- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Dorottya, a műfaját tekintve, komikus eposz, és egyes részletein ma is jókat lehet derülni; ezek persze kimaradtak az iskolai szöveggyűjteményből. A komikum fő forrása azonban nem válik a magyar irodalom (mentalitás) dicsőségére.
Dorottyán azért kellene nevetni, mert elmúlt hatvan éves. És mert még szeretne élni egy kicsit. Mekkora szégyen! Pedig Dorottya nem is nyugdíjas, van házacskája, földecskéje, nem terheli túl a társadalmat csak azért, mert nem halt meg idejében.
De most tényleg, mi legyen az öregasszonyokkal? Hogyan segítsenek a társadalom baján a rozzant vénségek?
Meg aztán: mettől rozzant vénség? Meddig „elfogadható?”
Csokonai nem kukoricázott, megmondta kereken: Vénasszony ne fesse ki a képét, viseljen fejkötőt, ne riszálja a hátsó részét, üljön a templomba, és imádkozzon az ifjabb bűnösökért. Esetleg akassza fel magát, akkor lehet utána örökölni.
Régebbi színdarabjaink kötelező színfoltja volt az idősebb hölgy, aki még nem akarta elásni magát. Hadd nevessenek ...
fel
le
Valahol messze északkeleten, még Ukrajnában, Albert egy készenléti éjszaka után, mikor a csontjai, ha jobban odacsapja valaminek, akár a vékony üveg pattantak volna ketté a szétfagyástól, épp a „meleg”, jóval nulla fok alatti, földbe vájt odúba, szálláskörletébe igyekezett. Utána ordított egy rekedt hang:
— Maga ott, hozzám!
Nem sokat remélt a szálláshelytől, talán falt volna egy keveset, és a dobkályhánál átmelegíti kezeit. Nappal aludni perceket sem lehetett. Most elszállt a hiú remény, s úgy, mindenfajta jegességet már megszokva, repedezett bakancsát összevágva, „Igenis!” kiáltotta erőtlenül és lejelentkezett.
— Őrmester, ha jól látom, tartalékos! Nyomban szedjen össze három embert, nincs vesztegetni való idő, itt ropognak a fegyverek! Még jó, hogy tél van, a halottakkal nem kell vesződnünk! Ez a szaros itt bepofátlankodott a konyhára, és engedély nélkül a kondérból is moslékolt, meg a parancsnok úr külön italos szekrényét is megdézsmálta! Bizonyíték van rá, hogy három teljes ...
fel
le
Nem értek egyet azokkal, akik azt mondogatják: azért vagyok ilyen tüskés, mert már reggel bal lábbal keltem fel. Egyszerűen nem szeretem a kiszámíthatatlan hangulatembereket. Egy munkaközösségben az együttműködés rombolói lehetnek. Mi az, hogy ballábbal kelt fel valaki, és fenntartja az a jogot, hogy másokat maceráljon, megbántson?
Olyan van, hogy az előző nap este együtt alszik el a nyomasztó gondjaival, s reggel ébredés után folytatódik. Dehogy bárki azért sokkolja a másik embert, mert ő bal lábbal kelt fel, ilyet nem ismerek el! Persze vannak olyanok, akik már eleve, mindennek az árny oldalát látják, a jövőképük felett viharfelhők úsznak, és csak ritkán süt ki a nap. Ez alól, csak a politika kivétel.
Na, szóval egyik reggel jobb lábbal keltem fel. Éjjel szép álmom volt, és nem fájt semmim. Ezt a napon nem engedem, hogy bármi is elrontsa, határoztam el szilárdan. Ez az állapot folytatódott azzal, hogy a két kicsi lányunokám Emailen megüzenték, különböző színnel váltogatva a ...
fel
le
Sok Háry Jánost is megszégyenítő történetet olvastam mostanában férfiaktól épp úgy, mint nőktől. Csak ámulok és bámulok, hogy az írói fantázia mily kimeríthetetlen tárháza lapul, vagy éppen, hogy kinyilatkoztatik a koponyánkból.
A minap is olvasgatva itt egy hírneves írónő hírhedt kalandjairól, azon gondolkoztam, hogy miként lehet az, hogy az általa leírt hihetetlen kalandjainak főhősei, még nem fogták perbe? Esetleg miként lehet, hogy még egy sem kérte meg a kezét? Vagy ő maga miért csak egyszer "használja" őket, ha egyszer annyira fenomenálisak voltak az együttlétek?
