- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Az ember életében sok Nagypéntek, és Húsvét van. „Nagypéntek”, amikor úgy érzed, nincsen kilátás semmire. Vége mindennek. Reménytelen, lesz-e jobb. Halál.. És van feltámadás! Mindenből! Abból is, amikor elhagytak, és rájössz, hogy van egyedül is élet, mert vannak barátaid, kék az ég, zöld a fű, nyílnak a virágok, énekelnek a madarak. Neked. Mikor rájössz, hogy egyedül is van élet, olyan, mintha csak Neked énekelnének. Különösen ilyenkor, mikor ébred a természet.
Elmentek a gyerekeid már, de visszajönnek Húsvétra egy vacsorára, vagy egy ebédre, és megint főzhetsz nekik, úgy, mint régen.
Találsz egy új hobbit. Elkezdesz nyelvet tanulni, barkácsolni, vagy énekelni, táncolni, mert rájössz, hogy eddig nem volt rá időd, és milyen jó, hogy most van!
És igazi feltámadás, amikor megaláztak, becsaptak, kihasználtak, sorolhatnám, és a végén rájössz, hogy ezzel nem tudták elvenni ez életed! Mert már nem ezen rágódsz többé. Megbocsátasz magadnak, hogy meg lehetett ezt tenni Veled, és ...
fel
le
Este 6.20. Főzöm a vacsorát....várom haza az uram!
Az Uram.. - tűnődtem el. Ilyenkor este mindig későn jön haza....
- morzsoltam el egy láthatatlan könnycseppet mosolyogva.
Gyerekek! Gyertek.. mindjárt eszünk! - szóltam ki
vidáman a két kis rosszcsont csemetémnek.
6.30. - ...kulcszörgés a zárban. "Szia, szívem!
Mi a kaja?... szólt a fogáról odavetve az uram.
A kedvenced főztem: pacalpörkölt! (..még a szagát is utálom!)
"Hmm...ez jól hangzik, a mai nap után"... - vetette oda kurtán
az én jó uram. - majd megcsókolt sietve mikor megcsapott
enyhén az italszaga.
Igazából szeretem az Uram, csak borzasztó féltékeny........
azt nem bírom! Mióta ismerem, csak az van, amit Ő akar!
Az anyámat meg utálja, hiába na - két erős egyéniség!
- és én.. ?! Hol vagyok én?!.. az én vágyaim, akaratom!
Eltűnt, mint szürke szamár a ködben!!..........
Barátnőim nincsenek, elkoptak... - már velük sem lehet
dumcsizni egy csajos estén, mert férjhez mentem.
Megterítek, ...
fel
le
Hűvös, szeles tavaszi kora est volt. A vízesés a két hegy közül, a magasból bukkant elő és zajongva zúdult alá a jeges folyómederbe. Nyaranta, ha sokáig nem esik az eső, még akkor is erős sugárban ömlött le a kövekre, de tavaszi olvadáskor és tartósabb esőzésekkor még magasabbra duzzasztotta a folyó gyors vizét. Más, gyengébb vízesések aszálykor teljesen kiszáradtak, de ez a vízesés, az Öreg vízesés nem. Soha nem apadt el és mindig táplálta a folyót, mely végül a tengerbe ömlött. Ezért választottam ezt a helyet.
Három kicsi, szív alakú vörös kövecskét kerestem a folyó kavicsos medrében, majd miközben az elsőt a rohanó folyóba dobtam ezt suttogtam:
- Szeress engem! Szeress engem, amíg csak folyik ez a víz! Örökké szeress!
Majd bedobtam az első kavicsot az erős sodrású folyóba. Azután a maradék két követ is bedobtam és mindegyiknél elmondtam a saját varázsigémet, amivel szerettem volna a szerelmemet még jobban magamhoz kötni, hogy szerelmünk mindent túléljen és erősebb legyen ...
fel
le
Lepusztult épületek, romos buszpályaudvar, szemét, részegek, drogosok és nulla közbiztonság. Budapesten, közelebbről Kőbánya-alsó vasútállomáson járunk. Az állomás épülete már rég nem váróteremként funkcionál, helyén kocsma, a jegypénztár is bezár délután ötkor, egy pékség próbál üzemelni több-kevesebb sikerrel a mindig koszos, büdös helységben. Az ott lebzselő állandó népség nyugodtan szívja a cigit az üzlet kiadó kis ablaka mellett, nem zavartava magát attól, hogy egyesek szeretnének zsömlét, péksüteményt vásárolni. Vagyis a bátrabbak. Én már nemhogy a pénztárcám nem merem elővenni ha ott kell keresztül mennem, de minden személyes iratomat, bérletemet és a nálam lévő készpénzt is kabátom vagy nadrágom zsebeiben hordom, amikor arra visz az utam. Mostanában egyre ritkábban.
Másfél hónappal ezelőtt megtámadtak. Este tíz körül munkából hazafelé menet ott vártam a vonatot, mert az állomás tíz perc villamossal a munkahelyemtől és addig sosem történt semmi, azt hittem, nem is fog. Hisz az ...
fel
le
Szokatlanul langyosan indult az október. A reggeli napfény hamar felszárította a hajnali párákat, és a völgyben megülő köd is gyorsan szertefoszlott. Délelőtt az enyhe szellő gyümölcsillatot hozott. Ígérte már a szüretet. Akinek jó orra volt, az az érett dió illatát is érezhette, mely vegyült a szilva, körte, alma illatával.
A fiatal őz mindezt pontosan érezte. Szaglása oly kitűnő volt, hogy még azt is meg tudta mondani, melyik gyümölcs illata száll a levegőben. Őt mindemellett a vadgesztenye és a makk is izgatta. Ezek voltak a kedvencei.
A nap úgy indult, mint máskor. Várta az etetést.
Igen, nem hétköznapi őzike volt ő. Vadon született, szabad volt két hónapos koráig, mint a társai, amikor azután váratlanul egy állatparkba került. Ami vele történt igazi csoda. Ő is éppen ezen gondolkodott.
Június vége volt. Forró nyári nap ígérkezett. A gazda hajnalban kelt, megnézte, minden rendben van-e a traktorral. Mielőtt beült, magához vette az elemózsiás kosarát, mert tudta, hosszú nap ...
fel
le
Az ébresztőóra élesen hasított bele a reggel csöndjébe. Lilla álmosan tapogatózott az éjjeliszekrény irányába, végül a sötétben sikerült megtalálnia az órát, amit gyorsan elhallgattatott. Nagyot sóhajtott, mikor eszébe jutott a mai napja. Legszívesebben otthon maradna és délig aludna, egyetlen porcikája sem kívánta, hogy ma kinyissa az üzletet. Bár jó forgalma lesz, de úgy utálta ezt az ünnepet. Tele a bolt mindenféle méretű szívecskékkel, amiket a virágok mellé lehet tűzni, plüssökkel, apró dísztárgyakkal, amiket a virágcsokor mellé át lehet adni, és a virágokat is ilyen mintájú csomagolópapírba teszi majd egész nap. Egy napos szeretet, csak így hívta. Ilyenkor mindenki kötelezően megveszi a virágot, ajándékot, mintha nem lehetne az év bármely napján ezt megtenni. Na, mindegy, erőt vett magán és feltápászkodott, nem volt idő ezen töprengeni. Rutinosan elkészülődött, majd gyalog a pár sarokkal arrébb lévő virágbolthoz indult. Sietett, ma jobb lesz hamarabb kinyitnia.
Mire 9 óra lett ...
fel
le