- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Két nap alatt virágba borul kertünkben a cseresznyefa, a többi gyümölcsfán is duzzadnak a rügyek és a folyó felől friss levegőt terel a szél. A házunk előtti virágoskertben illatoznak az ibolyák és nekem semmi kedvem az irodai munkához.
Útjára engedem a családot. Férjem a két gyereket alig tudja beterelni a kocsiba, hogy iskolába vigye őket, mintha számukra mindennél fontosabb lenne a tavaszai napsütés.
Pár percig ott állok a ház előtt, lehunyom a szemem és süttetem arcom a nappal. Öt perc múlva indulnom kell a takarékszövetkezetbe, ahol immár tizenöt éve robotolok, és szerencsésnek mondhatom magam, mert biztos az állásom és a fizetésem is elfogadható. Nincs okom panaszra, mert rendes a férjem, a gyerekeimmel sincs gond, csak hiányzik életemből a szín, amely tavasszal óhatatlanul belopakodik a természetbe, onnan a lelkembe férkőzik, figyelmeztetve, hogy én mellettük csak egy színtelen, szagtalan penészvirág vagyok.
Néha magam is úgy érzem, hogy elsősorban anya vagyok és ...
fel
le
Haldoklik az emberiség nagy része, roham tempóban száguldanak a fogyasztói társadalmak a pusztulás felé. Vajon mennyi emberáldozat után találja ki valaki az új stratégiát, ami jobb, mint az elvéreztetett szocializmus, és jóval szélesebb réteget képvisel a kapitalizmusnál?
A rendszeresen visszatérő válságok figyelmeztető jelek, de a bankárok, politikusok, szilikontól duzzadó mellű és ajkú celebek bíznak még a vagyon erejében, s a máról holnapra tengődő szegények is modern pénz-mágiával próbálkoznak a közösségi oldalakon.
Az egyházak új erőre kapnak. Részben, mert a politika minden erővel támogatja a tudatlanságot, részben pedig azért, mert a nyomorban élők egyedül csak valamiféle isteni erőben bízhatnak a felemelkedésben, vagy legalább a túlvilági boldogságban.
Ugyan, hová vezethet az eltorzult ár-érték arány, amely inkább divat és sztereotípiák alapján kerül kiszámításra, mint a valóságos hozzáadott értékek érvényesítésével?
Hogyan teremtődnek elő mesébe illő fizetések bizonyos ...
fel
le
Egy férfival beszélgettem ősz derekán, azt kérdezte, hogy mi is az a szerelem? Úgy vélte, hogy ő még sosem volt szerelmes.
Próbáltam összeszedni a gondolataimat ezzel kapcsolatban. Azt mondtam, hogy az a szerelem, ha valakivel szeretsz együtt lenni, többet mint bárki mással. Ha szereted simogatni, gondoskodni róla, ha szereted a hibáit is és sosem vagy túl fáradt, hogy meghallgasd. Amikor szeretnéd mindig a kezed ügyében tudni, ha veled van, persze kellenek az egyedüllét órái is, de egészséges mértékben szeretnéd, ha többet lenne veled, mint bárki más. Amikor szeretnéd vele álomra hajtani a fejed és vele ébredni minden egyes nap. Akkor vagy szerelmes, ha úgy érzed megolvadsz, ha pár nap kihagyás után újra hallod a hangját. Ha úgy érzed mindent feladnál érte és bármire kész vagy a jólétéért, persze a törvényesség határain belül.... lehetnek még ilyen nagy gondolatok. Talán nem is mind mind kötődik erősen holmi rózsaszín ködhöz. Azt mondják, hogy az erős szerelmek erős barátságokon ...
fel
le
Edina úgy ült ott előttem a kávézóban, mint egy szárnyaszegett madár. Szomorúan összehúzta magát, miközben a kávéscsészével melengette a kezét, majd bizonytalanul, félénken közölte: -Elválunk..
Még az állam is leesett. Nem is olyan régen, úgy másfél éve még az esküvőjükön,-ami nagy falusi lakodalom volt-úsztak a boldogságban. Edina az egyik legszebb lány volt a faluban, egyedüli gyerekként tehetős szüleitől mindent megkapott.
