- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Az történt, hogy az ufós lámpában kiégett az égő a hét közepén. Mivel a másik ugyanilyenből is mamáék anno úgy tudták kicserélni az égőt, hogy közben letört a 3 pöcökből kettő és így az üvegburát nem tudták visszatenni, gondoltam, hogy megvárom vele a zuram, hogy legyen egy értelmi szerzője is annak a törekvésemnek, hogy mindent meg akarok tanulni, bár egy sima égőcsere azért nem szokott gondot okozni. Szóval tudok égőt cserélni. Székre feláll, kicsavar, becsavar, kész, székről le. Úgy általában.
Olyan ügyes voltam, hogy az üveget tartó pöcök nem tört le és a búra is törés nélkül jött, csakhogy amikor elkezdtem kicsavarni a körtét, akkor az üveg a kezemben maradt és a foglalat meg beszorulva. Áramtalanítás... Aztán próbálkozás. Sehogy se jött ki. Se erővel, se szép szóval, se kézzel, se fogóval, ellenben potyogtak ki belőle darabok. A vége az lett, hogy lekaptam az egészet a gipszkarton plafonról és ideiglenesen feltettem egy másik csillárt, ami szerencsére volt otthon, és nem ...
fel
le
A döntést egy dolog előzi meg, a mérlegelés (ön- és társ elemzés). Megéri, miért, mennyire, mit, hogyan... stb...?!?! Szóval, egy mélyreható - önmagadat is falhoz állító - mérlegelés után viszont szerintem is igazad van, DÖNTENI KELL! Amíg nem mersz szembenézni azzal, hogy te mit hibáztál el, addig azonban ne dönts, mert téves utat választasz (a másik a hibás út mindig az egyszerű)!
És nincs igaza annak, aki mást mond, a párkapcsolatok ilyen egyszerűek, csak nem mernek az emberek az alapokig (alap okig) lemenni.
- A spirituális útra való lépés egy döntéssel kezdődik (hááát, egy folyamat megelőzi ugyan, de a végén mégis a döntés a legfontosabb). Előbb van az esemény (a "történés, amiben benne vagyunk, a helyzet"). ... Nálad mondjuk ez az volt, hogy a társad nem becsült meg nőként, majd ebből lett egy betegség (ok, okozat). De minden esetre ez volt az esemény maga. Ez mindaddig csak egy történés maradt a sok közül (ami persze rád, a lelkedre károsan hatott), amíg nem jött ...
fel
le
Ha az ember lánya egy gyorsétterem kasszáján dolgozik, naponta több tucat különböző emberrel érintkezik. Ha olyan szerencséd van, hogy szereted az emberekkel való munkát, mint én, akkor ez jó és szórakoztató is egyben. Épp tegnap hallottam azt a mondást, válassz olyan szakmát, amit szeretsz és soha többet nem kell dolgoznod. Nos, esetemben nem tudom, hogy történt, ki választott kit de itt vagyok és mesélek nektek kicsit a vendégeinkről.
A visszatérők
Ők azok, akik már ismerősként köszöntünk, szinte előre a tálcára készítjük a menüt, mert nem túl gyakran térnek el a megszokottól. Ragaszkodnak a bevált ételekhez, ritkán hajlandók kipróbálni az újdonságokat. Velük könnyű dolgunk van, semmi cicó, éhesek, kapnak enni, továbbállnak. Mindenki boldog.
Az újoncok
Azonnal felismerhető típus, tanácstalanul nézik a fejünk fölött lévő képeken a kínálatot. Legtöbbször el is mondják, hogy még sosem jártak nálunk, adjunk tanácsot, ötletet, mit egyenek. Ez izgalmas és érdekes része a ...
fel
le
Már elég régen elhatároztam, hogy elmegyek a Végtelen-tengerhez. Nem volt túl jó híre, mondhatni, akinek csak beszéltem a tervemről, menten elfehéredett és témát váltott. Mégis érdekelt ott egy öböl, amit még állítólag nem látott nagyon emberfia sem. Ha látta is, vagy nem élte túl, vagy nem akart beszélni róla. A környéken csak úgy emlegették, hogy Reménytelen part, mivel a szóbeszéd szerint olyan veszélyes a vize, hogy aki csak bemegy, soha nem kerül ki élve onnan. Én persze soha nem hittem efféle mendemondáknak, és amúgy is olyan jól ismertem már a tengereket, mint a tenyeremet, hiszen apám halász volt, előbb tanultam meg a fedélzeten totyogni, mint a szárazföldön. Így le sem tudtak volna beszélni a szándékomról. Amikor apám után anyám is meghalt és egyedül maradtam, úgy éreztem, nincs kedvem élni sem. Búskomor lettem, nem ettem, lefogytam, semminek nem tudtam örülni. Egy kis környezetváltozásra vágytam, és ekkor indultam útnak.
