- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Jó ideje az elő-álom menüjét böngészem lefekvésem után, de még ébrenléti állapotomban. Ha beütöm életem keresőjét – agyam lefagy, majd kienged és minden Tündérkertté alakul át.
Mintha csak Valaki egy nagy kertet ültetett volna – ahhoz, hogy most hűvös alkonyatkor előjöjjön és számon kérje – eddigi álmaimat, dolgaimat és életemet.
Talán az élet is megállt és a Tündérkert kihaltnak mutatja magát, pedig nem az, de üresek még a királyoknak fenntartott padok és a díszpáholy – hol az egyetlen időtlen Trónus áll majd. Érdekes továbbá azon rögtönzött kiállítás, ami azon földi tárgyakat mutatja be – melyeket nem becsültem meg korábban - kellően!
Pompa nélkül is - túl elegáns itt minden és a Tündérkert fáinak öröksége az lehet, hogy örökzöldek. Lombjaikkal a magasság felé törekszenek és már-már az eget simogatnák, amikor téged senki nem simogat. A fák olykor egymáshoz borulva közösséget alkotnak, hogy evvel is tiltakozzanak az emberi magány mindenféle megnyilvánulása ellen.
Amiként ...
fel
le
Kösd fel a fehérneműt, öreg, biztatja magát reggel, amint kipattan a szeme, hiszen hozzák a dédunokáját, akire vigyáznia kell három nap és két éjszaka.
Pontosan hetven év a korkülönbség közöttük, amely nem oly nagy idő, ha jól belegondol, mert mindkettőjüket csak a játék érdekli. Csakhogy Bibiána kislány, aki még babázik, neki nem lehet fiús programokat szervezni, pedig már melegszik az idő, a Tisza felől halszagot hoz a szél, lehetne horgászni, kinn, a parton szalonnát sütni és szalonnazsírtól ragacsosan hazajönni, megsütni a halakat, amelyeket fogtak és utána kártyázhatnának is, férfi módra, öt perc játék, utána fél óra veszekedés, majd ruhástul beesnének az ágyba és reggel restelkedve zuhanyoznának, majd sebtében felvennék az este levetett holmikat, és nyolckor újra a víz mellett lógatnák a kukacokat.
Már a padláson is járt, még hajnalban, hála az álmatlanságának, mert eszébe jutott, hogy valamelyik dobozban ott lapul egy „Ki nevet a végén” társasjáték. Megtalálta, leporolta, ...
fel
le
Fejre állt a világ. Manapság mindenki mindennel foglalkozik, ha ért hozzá, ha nem. Tudom, több lábon kell állni a mai világban, de nem kézen állni!
Rohanó e-mail teljes világunkban, zömében bélyeg nélküli, hosszúkás borítékokat dob csak a ládámba, ezért nem várom a postást. Olyan leveleket kapok, amelyek nem válaszok, hanem kéretlenül küldözgető alig, vagy soha nem ismert cégektől jönnek, akik koldulnak, támogatásomat kérik/!/ jó vagy rossz ügy érdekében. Le akarják nyúlnia a mesebeli – hol volt, hol nem volt - pénzemet. Le akarnak nyúlni az ismert cégek is a - szolgáltatók – de ők még csekket is mellékelnek. Többek között e-miatt nem nagy öröm a postaláda nyitása.
Én preferálom a hagyományos - postai úton –levéllel, csomaggal küldött kapcsolatok jelentőségét. Annak idején lehetett válogatni a szebbnél szebb bélyegek közül is, így a levél külleme már megelégedéssel töltött el.
Mára megváltozott a posta. Mit jelentett a posta régen? Egy hivatalt, ahol különféle leveleket, ...
fel
le
Tél közepén, magunk mögött hagyva az ünnepeket, a lázas készülődéseket, ünnepi ebédeket. az ünnepekkel járó felhajtást, csendesen telnek nyugdijas napjaim.
Én élvezem ezeket a napokat, különösen, ha kint fehér a táj és szállingózik a hó. A télnek is megvan a maga hangulata.