Gábor, a férje egy induló építőipari vállalatnál dolgozott műszaki beosztásban,menedzselte a céget, szervezett, tárgyalt, vezette az építési munkákat. Kettőjük jövedelme nem volt ugyan egeket ostromló, de jól kijöttek belőle. Még lakást sem kellett venniük, abban a házban éltek, amit Edina örökölt a nagynénjétől. Tehát nem volt tartozásuk, a rezsijük sem volt túl magas.
Szépen élhettek volna, ám Edina lassan kezdett ráébredni a nagy igazságra, miszerint lakva ismerni meg az embert.
Gábor egyre zsugoribb és konokabb lett, Edina ezeket a tulajdonságait most ...
fel
le
Feleségem angyali természetét számtalanszor megtapasztaltam, ahogyan jószívűségéről is meggyőződhettem nem is egyszer, ezért teljesen készületlenül ért, amikor elsőszülött kisfiunk, Lackó, kihozta belőle az anyatigrist, aki végtelenségig védi ivadékát, még a családtagokkal szemben is. Ha a családban bárki akár egyet is tüsszentett, lakásunk küszöbét legalább egy hónapig nem léphette át, mert Lackót nem szabad megfertőzni. Ennek eredményeként kisfiunk igazi vasgyúró lett, ellenben nem adták egymásnak a kilincset családunk tagjai, sőt, még akkor is ódzkodtak eljönni, ha mi hívtuk meg őket.
Többnyire mindenkihez mi mentünk, de a nagyszülőket kivéve, egy-két óránál többet nem töltöttünk senkinél.
Lackó óvodás nagyfiú lett és egy év múlva megszületett Linda lányunk, így kis feleségem úgy döntött, hogy nem változtat a rendszeren. Igaz, már hiába változtatott volna, mert a nagynénik, nagybácsik, keresztszülők és barátok, barátnők nem vettek fel bennünket a vizitálandók közé, úgy is ...
fel
le
Január 22. volt, Vince napja. Elhunyt urának neve napja. A temető az asszonyt leszámítva üres volt. A vad szél belekapott a kontyába és kibontotta azt, ahogy az ura is kibontotta az esküvőjük óta minden éjjel, amikor a karjaiba vonta lefekvéskor. Összeszorult a szíve. Már két éve lesz tavasszal, hogy elment élete társa. Lehunyta a szemét és elképzelte önmagát újra fiatal lánynak.
Vince négy évvel volt idősebb nála, és onnantól kezdve, hogy kinézte magának, minden nap elkísérte biciklivel őt az iskolába. Akkor ő még csak tizennégy volt. Elbűvölte a jóképű, barna hajú, kékszemű parasztlegény széptevése. Minden leány irigyelte őt a magas, erős fiúért.
- "Erzsike, szeretem magát, piros ajkát, fehér homlokát. Lába elé szórnák minden nyíló rózsát, szeretem a bájos mosolyát..." - énekelte neki az ablaka alatt.
A fiú csak egy egyszerű parasztlegény volt, ő pedig túl fiatal. A szülei nem örültek neki. Két évvel később ennek ellenére összeházasodtak. Még az első évben megfogant a ...
fel
le
Bérczi Domán ajka felett sötétednek a pihék, ám sima arca selymes, még nem csúfítják pattanások, és a szeme, hát, az bizony tengerzöld. Kár, hogy nem mer belenézni, mert elveszne benne. Tetszik neki ez a fiú, igaz, a párhuzamos osztályba jár, ezért csak a folyosón meg az udvaron találkoznak.
Domán kiválóan kosarazik, ezért Szironka három hónapja minden kosármeccsen ott drukkol a csapatnak, és viszi magával a barátnőjét is, hogy ne csak az ő hangja tűnjön ki a biztató szavakat hangosan kántáló tömegből. Időközben Ilonkának is megtetszik egy fiú, a Pataki Imi, aki a nyolcadik cébe jár és majdnem olyan tehetséges kosaras, mint Domán. Kiderült, hogy a két fiú között jó barátság szövődött és a mérkőzések után rendszerint megajándékozzák magukat egy-egy szelet Sacher tortával.
A két lány kifigyeli a fiúkat, de odáig nem merészkednek, hogy kövessék őket a cukrászdába és véletlenül találkozzanak, pedig minél hamarabb szeretnék felhívni magukra a fiúk figyelmét.
Szinte minden nap ...
fel
le