- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Fura egy nap a mai. Kerek szám, pont jó elkezdeni valamit. Pályázatokat nézegetve, kerültem ide, olvasgatni kezdtem, érdekesnek találom az oldalt, meg az itt lévő embereket. Kicsit úgy érzem beleillek a képbe, kicsit meg úgy, hogy nem. Idővel kiderül ez is.
A pályázat közben veszített a bájából, de arra tökéletes volt, hogy idecsaljon. :) Az a rész kevésbé szimpatikus, hogy én is csalogassak ide ismerősöket.
Egyrészt, ha őszintén írnék naplót, ismerősök nem láthatnák, másrészt nem az ismerőseim véleményére, voksaira lennék kíváncsi, harmadrészt kissé nyomulósnak érzem a dolgot. Persze ettől még, világos, hogy az oldal népszerűsítése a cél, és meg is értem.
Naplóírásban nem vagyok túl jó. Elkezdem, egy ideig becsülettel írom is, aztán túlpörög a kinti a világ, sok a dolog, és már nehéz folytatni. Vagy rábukkan egy ismerős, és jobb befejezni. Igaz, többnyire tematikus blogok voltak.
Most is van egy, 2 bejegyzést élt meg szegény. Egyszerűen leblokkoltam és nem tudom folytatni. És ...
fel
le
"Szia Lakyluck!
Amint látom tegnap itt jártál a lapon. Olvastam egy-két írásodat, ami nagyon megfogott. Tetszik a stílusod, nem csak az írásaidnál, de hozzászólásaidban is, ahogy a szurkapiszkát ki tudod védeni.
Különösen az ...első randi, és ...az apró örömök indították be a fantáziámat. Aztán szépen sorban.
Igazándiból a tanácsodat szeretném kérni, rám jellemző a beszólásokat nehezen tűröm. Van-e valami ötleted, hogyan lehet úgy visszavágni, hogy ne én legyek megsértődve?
Feltettem egy cikked után egy rövidke írást, persze van benne utalás a te írásodra, de csakis pozitív értelemben. Szeretném, ha megnéznéd! :-)
Nem lesz nehéz megtalálni.
Szia,
Éva"
fel
le
Elért engem is a végzet, úgy, ahogy már többünket az oldalon.
Látom ám, mikor beléptem az előbb, valaki pontozta több cikkemet is. Egyessel. Persze, indoklás nélkül. Azért tudom, hogy egyest adott, mert addig hibátlan volt a csillagmutató, most alig hármason áll. Nem szoktam számolgatni, különösebben nem érdekel, bár némi magyarázatot, vagy indoklást én is elvárnék egyes - ügyben.
Ja, azt nem vállalják itt fel a névtelen "rajongók".
Ügyes. És köszönöm, természetesen.
Hogy miért nem csodálkozom már ezen??
De a szándékos rosszindulattól hányok.
Grat és ölcsi, kedves anonim!
fel
le
Állatm a buszon.
Körülöttem vagy száz mosolytalan emberbábú. Nem mondanám, hogy kellemes társaság.
Álltam a buszon.
Kinn szakad az eső, itt benn nedves, savanyú kipárolgás. Rémület, rosszullét.
Álltam a buszon.
Kellemetlen szagok mindenütt. Te lány! Túl sok az a parfüm. Te fiú! Túl kevés a szappan!
Álltam a buszon.
Kapaszkodnék, de nincs miben, legfelljebb az esernyőm fogantyújába. Szédülök. Csak remélem, hogy megtartasz, szomszéd!
Álltam a buszon.
Csendet! Kavarog a gyomrom, a fejem szédül. És pont most szól vagy ezer telefon. Mentő szirénája, valami tuc-tuc zene.
Álltam a buszon.
Leszállnék. Inkább gyalog! Nincs jelzőgomb. Senki sem segít. Forog velem a világ!
Jól ülsz, fiú? Nézel kedvesen a fejem felett. Mi olyan érdekes? A sápadtságom?
Álltam a buszon.
Kanyar jön. Egy hátizsák fúródik az oldalamba. Könnyem potyog. Sikítanék. Bőrkabátos hátadra hajtanám a fejem. Szabad?
Álltam a buszon.
Segítség! Segítség!