Reggel, mikor összetört csontokkal felébredek, kiengedem a kutyust, megetetem, elkészítem a szomszéd cicáinak is a reggelit, ugyanis a szomszédnőm abban a hitben él, ha nem ad a cicáinak kaját, majd eltünedeznek a háztól. Emiatt nekem a reggeli etetés nagyon izgalmas, egyrészt figyelnem kell arra, nehogy a kutya észrevegye, hogy rajta kívül a halálos ellenségeit is etetem, másrészt terepszemlét kell tartanom, hogy senki ne tudja, hogy a cicák nem a portán fogott egerektől gömbölyödnek.
Következnek a madarak! Tördelem a tavalyi diót, már nagy izgalomban vannak a cinkéim, mire kiérek az etetőhöz. Bentről figyelem, amíg vidáman röpdösnek, egészen addig, amíg meg nem jelenik a galamb-pár, akik kisajátítják az ...
fel
le
Nosztalgia... ahogyan kezdődött...
Szeretném, ha tudnád...
…amikor reggel álmosan felébredek, téged kereslek, csak a levegőt markolja a kezem...ez fáj...
...amikor éjjel nagy nehezen elszakadok tőled, kikapcsolom a kamerát, akkor is téged kereslek...ez is fáj...
...amikor még felhívsz telefonon, pedig előtte órákig beszéltünk, de csak egy percre, hogy halld a hangom...ez is fáj...
...amikor eszembe jut a mozdulat, amivel átöleltél, és a kezed nyújtottad felém...ez is fáj...
...amikor felkaptál az öledbe, és megpörgettél, ott, a parkban, millió ember szeme láttára...ez is fáj...
Szeretném, ha tudnád...
...amikor reggel felébredek, és nem talállak, arra gondolok, hogy ez már nem sokáig lesz így...boldog vagyok...
…amikor kikapcsolom a kamerát, arra gondolok, alig pár óra, és újra látlak...boldog vagyok...
...amikor még pár percre felhívsz, hogy halld a hangom...boldog vagyok...
...amikor az ölelésedre gondolok...boldog vagyok...
...amikor felkaptál, és megpörgettél, ...
fel
le
Estére vártam. Éjfélkor lefeküdtem, hogy kialudjam magam, de a fene se tudja, hogy miért nem szundítottam egy szemhunyásnyit sem. Még vagy három órát forgolódtam az ágyban, mire el tudtam végre aludni, de utána is rendszeresen felriadtam. Persze utána úgy éreztem magam, mint az agyonhasznált mosogatórongy. Őt vártam, a szerelmemet.
Ilyen alkalmakkor úgy szoktam érezni, hogy nem férek el a bőrömben és itt ülni se jó a gépnél, de mást csinálni se jó, és semmi se jó, és nincs türelmem semmihez, és ez így szokott lenni míg ő meg nem érkezik.
Nosztalgiázom... Magányos napjaimon visszajárok oda, ahol együtt néztük a teliholdat. Ma nincs hold, fénye elveszett. Oly sötét az éjszaka, hogy csodálkozom, honnan vettem a bátorságot, hogy átvágjak a kerten át hozzá. Én, aki félek a sötétben. Ám ő ott volt a fák alatt. Ma is átkelnék a fénytelen éjben, ha tudnám, hogy most is ott vár rám. Nem tartóztatna félelem, ha hívna, s vágya vágyammal egymásra találna.
Gyakran eszembe szokott jutni ...
fel
le
A nyitott ablakokon belopózik az őszi szél, dagasztja a frissen mosott függönyöket, hogy minél hamarabb bebújhasson a lakásba, mert dolga van, ki kell kergetnie a benti levegőt.
Kicsi ez a tetőtéri lakás, nincs sok dolga, a szobával gyorsan végez, ám a konyhával nehezebben boldogul. A frissen főzött kakaó édes illata minden áron maradni akar, egyre csak ott gőzölög a csészében, a kistányérra készített sütemény mellett, melyet papírszalvéta takar, pedig az nem is meleg.
Egyik kíváncsi szellő lányka fellebbenti a szalvétát, csippent kicsinyt a sütemény édes fahéjas alma illatából, és huss, máris viszi magával a tetőgerinc fölé, hogy lopott kincsével dicsekedhessen a kintieknek. Ma reggel könnyű kilopni a reggeli illatát, mert a háziasszony még a fürdőszobában tollászkodik, mert későn ébredt, még a kávézása is elmarad.
Csengetnek és a tizenéves fiúcska hangos csókolommal köszön, meg sem várja az asszony köszönését, máris veti le a hátizsákját, dzsekijét, felakasztja az ...
fel
le