- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Örömmel olvasgatom a pályázati naplóbejegyzéseket.
Tegnap mindet átnéztem, összesen 27-et, a sajátomat is.
3 napló még sajnos teljesen üres.
Kedvesek, bensőségesek, családiasak. Igazi intim önarcképeknek is mondhatnám őket.
Valami nem stimmel.
Kezdem az elejéről. Most már módszeresen keresem a logikát.
Nézem a statisztikát. Mert ugye a kiírás szerint:
„…az egyes felhasználók által írt, saját naplójuk 7db legnézettebb naplóbejegyzésének összesített nézőszáma számít bele.”
Értem én a viccet is, meg a varázslás előtt is fejet hajtok.
Ráadásul e két szakma nagymestere ebben az évben lenne 100 éves.
Nem csak Kazal Lászlóra gondolok, hanem Rodolfóra is. Szeretem a kabarét, a poént és a mágiát.
No de ennek már a fele sem tréfa. 1 Cukor falat, édes naplóíró.
Az első 3 naplóbejegyzésénél még csak 6-5-10 látogató van, onnantól kezdve ömlik a nép, rögtön jönnek 230-an.
Majd 226-223-216-173-egyszer csak 19 ??? és megint jön a roham, 171-173…230, stb.
A hozzám írt („Je ...
fel
le
Ma már nehéz úgy végigmenni az utcán, hogy ne szólítsák meg az embert ezért vagy azért, de főleg, hogy valamit kérjenek. A szerencsétlen hajléktalanok mellett sok kis simlis, lejmolós, tarhálós egyed szennyezi az auránkat.
Igazából hangulatom függvénye, hogy szóba állok velük, vagy csak az elutasító választ kapják meg.
Néhány variáció.
Gyönyörű ívben fújom ki cigarettám füstjét.
A simlis veszi az adást. Mellém lép.
– Te öreg, aggy egy blázt! – mondja.
– Te öreg, nem dohányzom – mondom, és tovább-ballagok.
Vagy:
Elém toppan a figura. Se köszönés, se semmi, csak:
– Kérhetnék valamit? – böki oda.
– Kérhetsz – azzal továbbmegyek.
Mondjuk, jobb kedvem van, meg egy kis időm is.
Érkezik az emberem. Nyitná a száját. Tenyeremet kinyújtom elé.
– Várj, hadd találgassak – mondom.
Egyes – pénz kell.
Kettes – cigi kell.
Hármas – éhes vagy.
Csak számmal válaszolhatsz, nem akarok beszélgetni – nézek rá szigorúan.
– Egyes – mondja.
– Hármas – mondom –, én nyertem!
– Ez nem ér – ...
fel
le
A hét elején vártam ezt a napot, de mint egy perc rohant el, és nem tudtam igazán élvezni. Pedig szép volt, és szerencsére még nincs vége!
Szeretek sokáig, akár délig is aludni, de ez a reggel már 4 órakor kezdődött, amikor ugyanis a kutyám jelzett, hogy neki dolga lenne. Én fordultam egyet, abban bízva, talán átmegy és próbálkozik anyunál, de ma nagyon kitartó volt, hát felkeltem. Gondoltam gyorsan megjárjuk szokásos kört. Így is lett, aztán gyorsan ettem egy kicsit, mert a kétszer 70 lépcső, meg az utcai séta éhessé tett. Mikor végre szerettem volna lefeküdni, azt vettem észre az én édes kutyám, ott ül az ágy előtt, szájában a kedvenc játéka, amit ledobott elém, ahogy odaértem. Játszani kellett vele! Ami nem esik nehezemre, hisz engem is boldoggá tesz, ha jól érzi magát a kicsi Nexuska, de nem hajnal öt órakor!? Szóval alvás elnapolva, muszáj volt játszanom, hogy ne legyen sértődés, és utána jött a sírás. Éhes lett. Szóval aludnom, már nem kellett, viszont Nexus jól lakott, és utána ...
fel
le