- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Ma kemény nap volt, fájnak a térdeim is az időváltozástól, úgyhogy csak innen az ágyból írok nektek.
A reggel azzal kezdődött, hogy a zuram lenyomta az ébresztőt és kicsit elaludtunk. Egy vad fogmosás és valami gönc magamra cibálása után kirohantunk a kocsihoz, közben anyám is megjelent, mert őt is vittük dolgozni.
Odafelé még gyorsan kikapkodtam az értesítőket a postaládából és sikerült nem elkésniük a munkából anyámnak és a zuramnak. Én akkor várakozó álláspontra helyezkedtem, vagyis még volt másfél órám fél nyolcig, mire kinyit a tüzép, hogy hozzak fát. Fél órát sikerült is eltökölnöm a teskóban, a vetőmagok bűvkörébe esve, valamint hagymát és répát vásárolva a főzéshez. Na, jó, bevallom egy tábla tejcsokit is megengedtem magamnak a fapakolásra tekintettel. Mikor kijöttem még mindig volt majdnem egy óra nyitásig, úgyhogy elmentem tankolni és kiugrottam a szőlőhegyre megnézni, hogy mi a helyzet, mert múltkor befagyott a víz a házban.
Megállásnál láttam, hogy már megint ...
fel
le
Jászai Mari
1850. február 24. született, (Ászár) eredeti nevén Krippel Mária, színésznő (†1926. október 5.)
Már 10 évesen pesztonkaként dolgozott, majd szolgáló lett Bécsben és Budapesten, markotányosnő a königgrätzi csatában. Eredeti nevét annyira nem szerette, hogy még a születési anyakönyvi kivonatból is kiégette a Krippelt (a német szó jelentése beteg, kissé lesajnáló értelemben). 1866-ban, tizenhat évesen Hubay Gusztáv társulata után szökött Székesfehérvárra, és statisztálni kezdett. 1867-ben már Budán játszott, 1869-ben a kolozsvári színházhoz szegődött.
Budai tartózkodása alatt ismerkedett meg első férjével, Kassai Vidor komikussal, akitől két év házasság után vált el. 1872-ben lett tagja a budapesti Nemzeti Színháznak, melyhez haláláig hűséges maradt (egy évre, 1900-ban a Vígszínházba szerződött), 1901-től a Nemzeti örökös tagja. Bemutatkozó előadásában Bánk Bán Gertrudisát játszotta. 1893-tól egy évig a Színművészeti Akadémián tanított. Férfifalónak tartották, bár ...
fel
le
Ezúttal is a természet képeit nyaggattam, mikor "papírra" vetettem ezt a pár versszakot.
Az érdekessége annyi, hogy egy férfi ihlette, mégis egy lányhoz szólok benne. Kicsit össze is kuszálódtak közben a gondolataim, de igyekeztem a legtöbbet kihozni a múzsám képzeletbeli csókjából..
Íme:
Lennék a Hold, hogy beragyogjam éjjeled,
mikor a szemed szomorúan néz rám.
Lennék a víz, hogy érintsem hamvas bőrödet,
mikor az esőben magányosan sétálsz.
Lennék a levegő, hogy a sóhajod lehessek,
mikor eljutok a lelkedig.
Lennék a madár, hogy daloljak, csak neked,
mikor hullanak a könnyeid.
Lennék a fény, hogy árny legyek melletted,
mikor senki más nincs veled.
Lennék a virág, hogy a kedvedre tehessek,
mikor az illatom körbeleng.
Lennék a Nap, hogy csókoljam puha ajkaid,
mikor mosolyoddal átfested a világot.
Lennék a szellő, hogy simítsam selymes tincseid,
mikor egy felhőn az angyalok közt játszol.
fel
le
Bor ura derű, söre Borát meggyötör!
E MI(?)NEM hanem
Enimen & Qpac & C00L -2 Demizson (hungarian rap)
http://www.youtube.com/watch?v=54Hpe163xpg&feature=related
A napi poén azé'
"Két barát beszélget a kocsmában. Azt mondja az egyik:
- Hallottad, hogy Mike meghalt tegnap?
- Nem, mi történt vele?
- Tegnap épp a házunk előtt autózott, amikor nem vett észre egy út szélén parkoló autót. Nekiment, kirepült a szélvédőn és a csukott ablakon keresztül pont a mi hálószobánkba repült be. Fejjel törte be az ablakot.
- Úristen, micsoda halál...
- Nem, ezt simán túlélte. Odakúszott a hálószoba-szekrényünkhöz, és megpróbált a kilincsbe kapaszkodva talpra állni. Azonban a szekrény felborult, éppen szegény Mike-ra.
- Micsoda kegyetlen vég...
- Nem, ezt is túlélte. Kimászott alóla, és kikúszott az ajtón. A lépcsőkorlát mellett megint megpróbált felállni, de a korlát nem bírta a súlyát, és Mike lezuhant a földszintre, a korlát darabjai meg a fejére.
- Ezt már biztos ...
fel
le