- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Nehéz őszintén beszélni az anya-lánya kapcsolatról. Sokáig ez tabu téma volt. Ma már, az idő távlatában, szembe merek nézni elsősorban önmagammal, mit tettem jól, vagy rosszul a múltban.
Szép lassan körvonalazódik, hogyan éltem meg napjaimat az én családomban, az én anyámmal.
Elgondolkodom - menet közben - milyen követendő példát hoztam magammal otthonról, amit akár el is fogadhattam, és alkalmazhattam a sajátomban...
Mégis mennyi mindent tettem másként az idő előrehaladtával, azzal a szent meggyőződéssel, hogy az a jó, amit én teszek...
Az első megtapasztalás kijózanítólag hatott rám. Szembe kellett néznem - sok minden egyéb mellett - azzal a ténnyel, hogy a gyermekszülés nem egy leányálom. Nem nekem találták ki. A nehézségekre, a körülményekre való hivatkozás csak álca, kifogás lenne részemről, ha azt mondanám, hogy ezért vagy azért nem akartam több gyermek anyja lenni, mert nagy családból származom. Nem ez volt a fő ok.
A következményekkel nem számolva, a döntés joga az ...
fel
le
Bevezető: Hétvégén gyermeknap lesz.
Sok gondolat kavarog felnőtt fejemben, hiszen a "hamarosan hétvége" felelőtlen öröme, ismét tanítani fog, és sok mindenre.
Emlékszem, tavaly, hogy indultunk el "progit" keresni jánykámmal. Én álmosan, és nyűgösen keltem, de őt ez nem zavarta, hiszen ő úgy ébredt, mintha titokban - mialatt én aludtam - ivott volna egy jó feketét... pedig nem. Ő eleve így ébred, és hála a jó Istennek, azóta is. Virgoncul, és boldogan.
Na ennél a pontnál, máris megfogalmazódik bennem egy nagyon fontos kérdés: de nem ez egy gyermek feladata? A boldog ébredés?
(Boldog gyermekkorom volt. Nem szűkölködtünk családilag élményekben, programokban, és szüleink is azon munkálkodtak, hogy kiegyensúlyozottak, és problémától mentesek legyünk. Szerencsés vagyok…)
Mióta anya vagyok én is, már annyiszor próbáltam a gyermeklétet
megfogalmazni. Például, hogy kik ők? Született angyalkák, akiknek az a feladatuk, hogy minket ajándékozzanak meg őszinte, ...
fel
le
Párizs, repülőtér, sor, benne - kis családom által körbevéve - jómagam.
Nézelődöm, hogy múlassam az időt, mert nem szeretek várni. Sorban állva még kevésbé.
Az arctalan tömegből egy kedves mosoly villan felém. Korombeli nő, sportosan elegáns szerelésben.
Te jó Ég! Ismernem kellene, de nem ugrik be, hogy ki lehet, és az sem, hogy ha ismerem, akkor honnan!
Jaj! Tárt karokkal elindult felém, és nem tudom, hogy az ölelés után majd, hogyan szólítsam.
A nő kedvesen magára ránt, puszi jobbról, balról, majd csodálkozó szemekkel pásztázza végig társaságomat. Páromon megáll a szeme egy pillanatra, látom, tetszik Neki a sármos pasi, majd megszámlálja fiaimat, és már kérdez is:
- Ti is a konferencián voltatok?
Na, jól nézek ki. Ez valami távoli kolléga lehet, akit nem jegyeztem meg magamnak.
Szóval könyvtáros.
És itt most konferenciára gyűltek össze a világ könyvtárosai, engem kivéve.
Mert én bizony a bohém Párizs vendége voltam ezen a héten.
