- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Az élettel nem lehet leállni.
Fucsekné férje fuszeklijében flangál fél délelőtt a körfolyosós házban. Benéz özvegy Klampárnéhoz, együtt kávézik Kovácsnéval, politizál Dobos úrral, gyereknevelési tanácsokat ad Ircsikének, majd visszatér a lakásába, hogy elkészítse az ebédjét.
Klampárné kora tavasztól késő őszig ott ül a nyitott szobaablak előtt, pontosan Fucseknével szemben, meghúzódva a sűrűre szedett függöny mögött, és szó nem szállhat el a légben anélkül, hogy meg ne hallaná. A szeme nem a régi, de a hallása kiváló. A fantáziája sem csorbult az elmúlt hetven év folyamán, hiszen ma is képes félmondatokból kikövetkeztetni az egész történetet, azaz ha véletlenül valahol hibádzik, a hiányzó hézagokat határtalan ötletességgel öltögeti össze. Hatvanöt évesen, alig ötven kilósan, mi lehetne más szórakozása, ha a televízióban a hírek gyilkosságokról, meg betörésekről szólnak, a valóságsókban pedig trágárul beszélnek, veszekednek, ráadásul nyilvánosan szeretkeznek.
A ...
fel
le
Ma rendhagyó módon két szerzőnk írását is bemutatjuk, és egyúttal őket is. Egy próza és egy vers fér meg e héten békésen egymás mellett, kiegészítve egymást, valamint a nyári szünetre készülve. Az első írója Epipapi.
Óvoda
Érdeklődéssel olvastam Lachowszky Bea „A burzsoázia diszkrét bája” című írását az újpesti Helyi Témában. Egy vadonatúj lakópark majálissal egybekötött dinim-dánomáról tudósított, ahol e mellett, három százalék kedvezménnyel kínálgatták a luxuslakásokat.
A szerző ezekkel a sorokkal summázta az ott történteket.
„A proletariátus kirándulhatott néhány órára a jólét világába, Magyarországon, 2006 tavaszán.”
Tovább olvasgattam a lapot, amikor is az első oldal alján belebotlottam egy hírdetésbe, luxus óvodát reklámozott.
Beindult az agyam és egy fiktív történet kerekedett ki belőle.
Prosztó Béla, a fényűző lakások megtekintése után kissé lelombozódott. Rájött, hogy neki a rohadt életben sem lesz olyanja. Az árakat minimum Őrgróftól felfelé állapították meg. A ...
fel
le
Gyermeknap alkalmából kifolyólag, egyik felhasználónk hét éves unokája mesél nekünk. Fogadjátok szeretettel!
A három tündér
Csodás nap volt. A napocska ragyogott. A három tündér vidáman játszadozott.
A réten a három barátnő vidáman bújócskát játszott. Lávalány volt a hunyó. A Virágtündér és a Vidámtündér, ők ketten voltak a szabadon kószáló egerek. Amikor Lávalány megtalálta a fa mögött a Virágtündért, a Virágtündér azt mondta:
- Jaj, de megijesztettél, majdnem kiugrottam a bőrömből!
És ők ketten keresték a Vidámtündért. A Vidámtündér azt mondta:
- Jaj, de megijesztettetek ti ketten!
És végül olyan boldogok lettek, hogy leborultak a fűbe, és annyira mosolygós volt az arcuk, mint a hajnali napsugár.
Lávalány kérdezte:
- Nem játszunk még valamit?
- Jó, de mit? - kérdezte a Virágtündér.
Vidámtündér azt mondta, hogy:
- Megvan! Játsszunk fogócskát!
- Jó, de ki lesz a fogó?
- Hát te, Lávalány!
- Óóóó ne! Már megint én vagyok ebben a szereplő? Miért mindig engem ...
fel
le
Nem tudom mások hogy vannak vele, de amikor külföldre megyek pihenni, és átlépem az országhatárt, különös érzés kerít hatalmába. Ahogyan a ruháimat pakolom a bőröndbe, úgy teszem a gondjaimat is egy képzeletbeli fiókba, és nem veszem elő addig, amíg haza nem érek. Ekkor érzem azt, hogy valóban szabadságon vagyok. A fejem kitisztul, kiirtom belőle az összes gyomot, helyet adva az új, friss élményeknek. Sohasem bosszankodom, mindent lazán, gondtalanul kezelek, annak ellenére, hogy sokszor nem mindennapi helyzetekbe keveredem.
