- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Mai létem, elhiszem
Sok a dolgom, elhiszed?
Gyerekek, unokák,
Velük jó a mai lét.
Velem, nekem, itt vannak,
Hű, de nagyon fárasztanak
Kellemes -e fáradság
Enyémek, Gondolnád?
Mi kell nekem, tudod-e?
Párom kéne, Hiszed-e?
Ha itthon van, fárasztó,
Ha nics, hiányzó.
Ez a hibám, tudom Én
Mégis kell a mai lét,
Kinek kinek, mi a jó
Nekem, semmi, hidd el jó?
fel
le
Nem tudom, hogy ez a rendes szövege-e, de nagyon szeretem ezt a számot! Azt hiszem spanyol. Berezonál a hangfal is már! XD
Tonto el que no entienda.
cuenta una leyenda
que una hembra gitana
conjuró a la luna
hasta el amanecer.
llorando pedía
al llegar el día
desposar un calé.
"tendrás a tu hombre,
piel morena,"
desde el cielo
habló la luna llena.
"pero a cambio quiero
el hijo primero
que le engendres a él.
que quien su hijo inmola
para no estar sola
poco le iba a querer."
Luna quieres ser madre
y no encuentras querer
que te haga mujer.
dime, luna de plata,
qué pretendes hacer
con un niño de piel.
a-ha-ha, a-ha-ha,
hijo de la luna.
de padre canela
nació un niño
blanco como el lomo
de un armiño,
con los ojos grises
en vez de aceituna --
niño albino de luna.
"¡maldita su estampa!
este hijo es de un payo
y yo no me lo callo."
Luna quieres ser madre
y no encuentras querer
que te haga mujer.
dime, luna de plata,
qué ...
fel
le
Ahányszor felszállok a vonatra mindig arra gondolok, hogy miért nem áldozom fel az életem arra, hogy feltaláljak egy szerkezetet, amivel sikerül egyik helyről a másikra teleportálnom magam. Pedig csak 15 perc, amíg eljutok a pályaudvarig, de nekem attól a pillanattól kezdve, hogy kilépek az utcára, elindul a szenvedések sorozat. Előre felidegesítem magam, mert tudom, hogy mi vár. Lépten-nyomon, az utcán, a metrón, a pályaudvaron belerugnak bőröndömbe, rálépnek a lábamra és nekem jönnek, amikor rohannak az InterCity felé, miközben nagy valószínűséggel mindenkinek megvan a helyjegye is.
Mindegy. Ez is egy olyan megoldatlan rejtély marad számomra, mint az, hogy miért szállnak fel az emberek úgy fel egy buszra, hogy arról még nem szállt le senki.
De nem most fogok erről elmélkedni. Amikor elfoglalom a helyem a vagonban, a kikapcsolás órái következnek. Hátradőlök az ülésen és bámulok kiféle az ablakon. Suhan mellettem a sötét táj, csak néha zavarja meg a csöndes estét egy-egy lámpa. Az ...
fel
le
Kisfaludy Károly
1788. február 5- én született magyar író, költő, drámaíró, festő († 1830. november 21.)
A család legkisebb gyermekeként, Kisfaludy Sándor író öccseként, láttam meg a napvilágot. Anyja a szülés következtében másnap meghalt, és a fiú tíz évvel idősebb testvére, Teréz gondozása alá került, akihez állandó szeretettel és hálával fordult. 1799-ben Győrbe ment a bencések gimnáziumába, hol eleinte szorgalmas volt, de csakhamar elhanyagolta a tanulást, és a heves, dacos fiú egyszer az őt dorgáló tanára elé dobta tintatartóját, ezért megbuktatták.
A szigorú apa ekkor kivette az iskolából, és a Győrött éppen megnyílt katonai nevelőintézetbe adta. Innen egy év múlva - 1804-ben - Pestre került, ahol október 1-jén, mint kadét katonának állt. Küzdött a Napóleon elleni csatákban és részt vett a Caldierónál kivívott győzelemben. 1806-ban a Szerémségben határőrzésre volt kirendelve. 1809. február 16-án alhadnaggyá léptették elő, ezredével Jellasich hadosztályánál Münchenben ...
fel
le
Egyszer régen...
vagyis többször is...
csináltunk ilyen előző életbe visszavivős dolgot...
Egyszer... repültem... láttam, a lábamat, hogy mezítláb vagyok, és indián ruhában... és lassan leértem a fűre, egy erdőben háború volt, az indiánok harcoltak egymással... aztán meghaltam...
Később egy hercegnő voltam, vagy efféle...
Egy kovácsoltvas kerítésnél álltam. Fiatal voltam és borzasztóan gazdag. A kerítés másik oldalán, kint egy csavargó külsejű fiú állt. Éppen szakított velem, mert nem vállaltam őt fel. Nagyon sírtam, mert ő volt életem értelme és nagyon szerettem, de nem tehettem semmit.
Aztán visszahoztak.
Rájöttem, hogy az a fiú, ugyan az volt, mint aki éppen akkor hagyott engem ott. Először én rontottam el, másodszor meg ő. Szerettem volna meghalni, hogy újrakezdhessem vele.
Úgy éreztem, hogy az életemnek nincs tovább értelme.
Ezért veszélyes.
18 voltam akkor.
Ui:
Tudjátok mire jöttem rá ebben a szent minutumban?
Arra, hogy mindkét életemben ...
fel
le
Reggel arra ébredtem, hogy valaki tüzet csihol a kandallóban. Gyorsan kipattantam az ágyacskámból és megnéztem, hogy mekkora hó van. Úgy saccra megvolt vagy 20-30 centi. Elbattyogtam anyámékhoz a hólapátért, mert az itteni maszek hólapát be lett építve a hátsó kerítés részeként, hogy ne szökjön ki a kutty.
Úgy egy bő óra alatt sikerült is lelapátolnom a járdáról, a hídról, a kocsiról, az udvarban a járdáról és kicsit a gangról. Azután fát hasogattam két napra és mosogattam a zuram a Tibi helyett, mert ő elkezdte, de hát jött egy telefon én meg... nem akartam, hogy kihűljön a víz. De addigra már beállt a hátam, vagyis a derekam. Ha nem mozgok nem fáj.
fel
le
Máté Péter
1947. február 4. - én született magyar énekes, hangszerelő, zeneszerző és zongorista. († 1984 szeptember 9.)
Hat éves korától magánúton, 14 éves korától zeneiskolákban tanult. 1965-ben érettségizett a Petőfi Sándor Gimnáziumban, ugyanebben az évben, 1965-ben megalapította első zenekarát. Máté Péter az Illés zenekarral készítette első dalait. 1967-ben készítette el első saját felvételeit, az „Úgy várom, jössz-e már?” és a „Mondd már”-t, még ugyanebben az évben a „Néger zongorista dala” című felvétellel a polbeat fesztiválon első díjat nyert.
Változatos pályája során Szocsiban és Athénban ért el fesztiválhelyezést, előadói díjat nyert a párizsi sanzonversenyen, fellépett többek között Kubában és Kanadában is. Az 1970-es évek elején rendszeresen fellépett a Műegyetem Ezres klubjában volt feleségével, Dékány Saroltával. 1973-ban a „Hull az elsárgult levél” című dala első lett a Made In Hungary rádiós vetélkedőn. 1973 és 1974 között az Express együttessel lépett fel ...
fel
le