- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Röfög a köcsögduda,nyervog a tekerőlant,
folyik a pálinka,szárad a temetőhant.
Nehéz a főd, szoríccsaja szívemet.
Mermögmondták,hogyababám mástszeret.
Hörög a kipufogó,nyikorognak a kerekek,
elkop,fogy az olaj,szárad a benzintank.
Lemerül az aksi,vehetek újat,
a babám mög manijér
nyúzat...
fel
le
Ne csűrd, csavard tovább!...
Hiú ábránd, ha azt hiszed,
Lesz egy ember, kit majd szerethetsz,
Őszintén, tiszta szívből,
Mellette még önmagad is lehetsz.
Vele nem fogod érezni kínosnak a csendet,
Ha bajba kerülsz ő fog tenni szívedben rendet,
Keze bár két kezed szorítja,
Szava a szívedet simítja,
Mosolya őszintének tűnhet,
Lelke a lelkeddel egy húron pendülhet,
Füledben csengőként csendül a hangja,
Benne megbízhatsz, ezt sugallja.
De ne csüggedj!...
Ha az ábránd valóra válik,
Mindaz mi benned volt szerte-szét hullik,
Ne csűrd, csavard tovább!
Ki voltál, úgy sem lehetsz már!
fel
le
Mindjárt hajnali fél 1 van, rövid leszek, kéne aludni is..
Ma megírtuk a földrajzot.. Hát.. eléggé kiakadtam. Sokkal könnyebb volt, mint amire számítottam és mégsem tudtam kihozni magamból a maximumot. Nem tudom, hogy sikerült, remélem mehetek szóbelizni, de gazdagabb lettem egy tapasztalattal: ha túlságosan izgulunk valami miatt, ha agyonstresszeljük magunkat, akkor nem érünk el vele semmit, csak azt, hogy a kellő pillanatokban leblokkolunk. Velem is ez történt. Most először. Amúgy is nyűgös vagyok, de ez nagyon szíven talált. A legegyszerűbb dolgok sem jutottak eszembe. Amitől utána szintén bepánikoltam. Alig bírtam hazáig sírás nélkül, pedig nem jellemző, hogy ilyenek miatt sírjak. Talán azért féltem tőle, mert nagy tétje van. Ha nem sikerülnek jól a vizsgáim, talán nem vesznek fel Nyíregyházára és nem következik be mindaz, amit egy korábbi, ennél sokkal optimistább bejegyzésben írtam. Viszont pár órán belül felpattanok a ceglédi buszra és meg sem állok Mátészalkáig. És haza sem ...
fel
le
Most alakítom át a kertemet, szeretem, ha változatos, és a szárazság miatt taktikai kísérletbe fogtam némelyik bogyós gyümölccsel. Pl az északi fal mellé ültettem tüskétlen feketeszedret ahol csak napfelkeltétől délelőttig süt a nap, viszont az aszálykor ez jól is jöhet, ha a virágzás emiatt későbbre is tevődik, de lehet rendesen öntözni, és nem szárad ki a talaj pikk-pakk.
Tettem mellé pár tő folytonérő szamócát is, mert az olvastam, hogy eredetileg erdei növény és árnyékkedvelő. majd most kiderül, mert a keleti és a déli oldalon is van belőle, hogy hol lesz a legszebb. Szeretek kísérletezni.
A faparadicsomot idén a karósbab mellé ültettem, mert azok jó szomszédnövények.
Viszont azt most megtanultam, hogy ubit nem szabad pari mellé, mert meddővé teszik egymás virágait. Így most az ubi egy pár méterrel odébb került, közel az esőgyűjtő hordóhoz, hogy könnyen lehessen öntözni majd.
Tavaly az uborka se termett, csak az elején, mert később a nagy aszálykor már nem jutott arra ...
fel
le
Mikor kell elengedni egy gyerek kezét?
Egy anya, míg csak mozdul a keze, védi, óvja gyermekeit, s közülük a leggyengébbel úgy bánik, mintha örökre pátyolgatásra szoruló kiskorú maradna, akiért felelősséggel tartozik élete végéig.
Ildikóval munkakapcsolatban álltunk vagy tizenöt éven keresztül, minden évben legalább négyszer személyesen is találkoztunk, s valahányszor befejeztük hivatalos ügyeinket, beültünk egy kávéra a legközelebbi cukrászdába. Tudtam róla, hogy elvált, egyedül nevelte fel a két lányát, s éjt nappallá téve dolgozott, hogy semmiben se szenvedjenek hiányt, hiszen a volt férje a gyerektartást nem igen fizette.
A lányok leérettségiztek, az idősebb szakmát tanult, a fiatalabb egyetemet végzett, majd mindketten családot alapítottak és anyjuk fellélegzett, hogy teljesítette a kötelezettségeit, immár gondolhat magára is.
Öt évvel ezelőtt megismerkedett a párjával, akivel békés nyugalomban élnek, és amiben csak tudják, segítik a gyerekeket, immár mind a hármat, mert az ...
fel
le
Mintha sütni akarna a nap ma reggel. De csak mintha mert még nem.
Utálom magamat ilyenkor. Ilyenkor mint ez a mai nap. Nem találom a helyemet és mindenkinek csak elrontom a kedvét.
Tegnap délután hazajött anyám a zurammal nagy örömmel, hogy mennyi finomságot vettek, én meg nem túl boldogan fogadtam őket. Anyám kérdezte is, hogy mi bajom van, és azóta is azon gondolkozok, de nem jövök rá, hogy mi a bajom, mitől van rosszkedvem. Ettől persze utálom magamat. Mert mindig én vagyok az, aki elveszi a másik jókedvét.
Persze a mindig és soha azok olyan szélsőséges megnyilvánulások, de mégis miért nem tudom én olyan kitörő örömmel fogadni hazatérő szeretteimet mint egy csaholó kiskutya, aki egész nap nem látta a gazdáját?
Néha olyan jó lenne kiskutyának lenni, legalábbis ami az érzelmeket illeti, a többit nem.
Elegem van a bezártságból a négy fal közt, hogy nincs kihez szólni - bár, ami azt illeti egész nap trécselek itt. De mégis... hiányoznak az igazi emberi kapcsolatok. Ez biztos ...
fel
le