Egy kellemes tavaszi napon hajnali négykor útra keltünk a kedvesemmel, „irány Horvátország!” jelszóval. Ő már többször járt azon a vidéken, kisujjában van az útvonal, én zsenge fiatalasszony koromban üdültem arrafelé, ezért is vártam ujjongva az utazást.
Röpke nyolc órát autókáztunk, mire a csodás Opatijába, a horvát Monte Carloba értünk.
Mint anno a honfoglaló magyarok, körülnéztünk, megállapítottuk, hogy a klíma kellemes, az emberek barátságosak, a tenger ...
fel
le
Az Ápolók Nemzetközi Napja alkalmából, valamint Florence Nightingale-re emlékezve, aki 1820-ban született, május 12-én…
Az új beteg
Nagyon rég volt már, több évtizede történt. Fiatal voltam, szép és kedves.
Kedves mindenkihez, akivel találkoznom kellett. Találkoznom pedig számtalan szerencsétlen, és beteg emberrel kellett. A belgyógyászaton dolgoztam, éppen osztályon, kint a betegek között.
Egyik napon új beteg jött. Egy hosszú hajú, mosolygószemű cigány ember. Saját lábán jött, nem a mentő hozta. Vidám volt, kedélyes és nyílt.
- Hű, drága szép nővérkém, nagy beteg vagyok én, de nem veszem észre - kacagott az arcomba rögtön.
Beszédes volt, és udvarias. Ahogy öltözött át, és beszélt, mesélt az életéről, megtelt a szeme ragyogással. Néha homályos lett, majd öreg. Szinte mozaikokból állott az írisze, ahogy belenéztem. A tekintetünk a pillanat tört része alatt összefonódott. S egyszer csak azt vettem észre, hogy ott vagyok az életében, s ő beköltözött az enyémbe örökre.
S igaz ...
fel
le
- Az a szó, hogy „édesanyám”, ez az Isten neve a gyermekek szívében és ajkán. Érted már?
/Eric Draven A holló (The Crow) c. filmben/ .
Mindig anya akartam lenni. Csak anya. Sokáig nem tudtam, jól csinálom, vagy örökre elrontom. Bizonytalan voltam, fiatal, de akkor is szerettelek benneteket. Szívem összes szeretetével.
Egy pár pici babacipőt forgatok az ujjaim között. Az első cipődet. A ruháid már szép sorrendben, méret szerint pihennek a szekrényben, tisztára mosva, vasalva. Várják az érkezésed. Van mindenféle, macis, kutyás, focis, a szivárvány összes színét felsorakoztattuk neked.
Nagyon várunk. Alig egy hónap, és itt leszel köztünk.
Apa sokáig azt gondolta, lány leszel, de ma már semmiért el nem cserélne. Megtanít majd pókerezni, azt mondta. Verset, mesét olvas majd, ringat, ha éjjel sírsz. Neki még új a feladat, te leszel az első gyermeke. De tudom, a világ legjobb apukája válik belőle, és neked rettenetesen jó dolgod lesz, hogy őt választottad apukádnak.
Krisz azt ...
fel
le
A május elsejével kapcsolatban sokaknak a munka ünnepe jut eszébe, de nálunk a faluba a serdülő és fiatal lányok más miatt várják a május elsejét, hiszen az a májusfák állításának napja. A májusfa a természet megújulásának szimbóluma, sok esetben udvarlási szándék, vagy szerelmi bizonyíték is.
Május elsejére virradó éjjel vagy hajnalban a legények csapatai körbejárták a faluban az utcákat és magas, sudár fákat állítottak a nekik tetsző lányok kapujához. A fákra krepp-papírból szalagokat akasztottak, mindenféle színűt, hogy szép színes legyen, máshol zsebkendőkkel, virágokkal, teli üveg borral, hímes tojással stb. díszítették föl, mielőtt a földbe beásták, vagy a kapufélfára, kútágasra felszögezték volna. Nálunk is volt olyan, hogy a fa tetejére egy üveg italt is kötöttek.
Reggelre kelve a falubeli lányok izgatottan néztek ki a kiskapuhoz. Egyrészt azért, hogy megvan-e még. Ugyanis az is szokás volt nálunk, hogy lelopták a kiskapukat és elrejtették valahová. Egyszer a miénknek ...
fel
le