Álltam a buszon.
fel
le
Nem, abszolút nem titok, hogy írok, ír más is, mi ebben a rossz? Az, hogy mikor, hova és mit, és erről ki, mit és hogyan vélekedik, az más dolog. Ami a legjobban kiakaszt, az a tudatlanság és az irigység. Igen, valaki irigyel miatta. No, nem azért, mert hű-de-jól írok, hanem azért, mert erre van időm és ingerem. Én nem tudom, más nők ezt hogyan és miként élik meg, mert nem ismerek mást, aki hasonló módon írna, mint én, de nekem érzelem kell hozzá, ráadásul pozitív érzelem. ebből két típus létezik: a szerelem és a barátság. Nos, ez a két érzelem nálam egy-egy férfihoz kapcsolódik. A Szerelem: ő a férjem, az örök és nagy Ő, és érdekes, hogy újabban vele kapcsolatban versek jutnak eszembe és nem prózák. Ezek a versek aztán szépen el is vesznek, mert - természetesen- akkor jutnak eszembe, amikor dolgozom, vagyis a nyolc órás viszonylag monoton és rutinból végzett meló mellett. És ott esélyem sincs leírni. Legfeljebb, ha haiku, és szünetig nem felejtem el.
A nagyobb volumenű írásaim ...
fel
le
Múlt pénteken összefutottam egy sráccal a rendelőintézet előtt. Akkor láttam életemben először.
Olyan helyes volt, hogy az már bűn. Szőke, kék szemű, kicsivel magasabb nálam. Jól a szeme közé néztem. :)))
Megjegyzem, mindig a sötét haj-szem tetszett eddig.
Ma amikor a postára mentem be... Na ki jött velem szembe a lépcsőn? Hát ő. Olyan ütős szemkontaktus volt már elsőre is, legalábbis nekem. Az elsőben benne volt a döbbenetem, hogy nem tudom láttam-e már ilyen szép férfit, a másodikban meg az "újra látlak" meglepődése. . Milyen kicsi a kisváros. :)))
És táskás volt a szeme... nincs tökéletes férfi. Amúgy nagyon hasonlított a hajdani titanikos Leonardo Dicaprio-ra, csak egy kicsit még szebb volt. Hajdanán ő is helyes volt, amikor még csak 19 voltam.
Amúgy én ismerem látásból a fél várost, de őt még sosem láttam. Egy ilyen helyes srácnak biztos van valakije, úgyhogy inkább nem kezdek ki vele. De csak azért, mert szégyenlős vagyok. Na meg azért se mert kikapnék... :)))
Bár ...
fel
le
- Azon a napon minden megváltozott. Kivilágosodott egy pillanatra.
- Emlékezetes nap volt, az egyszer biztos. Szilveszternek hívták. Meg Új évnek. Milyen jó, hogy ahány ember, annyi minden jut erről az eszébe.
Nekem is vannak gondolataim. Nem is akármilyenek.
- Milyen a Szilveszter egyedül, amikor átléped a küszöböt? Átlépsz az új évbe. Én elmondom nektek!
- De mégse. - Kit érdekel, amit mondok?
- És kinek mondanám el? – hiszen alig ismerek itt valakit.
- Neked milyen volt a Szilvesztered?
- Te elmondanád? – hiszen alig ismersz.
- Egy majdnem idegennek? – miért.
- Igazad van.
- Igazam van?
- Hát persze, hogy nem is válaszolsz, minek is.
- Igazam van?
- Mi abban az érdekes, hogy valaki egyedül tölti az ünnepeket, az téged hidegen hagy, hiszen neked ott a családod, ott vannak a barátaid.
- Te olyat nem is tudsz elképzelni, hogy mások másként vannak. Az téged fusztrál, zavar, idegesít. El vele.
- De lehet, hogy engem édekelne, milyen másutt egy ünnep? Mondjuk ...
fel
le
A széles szájú béka története
Ül a béka a tóparton, és ordenáré módon ordibál, hogy a szája az egyik fülétől a másikig ér:
- Én vagyok a Széles-szájú Béka! MINDENKIT BEKAPOK!!!!!
Meghallja ezt a nyúl, gondolja, megnézi közelebbről, mi baja a békának.
- Én vagyok a Széles-szájú Béka! MINDENKIT BEKAPOK!!! Hát te ki vagy, s mit eszel?
- Én vagyok a Nyúl, és répát eszem.
- Jól teszed, ha odébb állsz! - azzal a nyúl továbbszalad.
A béka tovább üvöltözik, még mindig csak a két füle szab gátat a szája szélességének. Meghallja ezt a róka, ő is a közelébe megy.
- Én vagyok a Széles-szájú Béka! MINDENKIT BEKAPOK!!! Hát te ki vagy, s mit eszel?
- Én vagyok a Róka, és tyúkot lopok a faluból, azt eszem.
- Jól teszed, ha odébb állsz! – azzal a róka is elinal.
A béka csak tovább harsog a megszokott módon. Meghallja ezt a gólya, odalépeget a békához.
- Én vagyok a Széles-szájú Béka! MINDENKIT BEKAPOK!!! Hát te ki vagy, s mit eszel?
- Én vagyok a Gólya, és széles ...
fel
le