Sokáig utaztam, mire odaértem. Rögtön láttam, hogy ...
fel
le
Téli képeslap a XXI. századból
Mindent befedő, frissen hullott lepedő,
alatta szunnyad - ébredést remélve - a jövő.
Téli álom hideg ágyon, altatót dúdol a szél,
de mag a földben - anyaölben - már tavaszról mesél.
Koppanó, nehéz léptekkel jön a fagyhalál,
hóvihar riadt ágakat, üres fészkeket dobál.
Avar illatos csendjébe bújik a süncsalád,
árva madár üres gyomorral magra, és vízre vár.
Kivert kutya - régi kedvenc - reméli, gazdája rátalál.
Nem tudja, hogy otthon már nem kell, sorsa a halál.
Betongyűrűben alszik, álmában játszanak vele,
edényében étel és víz, fején a gazdi simogató keze.
... Téli álom hideg ágyon, altatót dúdol a szél,
de mag a földben - anyaölben - már tavaszról mesél...
****
Fagy
Jeges táblák fogságában
ladik jajong egymagában.
Nem hallja ki segíthetné,
pusztulástól megmentené.
... Számára már nem jön tavasz,
kegyetlen tél halált szavaz...
Jégölelés roppantása
segíti a ...
fel
le
Az újév második napján már az ötödik hónapot kezdtem a cégnél. Még mindig imádom és még mindig nincs elegem az emberekből bár a decemberi tömeg igencsak feszegette mindannyiunk határait, de aki a vendéglátásban dolgozik, erre számítania kell.
A főnököm továbbra is zseni(ális), utálja ha főnöknek hívjuk, ezért nem hívjuk annak. Valamelyik nap egy képet nézve megegyeztünk, hogy ő inkább vezető, mint főnök, de ha azt mondom, hogy ő egy kedves vezető, akaratlanul is Kim Ir Szen és észak-koreai alattvalói jutnak az eszembe, akik a kedves vezetőt követve „önként és dalolva” meneteltek a kommunista eszmék nyomában, szóval, amíg nincs jobb szó erre, addig a becenevén szólítjuk. Madridista, de elnézem neki, mert ezzel együtt szeretjük. Engem kevésbé ismerőknek mondanám, nálunk a Barca a minden, de az a főnök, aki ezt tudva is bizalmat szavazott nekem, könnyen belopja magát az ember szívébe.
Az összes felettesemről és a kollégákról, kolléganőkről is csak felsőfokban tudok beszélni. Néha, ...
fel
le
Egy dollár nyolcvanhét cent. Ez minden vagyona. És ebből is hatvan cent csupa pennyben. Egy- meg kétpennynként rakosgatta félre, úgyhogy már rettegett tőle a fűszeres, a zöldséges meg a hentes, ha belépett a boltba – neki meg égett az arca szégyenében, mert érezte, hogy magukban fukarnak tartják a kicsinyes alkudozása miatt. Della háromszor is megszámlálta. Egy dollár nyolcvanhét cent. És holnap karácsony napja.
Most már világos, nem tehet egyebet, mint hogy lehuppan a kopott díványra, és jól kibőgi magát. Della ezt valóban meg is tette. Ami azt a filozófiai megállapítást váltja ki az emberből, hogy az élet csak zokogásból, szipogásból meg mosolygásból áll, de főként szipogásból.
Míg a ház asszonya a zokogás első stádiumából fokozatosan a másodikba csendesül, nézzünk körül az otthonában. Bútorozott szoba, heti bére nyolc dollár. Koldustanyának éppen nem mondható, de a kolduskataszteren dolgozó közegek bizony könnyen rásüthetnék ezt a minősítést.
Lent a lépcsőházban van egy ...
fel
le