Eszembe jut a latin negyed ...
fel
le
Írással töltött, veszekedéssel tarkított éjszaka után, fáradtan bandukoltam a villamosmegálló felé. A férjem elutazott reggel. - Éljen, enyém a kutya! Aztán mehetek dolgozni is... A lépcsőkön felfelé hátamon cipeltem magammal a CHF hitelt, munkanélküli gyereket, rideg munkahelyi légkört. Igen, a villamos elment, amikor felértem a lépcsősor tetejére. A villamos mindig elmegy... Elhiheted, én már mindent megpróbáltam! Kicsit korábban, pár perccel később – de a villamos mindig pont elmegy. Azt hiszem, a menetrend szerint akkor kell indulnia, mikor az utolsó lépcsőfokon járok. Sebaj, a padon pihenek a következőig - gondoltam - és magam mellé tettem az egyik táskát, míg a másik a vállamon pihent. Sütött a nap végre. Erre vártam, sőt, vágytam hónapok óta. Most itt van, selymesen simogatja bőrömet, és finoman csiklandoz a szél a Duna felett. Reményekkel teli nap volt ez, nem olyan szürke, mint a többi. A szabadság levegője járta át. Semmi rendkívüli a munkahelyen, este viszont a béke és ...
fel
le
A férfiak némelyike kikéri magának, hogy igaz lenne az a mondás, hogy a hasukon keresztül vezet az út a szívükig. Pedig nem csak anatómiailag stimmel bizonyos nézőpontból. Nos...
Három gyerekem volt megint a hétvégén. A kislányok, Brigi három és Juli öt éves, a fiú, Előd tizenkettő lesz. Kérdeztem Julit, amikor péntek este magammal hoztam őket, hogy mi legyen a vacsora. Egyből rávágta, hogy palacsinta. Előzőleg Előd azt kérdezte, hogy megint lesz-e pizza, mint múltkor... Rendelés felvéve.
Mivel nem vagyok önmagam ellensége, így vacsorára vettem mindegyik gyerekemnek egy kakaóscsigát és kaptak mellé egy nagy bögre kakaót. Magamnak pedig megvettem egy (a legolcsóbb) vadi zsír palacsintasütőt. Kiegyeztem velük, hogy palacsinta másnap lesz.
Reggel, amikor a gyerekek még az álmot dörgölték ki a szemükből nekiláttam a palacsintasütésnek. A lányok buzgón akartak segíteni kikeverni a palacsintatésztát, ami természetesen okot ad a civakodásra és a visításra, de aztán rendet tettem ...
fel
le
Tudjátok-e, hogy több mint 120 éves a munka ünnepe?
A munka ünnepe (eredetileg, és a volt szocialista országokon kívül mindig is a munkások ünnepe) a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt, minden év május 1-jén tartandó ünnepség, amely számos országban hivatalos állami ünnep és szabadnap, mely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokat hivatott megünnepelni.
Hazánkban először 1890-ben rendeztek május elsejei felvonulást Budapesten. A felvonulást követő utcabálok, majálisok, a felvonulásokon szereplő májusfák hagyományos tavaszi szokáselemeket őriznek.
A munkásmozgalom alapjának tekinthető első momentum az volt, amikor Robert Owen 1817-ben megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, benne többek között az addig 10-16 órás munkaidő nyolc órára csökkentését, a hangzatos „nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés” (Eight hours labour, Eight hours recreation, Eight hours rest) szlogennel.
A munka ünnepét egyébként hagyományosan az ázsiai ...
fel
le
„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.” Jézus (Jn 13,18)
Júdás ébredj! Hallgat még a kakas, most még meggondolhatod, hogy a teli erszényt, vagy Őt választod!
Csak annyi kell, hogy tudj nemet mondani, és átírhatjuk a történelmet, mert nem lesz véres áldozat.
Nem kell több, mint hogy kövesd az igét, és szeresd felebarátodat!
Láttad gyógyítani, hallottad tanítását, és ott voltál mellette az utolsó vacsorán.
Szeretett. Szeretted!
… Vagy nem is Őt, hanem a szereplést, a nyilvánosság lehetőségét akartad? Azt hitted, ha figyelsz, ellesheted, hogyan kelt életre holtakat, és majd gyógyítasz Te is?
Tudod, Júdás, aljas dolog az árulás. És megtetézve gyávasággal, szánalmas is. Csókkal árulod el, majd lelépsz? Tedd férfi módjára, nyíltan! Az nem megy, ugye?
Szólni késő.
Koppanások jelzik, hogy készül már a kereszt.
Süket fülek, bezárt szívek...
Félek.
… És megfeszítik az egyetlent, a tisztát. Elvégeztetett...
Ámen.
...
fel
le