyunk, emberi érzésekkel, hasonlóképp fogalmazunk , hisz hasonló érzéseket fejezünk ki egyazon nyelv szavaival.
De ! Az már nem magyarázható ezzel, hogy egy kicsit más szövegkörnyezetbe egy kicsit átmásítva, szinte ugyanazok a szófordulatok bukkannak fel ( kezd rendszeressé válni) amit már leírt valaki más.
Itt mindnyájan fontosak vagyunk, hát vigyázzunk egymásra, s igyekezzünk a saját gondolatainkat írni!
fel
le
Updike-ot olvasok.
(nyúlcipő, nyúlketrec, nyúlháj)
Nem tudom, más hogy van vele, de én képtelen vagyok bármit is csinálni ebben a melegben.
A lakás iszonyú koszos, a földön tobzódik a sok szennyes, már egy tiszta törölközőnk sincs, csak azok, amiket a nyaralásból hoztunk.
Tegnap még az ujjam is elvágtam, miközben egy cikk dinnyét szeltem. Észre sem vettem, legalábbis későn érzékeltem a fájdalmat.
A tudatom tompa, a hajam, nyakam csatakos, és végre, a három napja tartó hasfájás után, ma reggel megjött.
Gyerekkoromban egész nyarakat, vagy az életemet töltöttem az ágyban fekve olvasva, most viszont úgy érzem, elnyom az ágy, fáj minden végtagom, hátam a folyamatos fekvéstől.
fel
le
Hatodik nap:
Pakolás, búcsúzkodás, néjegykártya csere, s a döbbenet, hogy vége az irodalmi tábornak. Azért jutott idő egy jó kis beszélgetésre, egy kis sétára.
Már sokadjára, de eszembe jutnak a gyermekeim, akikkel telefonon és néha interneten tartottam a kapcsolatot. Hangjukban még mindig nyugalom, de hiányt érzek. Tudom, mi lehet az. Már csak 12 óra, és otthon leszek.
Hazaérkezve vettem észre, hogy mennyire szükségük volt nekik is egy kis önálló életre. Azóta egy hangos szó sem hangzott el.
Teljesen kicserélt engem nemcsak a helyváltozás, hanem az is, hogy igen értékes és szeretetreméltó emberek között töltöttem el hat napot.
Hiszem, hogy a környezet nagyon is kihozza az emberből a jót, de sajnos a rosszat is.
Nekem az előbbit adta az Ég, kihozták belőlem a kellemest, a jót, a szépet.
Köszönöm nekik, magamnak!
:)
fel
le