Pszichológiai szempontból nagyon érdekesnek találom elemezgetni ezeket a dolgokat, s azt, hogy vajon ezek valóban megtörtént afférok-e vagy csak fantáziájuk kiélése, teljesítményük kiszínezése, afféle polgárpukkasztás.
Jómagam az utóbbi feltevés felé hajlok. Egy Háry János illetve Jolán lakik sokunkban.
Az írói fantázia kimeríthetetlen, s gyönyörű vagy éppen hátborzongató történetek születhetnek ...
fel
le
Ella és a virágok.
A vasútpart tele volt a nyár hírnökével: kicsattanó piros pipaccsal. Szelíden borzolta a szél a már kinyílt virágokat, a bimbók pedig bólogattak a kantáros ruhában föléjük hajló gyermek felé.
Egyik kezében már ott volt a leszedett virág, arcán az áhítat, és a türelmetlen várakozás.
Mindig várt valamire. De leginkább arra, hogy felnőtt legyen.
-Sör-e, bor- e, pálinka?
Izgatottan várta a választ, míg kibontotta a bimbót. Akkor még volt sárga és fehér bimbós pipacs is.
Ella és a tánc.
Njúra lerajzolta az osztályt. Ella táncolt a papíron.
Szoknyája röppent, haja sárgán villant a fényben, és csak táncolt….
„Ej, haj, szép az élet, Sződd a selymet elvtárs”, számára mindez csupán a melódiát, a dallamot jelentette, és csak táncolt….
A jókedvet, az életörömöt nem lehetett kitörölni semmivel a szívéből.
- Gyere Ella! Unalmas a buli !
Várhat a mosógép! És csak táncolt….
Színek és fények.
Minden írás olyan volt, mintha róla szólna. Dolgozat? Fantázia? ...
fel
le
Joggal mondhatjuk, hogy húsz évesen nem vagyok még tapasztalt, azonban mégis sok olyan élethelyzetről tudnék mesélni, amiket átélve hamar fel kell nőlnie az embernek. Ezek az események megtanítottak tűrni, elfogadni, kivárni, mikor mit, de közben végig kerestem mindennek a jobbik oldalát.
Akkor is hittem és most is hiszem, hogy (majdnem) mindennek van egy jobbik oldala! Sok nehéz helyzettel kellett megbirkóznom, mint ahogyan sok más embernek is, de aztán az Élet mindig kárpótolt valami jóval. Nem szabad sosem feladni! Mindig keresni kell a napos oldalt és bízni abban, hogy a nehéz idők után jön a boldogság!
A múltamból elég göröngyös és kanyargós út vezetett idáig, azonban az „utazás” során sok értékes „útravalót” kaptam a Sorstól, a jövőre nézve. Olyan tapasztalatokat, leckéket, amikből tanultam és amikhez talán hozzá sem jutottam volna, ha akkor nem azon az úton kell végigmennem. Mindenkinek ki van jelölve az útja, úgy tűnik, az enyém ez, de nem bánkódom, mert vannak, akiknek ...
fel
le
Az Apák Napja Magyarországon június harmadik vasárnapjára esik. Világszerte különböző időpontokban ünneplik. A megemlékezés első szervezője az amerikai Sonora Smart Dodd volt 1910-ben; apjáról emlékezett meg, aki egyedül nevelte fel hat gyermekét. Eredetileg június 5-re, az apa halálának ötödik évfordulójára tervezték az ünneplést, de a szervezés két hétig is eltartott, ezért csak június 19-én került rá sor. Az ünnepet Richard Nixon elnök nyilvánította hivatalossá. A katolikus egyház Szent József napján, március 19-én tartja az Apák Napját.
Apák napja alkalmából egy édesapától kaptuk a heti vezércikkünket, aki a saját édesapjáról mesél. Fogadjátok szeretettel!
Igenis, Tanítóbácsi!
— Épp olyan sötét ez az út, mint majd negyven éve.
— Ugyan fiam, nézz körül, ha nem is minden oszlopon, de komoly kivilágítás van itt. Ezen a soron egyetlen égő sem égett akkoriban. Emlékszel, hogy féltél, ha későre maradtál valahol és rád sötétedett? Mint a szurok, olyan fekete volt a zug, a ...
fel
le