- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Ma édesanyám megfürdetése és az ebéd elkészítése, etetés, pakolás után, estére elmentem a fogorvosomhoz. Nem fáj a fogam, nincs gondom, de fél évente elmegyek egy vizitre. Egyrészről kimozdulok, másrészt pedig találkozom emberekkel, és beszélgetek a dokimmal. Nagyon klassz orvos, kedvelem, mert van humora, és rendes.
Barátnőm szokás szerint beszólt, hogy nem vagyok ép elméjű, nem fáj és megyek.
Igen, mert megnézetem, vagy ellenőriztetem, hogy valóban minden rendben bent, és leszedetem a fogkövet, amit magamnak nem tudok.
Anyai ágon egyetlen vagyok aki a nők közül ennyi idősen saját foggal rendelkezik, de apai ágon sem nagy a büszkeség fogak dolgában.
Lehet ezt így is felfogni, meg úgy is, épp elég bajom van egyéb dolgok miatt, legalább ha valami felmerül, mondhatom biztosan az ízületeim nem fog gondok miatta fájnak. Ilyen apró kérdések és gondok is megkeseríthetik napjainkat. Nem nagy dolog, de a sok bajban ez a kicsi jó is örömet okoz. A jövő héten Osteoporosisra is kell menni. ...
fel
le
Ma bementem a városba, hogy megkönnyebbüljek kissé. Jól megvárakoztattak, amit nagyon nem szeretek. De holtig tanul az ember, hogy ne legyen az elsőből utolsó...
Ma feladtam az adóbevallásomat is, utoljára. Soha nem lesz már erre szükség!... Végre megnézhettem mennyire tették tönkre a Jókai teret. Iszonyat! Nem hiszem, hogy van ember, akinek ez tetszik! Ráadásul egy kis körömcipőbe (szandálba) flangáltam. Kerestem a köveket, amire léptem. Kész lutri, mikor töröm ki a lábam? Nem véletlen, hogy a nyugdíjasokat ki szeretnék vonni a forgalomból. Nem bírják ki...
Az nem számít, hogy alig 10-15 utassal megy a csuklós? Mekkora pazarlás?... A fontos viszont, ha bérletet szeretnék, csináltatnom kell fotót. Nem jó már a régi, azt mondják...
Egyenesbe jöttem volna, de sok kicsi, sokra megy!
Na! Milyen ruhát rajzolt nekem Virág? :-) Teccik?
fel
le
Remek napom volt ma. Reggel levittem a zuramat a munkahelyére, aztán bementem a laborba, hogy levegyék a 21. napos hormonjaimat. De vagy 50 ember ült ott, úgyhogy a betegfelvevővel megbeszéltem, hogy majd fél egyre visszamegyek. Tudtam, ha ott maradok, akkor tizenegyig nem szabadulok.
Inkább bevágtam magam a kocsiba és kiruccantam a szőlőhegyre és kipalántáztam a paprikapalántáimat, a karalábét és a céklát.
Nem bújt ki a sárgarépám és már nagyon gazosodott, úgyhogy felkapáltam és annak a helyére tettem ki a palántáimat. Így legalább a műtrágya se ment veszendőbe, amit előtte kiszórtam.
Utána még kicsit szöszöltem, öntöztem, elmosogattam a bögréket, mert már nem volt tiszta, metszettem is kicsit, majd lefürödtem és hajmosás után, vizes hajjal szálltam be a kocsiba, hogy visszamenjek a laborba. Dögmeleg volt. Remélem a palántáim túlélték, majd holnap kimegyek megint és megöntözöm őket rendesen az esőztetővel, de olyan melegben ma már nem akartam.
Anyu is rosszul viseli a ...
fel
le
Ráment az egész délelőttöm, de legalább megtudtam, amitől annyira féltem, teljesen feleslegesen.
