- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Az Ápolók Nemzetközi Napja alkalmából, valamint Florence Nightingale-re emlékezve, aki 1820-ban született, május 12-én…
Az új beteg
Nagyon rég volt már, több évtizede történt. Fiatal voltam, szép és kedves.
Kedves mindenkihez, akivel találkoznom kellett. Találkoznom pedig számtalan szerencsétlen, és beteg emberrel kellett. A belgyógyászaton dolgoztam, éppen osztályon, kint a betegek között.
Egyik napon új beteg jött. Egy hosszú hajú, mosolygószemű cigány ember. Saját lábán jött, nem a mentő hozta. Vidám volt, kedélyes és nyílt.
- Hű, drága szép nővérkém, nagy beteg vagyok én, de nem veszem észre - kacagott az arcomba rögtön.
Beszédes volt, és udvarias. Ahogy öltözött át, és beszélt, mesélt az életéről, megtelt a szeme ragyogással. Néha homályos lett, majd öreg. Szinte mozaikokból állott az írisze, ahogy belenéztem. A tekintetünk a pillanat tört része alatt összefonódott. S egyszer csak azt vettem észre, hogy ott vagyok az életében, s ő beköltözött az enyémbe örökre.
S igaz ...
fel
le
Megint mindent túlzásba vittem. Most joggal cöccöghetne a barátnőm. Mindig cöccög, mert félt. Pedig nem kéne, bevettem reggel a szívritmusszabályzót. :)
Utána saraboltam, palántáztam és szak-barbárkodtam a fűkaszával egy jókora darab területen. És most szép a területem is! Az igaz, hogy kinyírtam egy egres bokrot, de talán még kinő, nem tettem teljesen a földdel egyenlővé.
Aztán takarítottam kicsit ebédfőzés közben, mert vendégeket vártam. Délután pedig mi mentünk vendégségbe. Ígéretemmel ellentétben nem csiccsentettem be, mert mégis tartom az antialkoholista fogadalmamhoz magamat. De főleg azért mert nekem kellett vezetni.
Úgy este kilencre haza is értem, és annyira hulla voltam, hogy az elmondhatatlan. De most már kezdem magamat kipihenni, de azért lassan lefekszek, mert holnap is van nap.
fel
le