- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Olyan érzés fogott el, amikor ránéztem az ébresztőórára, és láttam, 18,37 percet mutat, mint amikor még dolgozni jártam. Ritkán ugyan, de előfordult, hogy kicsit elaludtam. Akkor szorongtam utoljára ennyire.
Észrevettem, hogy bekapcsolva hagytam a számítógépet. Odaugrottam a géphez.
Eszembe jutott, hogy nyitva van a csevegő. Ijedten kapok az egér után, hogy mentsem, ami még menthető, mert pont én vagyok az, aki haragszom, ha fent marad az online felhasználók között olyan személy is, aki nincs is jelen. És ezt többször szóvá is tettem.
Most beleestem a saját csapdámba - gondoltam összeszorult szívvel, miközben rákattintottam hogy feljöjjön a kép, ha valaki szólt hozzám és én még csak nem is válaszoltam, hogy fogom én ezt megmagyarázni.
Egy kő esett le a szívemről, mert saját bejegyzésem után, ez 16,10 óra volt, a beköszönésemen kívül, megnyugodva tapasztaltam, nem írt utánam senki.
Még jó! Első gondolatom ez volt. Más is ezt cselekedte, így nem érhet bírálat.
Be kellett ...
fel
le