- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Tavaszi szerelem
Tudod, mire gondolok, ha felnézek az égre?
Arra, hogy korábban te is a felhőket nézted?
Átsiklott-e két szemed a puha fehér habokon,
mik bús lovakként baktatnak a napsugarakon?
Gondoltál-e rám úgy, ahogyan most én teszem,
mikor a szellő a fülembe suttogja a nevedet?
Elmosolyodtál-e amikor mégis kisütött a Nap,
sóhajtottál, ha elrepültek fölötted a madarak?
Töprengtél-e azon, mennyire jó nekik,
mikor szabadon a levegő hullámait szelik?
Meg akartad-e fogni a kezeiddel a kezem,
hogy álmainkban te is így repülhess velem?
Sóhajtasz-e utánam, ahogyan most én teszem,
mikor az égről bús tekintetem lassan leveszem..?
fel
le
Ma hsz-eltem egy cikket, ami arról szólt, ápr. elsejétől büntetik a kocsmákban a dohányzást. Az össze hsz-ló tiltakozott, háborgott, emberi jogokat emlegetve és kormányt szidva, hogy megint csak pénzt akarnak beszedni.
Nem értek egyet és ennek hangot is adtam. Hiszen aki betartja a törvényt, az nem fizet, tehát nem tudnak pénzt beszedni. És nem értem miért lenne több joga egy dohányosnak, mint egy nemdohányzónak. Éveket dolgoztam pultban, nemdohányzóként, szívtam a tömény füstöt, nem tudtam rendesen enni, a ruhám, hajam tömény bűz volt.
Nagyon jó a törvény!! Mindenkinek joga van megölni magát, de senkinek nincs joga mérgezni a másikat!! Nem értem miért kell ebből politikai kérdést kreálni egyeseknek...és sírnak, nincs pénz kifizetni a büntetést. Ja! A cigire meg van pénz! Csak észre nem volt, mikor kellett volna. Mert ha van esze, nem gyújt rá ott,ahol nem lehet. A vonatokon sem lehet, a repülón se, mégis utaznak emberek!
Tényleg nem értem, miért kell ezen háborogni? Nem jobb ...
fel
le
Vincent van Gogh
1853. március 30.- án született, holland expresszionista festőművész (†1890. július 29.)
Vincent van Gogh a Hollandia déli részén fekvő Észak-Brabant tartománybeli Groot-Zundertben született 1853. március 30-án, a nála négy évvel fiatalabb Theóval alakított csak ki szorosabb kapcsolatot, aki szellemileg és anyagilag is támogatta bátyját. 1862-ben készültek első rajzai: A falra mászó macska és a Kutya. 16 évesen már egy családi érdekeltségű galériában dolgozott, nagybátyjánál, de 1876-ban otthagyta munkáját, mert apja lelkipásztori tevékenységét akarta folytatni. A szénbányászok között élte mindennapjait és ezekből a vázlatokból születtek az első „megbotránkoztató” képei. A parasztok mindennapjait ábrázolta sötét tónusú, föld színekkel, fáradtnak, kimerültnek ábrázolta őket, amit eddig az akadémizmus nem tett soha.
Van Gogh 1880-tól teljesen a festészetnek szentelte magát. Theo testvére segítségével Párizsban műtermet rendezett be, festőiskolába iratkozott, ...
fel
le
Tegnap miután előbb hazajöttünk a hegyről... Básztet be akarta hozni a kölykeit a házba a padlásról, de nem vettem észre. Mikor véletlenül kimentem a kocsihoz... akkor vettem észre, hogy Lüszi kutty szájában van valami... Básztet kölyke...
A padlásról nem eshetett le, mert még nem mászkálnak egyénileg, egyből gondoltam, hogy Básztet be akarta hozni, és Lüszi biztosan valami zsákmánynak nézte. Mikor észrevettem, már nem élt...
Úgyhogy fogtam magam és felmentem a padlásra és a szoknyámat összefogtam, hogy kötényszerű legyen, és lehoztam benne a maradék három kölyköt. Betettem a fotelbe őket, mert Básztet ott szokott aludni.
Úgy fél óra múlva kettő a padlón mászott. Visszatettem őket. A férjem elment időben lefeküdni, és azt mondta, hogy most már az ágyamban vannak az én felemen. Na, jól nézünk ki... Nem gond, ha nem nyávognak.
Mikor én is lefeküdtem hajnali fél kettőkor pont azon a részen voltak, ahol az anyjuk is szokott aludni, amikor hason fekszek szétvetett lábakkal, ...
fel
le
Ma este be akartunk menni a városba a hegyről, de az út elején lerobbant a kocsi. Nem kapott szikrát vagy mi. Felhívtam apámat, de ő nem tudott jönni, hogy hazahúzzon Himesre. Közben kiderült, hogy már 2 éve lejárt a jogsija és úgy vezetett. A haverjának is. Így derült ki. Na, mindegy.
Szóltunk valakinek, aki úgy másfél óra múlva tudott is volna jönni, de közben apám megszervezte, hogy a nagynénim jöjjön értünk. Úgyhogy jött a nagynénim és hazavontatott. Útközben beugrottunk a hegyre, hogy hazahozzuk a számítógépet meg még pár létszükségleti dolgot mint vasaló és villanyborotva. Ránk kezdett sötétedni, amikor kiderült, hogy a nagynénimnek nem jó a világítása és vagy helyzetjelző van vagy vaku, de az is csak akkor, ha húzza.
Már majdnem hazaértünk, amikor leakadt a vontatókötél. Visszatettük. A következő indulásnál el is szakadt.
Akkor épp a dombtetőn voltunk, és én javasoltam a zuramnak, hogy ha van motorféke guruljon be a faluba, mert ez egy jó magas domb, és mindig üresbe vagy ...
fel
le
Amióta befejeztem, borzalmasan hiányzik a Forbidden Ties és bár vannak új fejezetek hozzá, ún. bővítések, nem biztos, hogy megosztom őket. Dyna épp próbál meggyőzni, hogy de igen, tegyem közzé, mert biztosan örülnének az olvasók. Egyrészt, mert aki szerette, annak nagyon fog tetszeni, hogy újra belemerülhet a történetbe, másrészt pedig azért, mert van benne pár olyan csavar, ami szintén tetszene sokaknak.
Szóval.. nem is tudom.. folytassam? o.O
fel
le
Kosztolányi Dezső
1885. március 29.-én született (Szabadka) magyar író, költő, műfordító, újságíró († 1936. november 3. )
A gimnáziumot Szabadkán kezdte, majd önképzőköri konfliktusa miatt (magyartanárára tett megjegyzést) kicsapták, s magántanulóként, Szegeden tette le az érettségit. 1903-ban Budapestre ment, s beiratkozott a bölcsészkar magyar–német szakára. Itt ismerkedett meg és kötött barátságot Babits Mihállyal, Juhász Gyulával, akikkel aktív levelezésbe is kezdett. Életreszóló barátságot kötött Karinthy Frigyessel, aki ekkor matematikával és fizikával foglalkozott és megismerkedett Füst Milánnal is. Édesanyja révén volt unokaöccse Brenner József, alias Csáth Géza (1887-1919) író.
1904-ben beiratkozott a bécsi egyetemre, de 1905-ben hazatért, nem ment vissza az egyetemre, hanem újságíró lett. Első cikkei többek közt a Szeged és Vidékében és a Bácskai Hírlapban jelentek meg. 1906-ban a Budapesti Napló kérte fel munkatársnak Ady Endre helyére, aki akkor épp Párizsból ...
fel
le