- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Nos.. nem tartozom semmilyen valláshoz igazán, hiszek ebben-abban, de még csak meg sem vagyok keresztelve. Viszont tisztelem más emberek vallását és hitét, egészen addig, míg el nem érik a betegesen megszállott szintet. De szégyen vagy sem, a mai napig is csak tippelek, hogy mit ünneplünk egyáltalán Húsvétkor. Na jó, azért ez túlzás. A lényeg, hogy sokat alhattam, vagy nem tudom, kicsit megkergültem mára. Biztos a Telihold.
Így Húsvét előtt eszembe jutott egy részlet a saját irományomból, fogtam is a fejem..
- Ha [xy] megváltozott, én vagyok a húsvéti nyuszi.
- Akkor kapcsold ki a gépet és vonszold ide a tojásaidat.. [...]
- Mondjak valamit?
- Na mondd..
- Már rég kikapcsoltam.. [...] És a répámmal többre mennél..
- Olyan közönséges vagy [...]
Erre kimegyek a teámért és meglátok egy veszett nagy répát a konyhában. Vajon elkezdtem röhögni vagy sem..?
Mindenkinek kellemes nyuszis napot!
fel
le
Pár napja a fiam nyolc hónap együttjárás után szakított az első, igazi barátnőjével. Sajnáltam, mert jól megvoltak, csak a kislány nagyon féltékeny volt, még a focizástól is eltiltotta a fiamat, és az állandó féltékenységével felőrölte gyermekem idegeit.
Olyan volt nekünk a kislány, mint egy családtag, megszerettük, de hát nem szólhatunk bele a gyerekek dolgaiba. A leányzó azóta is feljön délutánonként, szeret itt lenni, bár, szerintem csak kínozza magát ezzel.
Viszont azon röhögtem tegnap este, hogy látom magunkat pár év múlva, mikor a fiam exeivel húszan üljük körbe az asztalt, mert mindenki visszajár, és olyanok leszünk, mint egy naaaaaagy, boldog család, miközben a kicsikém ellibeg az épp aktuális csajjal...De mit csináljunk, ha szeretik a lányok?
:))
fel
le
Most jön Vivien egy fél órán belül.
Múltkor kérdezte, hogy mi a jelszóm a belépéshez a gépen. Mondom neki, hogy titok.
- De akkor te miért tudod az én jelszómat? - kérdi.
- Mert én csináltam neked a bejelentkezéshez.
- És mi a te jelszód? - próbálkozik újra.
- Titok!
Közben hazajött az apja németből és én tudtam, de nem árultam el neki, így nagy volt a meglepetés, amikor az apja ébresztette reggel.
Utána meséltem neki, hogy én tudtam, hogy hazajön az apja, de nem akartam elárulni, hogy meglepetés legyen.
- Hogy bírtad megállni, hogy ne mondd el? - kérdezi.
- Úgy, hogy tudok titkot tartani.
- Hm... és mi is a jelszód? - próbálkozik újra.
- Most mondtam, hogy tudok titkot tartani - vágtam rá, mire egy grimaszt kaptam válaszul.
fel
le
Korhadt, kidőlt, haszontalan cseresznye fája,
Minden féreg csak rágja, rágja,
Odavan minden ága,
Még a borostyán, ami felkúszott reája,
Kiszáradt kóró már mára...
Mégis hagyom, had pihenjen, elfér így kidőlten,
A kert részét képezi, holtában is olyan mennyei,
Míg érzem számban ízét, zamatát, roppanó húsát,
Látom piros színét, érzem illatát,
Elképzelem a cseresznyefa virágát...
fel
le
Na nem én!... Hanem azok a kedves férfiak, akik mélyen hallgatnak egy-egy rosszul sikerült randijuk, alkalmi fuvarjaik során, akiket lépre csaltak... Sajnos.
A közvélemény szerint is sokkal többen vannak azok, akik hiszékenységük áldozatai, de annyira szégyenlik, hogy ez velük megtörténhetett, hogy nem beszélnek róla, nem mernek feljelentést tenni és csak a véletlen folytán buknak le az elkövetők.
De mi tudjuk. Innen-onnan, pl. a Kékfényből, ami bemutat egy-két esetet, hogyan készülnek fel rá fiatal, csinos, dekoratív leányzók egy magát társkeresőben hirdetett, hatvanas - nem túl öreg - férfiak becserkészésére. Nem semmi - a bemutató alapján - hogyan indulnak neki egy-egy ilyen napnak. Teszik ezt szemrebbenés nélkül.
A szerencsétlen áldozat hirdetésére jelentkeznek, majd megjelennek a lakásán és beszélgetésbe elegyednek a gyanútlan férfival, akinek mindenféle szerelmi szolgáltatást helyeznek kilátásba, miközben iszogatnak, cseverésznek és egy pillanat alatt teszik ...
fel
le