- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Hétvégén átszaladtam az unokahúgomhoz. Láttam, van egy csomó mindenféle újságja, női divatmagazinok, otthonszépítő újságok, na, mondom, aci csak ide, ha te úgyse olvasod most.
Átcíheltem egy nagy szatyorban, délutánra remek elfoglaltságnak ígérkezett a sok olvasnivaló. Könyvem most nincs új, gondoltam, elleszek ezekkel addig. A semmitől jobb.
Már átlapoztam többet belőlük, mondjuk, a divat annyira nem izgat, mert nem telik több százezres ruhákra, de sok egyéb cikk is van benne, ami érdekel.
Eltelik pár óra, jön át a testvérem. Nézi a sok újságot, azt kérdi, tesó, már megint olvasol? Naná, én mindig.
Ő, mondja, nem szeret olvasni. De azért leül, elvesz egy - egy darabot, csak, hogy átlapozza. Jó. Hajrá.
- Jééééé, ebben van recept is? Meg a vörös áfonyáról egy cikk, amit már rég kerestem...- kiált fel.
Én csak sóhajtok egyet. Hagyjál olvasni.
- Tesó, adjál már egy tollat, ezt kimásolnám.
- Nesze. Csak ne zaklass. Én nyugiban szeretek olvasni.
-Te, ez milyen toll?? Mi az, ...
fel
le
De a Papa, meghazudtolva korát, ruganyos léptekkel gyorsan
ajtót nyitott. Csak annyit akart tudni ez a csodás férfi tényleg igazat mondott néki: nincs felesége!
Hirtelen elszégyellte magát, mert nem hitt a férfinak, kit egyre jobban a szívébe fogad, Valóban elvált s az Édesapjával él, aki egy bűbájos teremtés. Ugyanolyan jóvágású magas kissé testes ősz hajú bajuszos férfi volt, mint a fia csak „néhány „évvel idősebb kiadásban. A szemei még megőrizték fiatalkori csillogásukat. Váltottak pár mondatot, de annyira meglepődött Melinda, hogy nem emlékszik miről beszélgettek. Megnyugvással, s mégis izgatottan rohant el, s ugrott be a kocsijába. Arra emlékezett, hogy Ádámot sok nő keresi otthon telefonon, de azt nem tudhatta,
hogy Ő volt az egyedüli, aki a kapuig eljutott.
Azt sem tudta, hogy volt egy megállapodás, apa és fia között. A lakásba nem vihet nőket, csak EGY ASSZONY lépheti át a küszöböt, kit elvesz feleségül.
De pont ez a dolog, ami esze ágában sem volt Ádámnak. Amit ...
fel
le
Ezt a pár sort csak Neked írom, aki minden mozdulatomat árgus szemekkel, illetve chipekkel figyeled! Adok egy kis munkát, mert tudom, hogy Te ezt nagyon szereted. Számolgatod a bitjeimet és byte-jaimat, forgnak, pörögnek a RAM-od kerekei, mi? Most nem tudod, hány pontot is adj nekem, de légy nyugodt, nem könnyítem meg a munkádat.
Egyébként a héten többször is emlegettem a felmenőidet! Szegény Neumann forgott a sírjában és Bill Gates anyukája sem örülhetett nyugodtan kisfiának.
Én azt hittem, szeretsz dolgozni, de amit a közelmúltban műveltél, az minden képzeletet felülmúl! Homok került a processzorodba? Azt még lenyeltem, hogy videót és zenét nem tudtam feltölteni már hetek óta, de hogy a barátaimat csak kerülő úton tudom elérni, az már minden képzeletet felülmúl!
Gondolkozz egy kicsit, mert ha így folytatod...
De nem akarok fenyegetőzni! Mindent pontosan megszámoltál? Jó, akkor most hagylak pihenni. Jó éjszakát, álmodj sok-sok kedves netes fiatalról, akik gigabyte-tokkal ...
fel
le
A Bűn -
- megbocsátásra való képtelenség – vallja előadás sorozatában Villás Béla.
Nem beszélünk már 3 hete.
Mióta megírtam a szilveszteri-újévi cikkeket.
Hallom, hogy duzzog, olvasom, hogy várja a bocsánatkérést, érzem, hogy hiányzom.
Miért is?
Hisz fikció mind a kettő, a fiát csak fényképen láttam.
Mi lett volna, ha történik is valami?
1 perc alatt nem múlhat el 25 év barátsága.
A fia pár hét után, mit sem sejtve apja sértődöttségéről, mailben jelentkezett. Tök rendes, jól nevelt, érett férfi.
Mindent meg tudtam vele beszélni, amit az apjával nem lehetett.
Elolvasta az ominózus cikkeket, mint "elméleti főszereplő". Tetszett neki, egy megjegyzéssel:
-Nem hordok baseball sapkát. :)
Sajnálja, hogy az apja ilyen önfejű, és gyakorlatilag magát hibáztatja a felnőttek, a mi nézeteltérésünk miatt. :(
Persze nem találkoztunk, nem is fogunk. És a lelkünk tiszta.
2011.03.29.
Apjával még mindig nem beszélünk.
De már jött egy nőnapi körlevél. Meg a kölcsönös ...
fel
le
Végre péntek van, ma leszedem a díszeket és újra dobozba kerülnek, majd év végén előszedjük őket megint...!
Nem rossz ötlet ez a naplóíró pályázat ..., de Orsolya persze a naplóját így is úgy is írja, mi a csudát változtat nekem ezen????? Az életem nem ezen függ, sokkal fontosabb dolgokon már nem lét kérdés, lehet lázadok valami ellen????? Számomra ez a verseny semmit sem jelent, mert életem története úgyis ide kerül...! Lassan neki fogok megírni az elmúlt sok - sok idő történetét itt, mert bizony fordulatokba gazdag időszakom volt, nap nap után nem unatkoztam, hiszen az élet miért lenne azért unalmas...
Sokat változtam, komolyodtam és ez érzékelhető a környezetembe is, de továbbra is a jót képviselem ez nem változott semmit, aki szeret úgyis szeret önmagamért, aki meg nem az nem, sajnos ezzel nem tudok mit kezdeni!
Csupán egy ember vagyok, aki hétköznapi, lehet néha unalmas is, de ez vagyok azért Én ORSOLYA és azért az maradtam aki voltam bizonyos dolgokba....
A mai ...
fel
le
A mai nap olyan elmélkedős nap. Amikor nem sok mindenhez van kedve az ember lányának, még fel sem öltözött, pedig már délutánt mutat az óra.
Igaz könnyű a gép előtt felejteni magad, ha írsz. Csak abból érzékeled az idő múlását, hogy már harmadszor kortyolod a nagy semmit a kávésbögréből, hogy nem találsz már helyet a hamutartóban, és hogy egyre jobban feszít a hólyag, és menni kéne a dupla 0ás helyre.
Mikor végre felállsz, és nyújtózol egyet, bekapcsolod a kávéfőzőt, amíg az feléled, letudod a mosdót, aztán kávé, tejgőzölés, és újra leülsz.
Kép is megvan, feltöltöm a cikkhez, nem az igazi, hiába méretezem, nem illeszkedik megfelelően a kis kockába, ahol megjelenik, de két próbálkozás elég volt, jó lesz ez így is.
Erről eszembe jut, profilkép kéne, vagy avatar, erről meg az, vajon milyennek képzelnek azok, akik nem tudják milyen vagyok :) Soványnak? Kövérnek? Szőkének? Feketének? Netán vörösnek? A kis narancssárga lobogó hajú árnykép nem sokatmondó.
Nemrég megkértem ...
fel
le