158 cm magas vagyok meztélláb, 55 kilót nyomok, 170/.... a vérnyomásom. Ezt leszámítva, ami nem a legjobb, a tüdő röntgen kimutatta, hogy van tüdőm, szívem és mindkettő tökéletesen funkcionál. A légzés technikámmal sincs semmi gond, bár majdnem kiköptem a tüdőm, amikor becsipeszelt orral egy nagy sóhajtás után még annál is nagyobbat kellett fújnom. Na ez nem esett igazán jól, mert köhögési rohamot kaptam. Harmadszorra azért sikerült értékelhető eredményt produkálnom a doki legnagyobb örömére. Mondtam is neki, azért ugye nem veszünk össze?
Szóval vannak még csodák. Negyven év (így jobban hangzik) dohányzás után, minden szándékom az volt, abbahagyom, ha...
De minden negatív, aminek örülök is. De akkor miért köhögök?
Erre is van megoldás, de az majd ezután fog kiderülni, vagy nem, ki tudja?
Amit mindig is sejtettem, vagy többször is eszembe jutott. Nem tesz jót nekem a kertvárosi ...
fel
le
Odakint még sötétségleplében a világ,
várva a felkelőt...
Idebent forróság, boldogság, hűsítő,
jegesen szívjóság...
Egy újabb nap, itt élünk, ítélünk,
megint-élünk, adagolt szívósság...
Távol majd a lesz még ez így se, rág,
tárva a temetőt...
Ui: Yo éjt! Yo reggelt!
Kííszen van teljesen a gíípen, gíí pontot raktam a víígííre íme.
:)
fel
le
Május elseje kapcsán eszembe jutottak a régi barátaim, munkatársak, a volt mezőgépes csapat, a kirándulások, az összejövetelek, a bulizások.
A fotó, amit feltettem egy ilyen alkalomkor készült, nálam. Nem is értem, miért mondom olyan gyakran, hogy egyedül vagyok. Nem volt ez így mindig. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint ez a kép.
fel
le
Nem csak nekem vannak új szomszédaim a hegyen, hanem mamának is. Ugye milyen helyes fekete buksijuk van? :)
Felmentem a kertbe mamához, már ezerrel bújik a krumpli, és végre a borsó is összeszedte magát és kibújt. Csak a répák és a petrezselymek nem akarnak. Nagyon rossz így eső nélkül. A múltkori sajnos kevés volt.
Gondolkoznak rajta, hogy vessük-e újra, de már május van. Mikor lesz abból valami? Ki kéne rakni már a paprikapalántákat is, de túl meleg van, és a krumplibogár ellen is kell hamarosan permetezni, ha kikelnek a peték. Van bőven munka.
Tegnap lefűkaszáltam a domboldalt. Most mosom a második adag ruhát, és ha enyhül a hőség, akkor kimegyünk megint a szőlőhegyre és lekaszálom a maradék területet is.
Holnap pedig labor! Kíváncsi vagyok hogyan állnak a 21 napon a hormonjaim. Csak még azt nem tudom, hogy pénteken hogyan legyen az ortopéd cipővel, mert akkor megint nem leszek itthon. Majd még kitalálom, hogy kit állítsak rá a helyettesítésemre. Igazán adhattak volna ...
fel
le
Anno, a szocializmusban, a május elseje a felvonulást jelentette, a parádét, utána a nagy sörözéseket. Akkoriban kötelező volt mindenkinek a munka, s milyen jól estek az ünnepnapok, amikor nem kellett bemenni a munkahelyre és dolgozni, kinek, kinek a saját helyén.
A felvonulásra rendszerint a Keletinél találkoztunk, és várakozás közben, részben a hideg miatt, részben,hogy teljen az idő, előkerültek a zsebekből a flaskák, s kortyonként elfogyasztottunk mindent, pálinkát, likőrt, konyakot, ki mit hozott otthonról.
Átvonultunk a felvonulási téren és beestünk az első kocsmába, amelybe befértünk, és a cég számlájára ettünk, ittunk.
Nem igazán foglalkoztunk azzal, hogy miért kell a munkát ünnepelni.
Ma, amikor a munkanélküliség kis hazánkban is soha nem látott méreteket öltött, amikor a munkaképtelenek járadéka talán egy heti tisztességes megélhetésre lenne elég, amikor a nyugdíjasok rettegnek attól, hogy meddig kapják a járandóságukat, amikor a bérből élők jelentős hányadát ...
fel
le