- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Ezen a napon Szent Lúciára emlékezünk, aki egy előkelő szicíliai családban nevelkedett. A keresztény hitre tért szép fiatal leány szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, majd mártírhalált halt hitéért. Példamutató tisztasága és alázatos élete folytán nevét a fény (lux) szóval is kapcsolatba hozták.
A néphit kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost. Ez utóbbi terjedt el a néphagyományban. Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi szokás, hiedelem, jóslás, tiltás kapcsolódna, mind december 13-hoz, Luca napjához. Ez a nap épp úgy alkalmas volt termékenység varázslására, mint házasság-, halál- és időjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására. Az első látogatóból a várható állatszaporulatra jósoltak. Ugyanis, ha Luca reggelén férfi lép a házba, a szaporodás bika lesz, ha pedig nőlátogató érkezik, üsző.
Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. Fokhagymával dörzsölték be az ...
fel
le
Az Lidérc-erdőben már lehullt az első hó, az őzek összesereglenek az etető körül szénát majszolva, és az erdő madarai is gyűlnek az etető körül. Délelőtt még egy fél zsák makkot is kiszórtam a mindig éhes kis vadmalacoknak, akik úgy szaladgáltak körülöttem mintha csak bohó kutyakölykök lettek volna. Az erdő az én otthonom. Persze költözhettem volna valami vidámabb helyre is, de... én már csak ilyen vagyok. Sötét humorú. De azért sötétedés után még én is elbújok a kis kunyhómban, ami a tisztás szélén áll a nagy égerfa mellett, hogy a félénkebb állatok is előmerészkedhessenek az etetőhöz. De a lidércerdő közepén a félénk állatok nem mernek csak úgy előbújni, hacsak nem süketek és vakok. Vagy vakmerőek. Persze ez egy másik történet...
A tűz vidáman pattog, én laza nyugalommal olvasok, s mindeközben lidércek cikáznak a fejem körül, s Motoszka névre hallgató fekete macskám horpaszt a kandalló előtt a farkasbundán. Egy tündérekről szóló romantikus regényt bújok a hintaszékben ringatózva. ...
fel
le
“Úgy vélem, csakis egyszer élhetjük meg az életet. Ha tehát akad bennem jóság, amit kimutathatok, vagy akad olyan jó cselekedet, amivel megkönnyíthetem bármely embertársam életét, most kell megtennem, nem késlekedhetem vagy feledkezhetem meg erről, hiszen soha többé nem fogok erre járni.”
(William Penn)
Reggel lett, az ablakon, a kopott függönyön át fény szűrődött be a szobába. Nem akaródzott felkelnie, a paplan viszonylag meleget adott, bár, ha megmozdult, végigfutott a hátán valami jeges áramlat, át a karjaiba, majd le a lábaiba, így inkább várt egy kicsit, hátha a nap végignyaldossa hideg, elgémberedett tagjait, mikor az utca túloldalán álló ház mögül előbukkan.
Hiába várta ma, ködös, borús idő volt, a kályha parazsa pedig régen kialudt. Ejnye, csak fel kéne már kelnie! Lassú mozdulatokkal ülőhelyzetbe tornázta magát és lelógatta lábait az ágy széléről. Ha elindul, talán kicsit átmelegszik.
Nehezen állt fel, botjára támaszkodva. A zokni gyér melegébe rejtett csontos ...
fel
le
Adventus- latin eredetű szó, jelentése eljövetel,megérkezés. Az ünnep eredete az V-VI. századra nyúlik vissza, Jézus születésének ünnepére (Karácsony) való felkészülés időszaka. Tágabb értelemben a reményteli várakozás, a lelki készülődés ideje.
Az advent 4 hétig tart, a december 25-e előtti negyedik vasárnappal kezdődik. Eredetileg 40 napig tartott (Jézus negyven napig böjtölt a pusztában), ám a Gergely pápa-féle naptárreform 4 hétre rövidítette. A keleti keresztények ma is január 6-án ünneplik karácsonyt.
Régen a keresztények advent idején szigorú böjtöt tartottak, hajnalonként pedig szent misére jártak. Ezeket a hagyományosan napfelkelte előtt tartott miséket aranymisének nevezték. Az advent első napjától vízkeresztig terjedő időszakban tiltották a zajos népünnepélyeket, lakodalmakat.
Az adventi koszorú készítése a XIX. században jött divatba, de a hagyomány gyökerei a pogány korba nyúlnak vissza, amikor örökzöld ágakkal, fagyönggyel, magyallal ünnepelték a téli napéjegyenlőség ...
fel
le
Apám és anyám szerették egymást. Az egész házasságuk mintaértékű volt számomra. Soha egy rossz szó, mindig csak a legnagyobb megbecsüléssel közeledtek egymás felé. Ez a kép élt bennem róluk. Biztos tőlük örököltem, hogy senkit nem tudtam elengedni.
Talán csak a halál...
A metrón kerültünk egymás mellé. A tömeg olyan nagy volt, hogy a testünk akaratlanul is összesimult. Közelről éreztem a nő illatát. Szolid, de mégis finom vadvirág illat. Egy pillanatra behunytam a szemem, és próbáltam elrepülni a város rám nyomuló zúgó forgatagából. Amikor felpillantottam, búzavirág kék szemek szegeződtek rám kérdőn.
- Rosszul van monsieur?
- Nem..., nem dehogy - válaszoltam zavartan -, csak ez az illat. A lány fürkészőn nézett felém. - Semmi, csak annyira elvarázsolt - mosolyogtam -, ön kicsit kiszabadítja az embert ebből a nyomasztó tömegből.
A szomszédom elpirult, majd biccentett a fejével.
- Merci. Én csak aggódtam, de ha belegondolunk, itt még összeesnie is nehéz lenne.
Ahogy ezt ...
fel
le
Amikor nyár végén munkát kerestem és szerencsémre találtam is, mondhatnám, nem igazán voltam felkészülve arra, ami egy gyorsétteremben fog várni. Szeretem az embereket, szeretek velük foglalkozni, oké, fog ez menni, minden mást meg lehet tanulni.
Kaptam egy zseniális főnököt, kedves és segítőkész helyettesekkel, úgy tűnt, az első napi meleg fogadtatás nem csak beetetés, ez egy ilyen csapat. Megláttam a kolléganőket, jött az első sokk, no, kislányok, gondoltam, megjött öreganyátok, az átlagéletkor körülbelül tizenkilenc év, mától kezdve mindenki csókolommal köszön, azt jóidőt, majd csak lesz valahogy. Újra vissza kellett rázódni a korai felkelésbe, vonatozásba. Aki engem ismer, tudja, hogy az első kávéig senki ne szóljon hozzám, utána is csak óvatosan, hát még a hideg őszi reggeleken kimenni a házból…ekkor ért a második sokk, lesz ez még így se.
Kipenderítettek a kasszasorra, annyi információ zúdult rám, hogy biza volt egy pont, amikor azt mondtam, én erre nem leszek képes, közel ...
fel
le