- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Lassan ismét itt a húsvét. Elhatároztam, hogy felkeresem az egyik régi barátnőmet, - egy kis tojásfestés miatt. Utána meg, - majd jól meglocsolom! Többször egymás után! Remélem, hogy megvan még a Playboy nyuszis jelmeze.
Mindketten nagyon szeretjük a jó kis szerepjátékokat, - mert úgy minden együtt töltött alkalom, az újdonság erejével hat! Újévkor - malackodunk, húsvétkor - nyuszizunk és tojást festünk! Mert ugye legjobb tojásfesték, - a rúzs!
Azért a legkedvesebb szerepjátékom a rendőrnős! Olyankor duplán élvezem a szituációt, - mert végre én b@szogathatom a rendőrt, - és nem fordítva! Szeretjük még az orvosost, és a tanító nénist is. Ezeknél a játékoknál nem használunk rúzst, - az csak húsvétra való!
Elérkezett a húsvét. Szépen megborotválkozva, frissen, illatosan elindultam a kedvenc barátnőmhöz, hogy eleget tegyek a hagyományoknak, és tojásfestés után rendesen meglocsoljam! Mire megérkeztem a lakásához, addigra elővettem egy üveg pezsgőt, amivel majd megalapozzuk a kellő ...
fel
le
Pajkosnénimnek elfogyott a kenyere. Általában én látom el mindennel, bevásárolok neki, elviszem az autómon a faluba, ahová csak kéri. Este hívott, hogy mindene van, egyedül a mindennapi kenyere nem fog kitartani péntekig. Én pedig péntekig nem terveztem hazamenni a faluba.
Gondoltam egy merészet és felhívtam jóapámat, nem dobna-e be egy kenyeret Pajkosnénihez. Nagyon készségesnek mutatkozott. Az utcát tudta, a házszámot pedig megadtam, agykontrollos gyerektanfolyam móddal nyomatékosítva, hogy megegyezik a nevem napjával, hátha így rögzül neki. Legalább az egyik.
Másnap reggel fél nyolckor vettem észre, hogy jóapám egy órával azelőtt már hívott mobilon, csak még visszaaludtam, s lenémítva maradt a mobilom. Tudtam, hogy meg kellett volna adnom neki Pajkosnéni mobilszámát, mert nincs kapucsengője...
Visszahívtam, majd elmondta, hogy végülis megoldotta. Talált egy helyet a kerítésen, ahol hóna alatt a kenyérrel bemászott. Ezt így nagyon elképzeltem, hogy a termetes apám bemászott ...
fel
le
- Rendben van, fiam! Várlak benneteket!
Oly könnyű volt kimondani, mert szívből jött és imádom az unokámat. Egy hónapig nálam lesz Danika! Megleszünk mi ketten, a hatéves és a hatvanhat éves, az utolsó éves óvodás és a két éve nyugdíjas férfiember. Elvégre a hatéves is férfiember lesz, ám most csak egy palánta, akit óvni és nevelgetni kell, dédelgetni, félteni az égető naptól és a viharos széltől.
Visszatettem zsebembe a mobilomat és folytattam a munkámat. Végezni akartam az ágyás előkészítésével, hogy másnap palántázhassak. Délben szokás szerint leültem a teraszon és elszívtam egy cigarettát, utána a fürdőszobában felfrissítettem magam. Általában délben kezdtem ebédet készíteni, majd ebéd után lepihentem egy órácskára, három óra körül főztem egy kávét, kényelmesen elkortyolgattam, ismét elszívtam a teraszon egy cigarettát és kiballagtam a kertbe, ahol elbíbelődtem a fáimmal és a zöldségeimmel.
Másnap egyszerre keltem a Nappal. Előkészítettem a Danika szobáját, ágyat vetettem, ...
fel
le
Névnapodra mentem. Este, mikor odaértem, készíttél vacsit. Krumplit sütöttél nekem frissen. Szépen meghámoztad és feldaraboltad és kisütötted egy kis olajban. Nem volt sok olaj meg miegymás otthon, de mondtam, hogy nem baj, mert nem akartam, hogy munka után még hogy hazahoztad Timikét is az oviból, még boltba is elmenjen, mert annál kevesebbet láthatlak és a hosszú napokon nagyon hiányzol. Mindketten, de te méginkább. Fél órát se akartam nélküled tölteni. Egy percet sem.
Úgyhogy míg Timike nézte a Mása és a medvét én kimentem a kis konyhánkba és mondtam, hogy jöttem zavarni. Te meg leültettél egy székre és folytattad a krumplihámozást. Az első adagot én kaptam, mert addigra már egy vasszöget is megettem volna. Vegetával és egy nagyon kevés majonézzel. Közben beszélgettünk és olyan jó meghitt családias volt a hangulat. Nem szorongtam és nem kellett szerepet játszanom. Még izgulok kicsit, de érzem, hogy veled és melletted lassan megtalálom régi, elveszett önmagamat.
És gondolkodtam ...
fel
le
Van köztük legalábbis, amit a hátam közepére sem kívánok, de jó, hogy elmúltak azok az idők! Csakhogy túl sok helyet foglalt el és jól elraktároztam, hogy most megint átéljem és emlékezzek.
Mindig akad egy-két újdonsült, most éli át, azt amit én már rég és felteszi a kérdéseket, amire mindig meg van az azonnali válaszom. Hiszen emlékszem, mintha ma lett volna...
Búcsúztattuk a ó évet, de előtte a titkárnőt, aki elhagyta a tett színhelyét jobb élet reményében távozott és ott maradtam magnak. Persze, a szorgalmat meg kell becsülni, mindenre kapható gondolták, de melléfogtak a nagyok... Rövidre fogom, a többit képzeld hozzá. Buli van ezerrel és én a szorgoska, kiszolgálom, amennyire a képességeimből futja. Egy dologra nem vagyok hajlandó, és az még magamnak is meglepetés volt. A pezsgőbontás is az én reszortom volt. Lehetett, de én is megléptem. Nem tudták, vagy odáig a cseppnyi agyukig nem ért fel az, hogy még életemben nem bontottam pezsgőt?... Nem estem kétségbe, csak hívtam a ...
fel
le
Talán néhányan tudjátok, hogy nemrég új városba költöztem.
Ahogy az ilyenkor lenni szokott, egyből kerestem egy új munkát, hogy továbbra is tudjam finanszírozni a lakhatásomat és a tanulmányaimat - hát, a jó hír, hogy egy héten belül elhelyezkedtem a gasztronómiában, felszolgálóként, ahogyan ez eddig is volt.
Nade nem akármilyen hely ez! Kissé lepukkant, ízléstelenül berendezett hely, a lila és a bézs minden árnyalatával tarkítva. Megvan a maga bája, a vendégeknek pedig egyenként a maga baja.
Ma történt, hogy Pepínó, egy nyolcvanéves törzsvendég, a szokott módon becsoszogott az ajtón, és ragyogó műfogsorát kivillantva egy hangos "jó reggelt, Kisasszony!"-nyal köszöntött - délután kettőkor.
Azonnal készítettem a nyolcad vörösbort, amit mindig iszik, egy kis pohár csapvízzel együtt, amit sajnos mindig beleönt a borába - de ugye, nem vagyunk egyformák, és az igazi móka csak ezután következett.
Sejtelmesen magához szólított, majd elővett egy fej retket a ...
fel
le