- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Bozóky István
1921. január 30.– án született Budapesten, magyar színész, rendező, színigazgató, dramaturg (†2001. május 27.)
Az Országos Egyesületi Színészképző Iskola elvégzése után a Madách Színházban, majd 1945-től a Vígszínházban szerepelt. 1946-ban a Nemzeti Színház, majd ezt követően 1949-től az Ifjúsági Színház színésze volt. 1950-től a Miskolci Déryné Színház, a jelenlegi Miskolci Nemzeti Színház igazgatója, 1954-től a Madách Színház főrendezője volt. 1956-ban külföldre távozott. Hazatérése után a Madách Színházba került, de az emigráció miatt nem dolgozhatott a fővárosban, így a győri Kisfaludy Színház tagja lett. Egy év után került a Veszprémi Petőfi Színházba, majd a Szegedi Nemzeti Színházba. 1969-től az Irodalmi Színpad, majd a kecskeméti Katona József Színház tagja volt. 1976-tól szabadfoglalkozású színész volt, nem tartozott társulathoz. 1980-ban megbízták a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház alapításával, s négy évig igazgatta a teátrumot.
Néhány szerepe:
...
fel
le
Ma elég zagyva álmom volt. Azt álmodtam, hogy a gyerekek falujában kaptam állást egy olyan üzletben, ahol a hűtőszekrénytől az égőfoglalaton át a könyvig minden kapható volt. A főnököm azt mondta, hogy jutalékos fizetést kapok, amúgy nagyon rendes ember volt és Andrásnak hívták. Magy forgalom volt az üzletben addig is, amíg engem kitanított. Közben én egy tanyán laktam, ahonnan bicajjal kerekeztem be a munkahelyemre nagy porfelhőt kavarva magam körül. Kérdeztem is Andrást, hogy ha esik hogyan tudok majd bejárni, de azt mondta, hogy akkor nem kell majd bejönnöm, mert amúgy is pang az üzlet. Szép napokon pedig lovaskocsin vitt haza a kukoricatáblák között.
A dédapám is András volt, és van egy fénykép róla, amin lovaskocsin ül.
Mondjuk az én Andrásom fiatalabb, olyan nyalka, negyvenes legény volt, szép fekete bajusszal. De végül nem kezdett ki velem, így nem tudtam meg, hogy csiklandós-e a bajszos csók, és hogy a szépségemért, vagy a kereskedői véremért alkalmazott-e.
Most megyek ...
fel
le
A Szeretni beindulásig cikk írója István – jól ír.
Olvasom.
A stílus maga az ember! A stílus maga az ember?
Olvasás közbeni gondolatok – magáról ír ! … vagy magáról ír… ?
A két dolog nem ugyanaz. Vagy mégis … ?
Magáról ír! - csélcsap gézengúz … ( teli sebbel, a sebekért visszavág … s majd én megmutatom, milyen az igazi férfi … )
Magáról ír ? – felvett személyiség, mert egy bizonyos gondolkodás szerint ilyen az igazi férfi … (megbántott férfi … talán önérzetét vesztett, s újra megtalálni akaró férfi )
Magáról ír? – mert „olyan”
Magáról ír? – mert „olyannak” akar látszani
Hozzászólás – Gézuka ( no comment)
A tyúk és a tojás … mi vagy ki volt először … ?
A férfiak változtatták át a nőket „ olyanokká” … ?
A nők változtatták át a férfiakat „ olyanokká”… ?
Lehet fujjolni – csak strigulaként ( egy numera) számon tartani, vagy emlékezetünkből kiejteni egy férfit , egy nőt …
Ki így tart számon, vagy így felejt, önmagát is jellemezi, hisz az „ egy numera”, „ strigula” másik fele Ő ...
fel
le
Ilyenkor télen többet tartózkodunk a jó meleg szobába és persze a tévé csak megy. Nálunk a mesecsatorna a favorit, de itt is töméntelen mennyiségben özönlik a reklám.
Persze tudom, hogy információ és termékismeret, meg bevésődés, de én egyszerűen hányingert kapok a milliószor elismételt idiótábbnál idiótább reklámoktól. Történetesen a „fekete herceg fehér lovon” s annak folytatása a „fekete konyhatündér motoron” a leggyűlöltebb reklámom, de még sorolhatnám. Szerintem mindenkinek van saját toplistája, én most nem sorolom tovább, csak megjegyzem, nálam a csúcs egyelőre az OTP-Dumaszínház koprodukció. Először is azért, mert magyar, másodszor, mert kultúra, harmadszor, szórakoztató, velős, rövid és lényegre törő. Szinte határtalan a lehetőség benne, kizárt, hogy megunjuk, mint egy reklámarcot egyébként. (Köszönjük Emese) Pont azért, mert nem az arc a lényeg. Ilynekor elképzelem néha, ahogy mondjuk Hofi Géza rémálmaiban kaszkóért könyörög és felriadva elkezdi énekelni a Próbálj meg ...
fel
le
Iszonyatosan húz be a hideg az ablakomnál:/ Igen... ezek a panelházak mégicsak a sokadik X-et tapossák, persze, hogy elöregednek a nyílászárók, a liftek, miegymás. Volt valami program, miszerint minden lakáson kicserélik az ablakot. ...de állítólag nem írták alá a ház lakói, szóval maradtak a régi ablakok, amiken igencsak húz be a hideg. Persze a fűtés jó drága, mégsem érezhetjük, mert rossz az ablak. Próbáltam szigetelni, de nem sokat használ sajnos. Az ágyam pont úgy volt elhelyezve, hogy a vége az ablak alá ért. ...de így lefagyott a lábam. ...és mióta tudom, hogy Raynaud-szindrómám van, ezért nem tehetem ki a legkisebb hidegnek sem a végtagjaimat, nagyon vigyázok! Gondoltam, hogy esetleg megfordulok, hogy ne ott legyen a lábam, de az sem jó, mert akkor a fejemre jött volna hideg, az megint nem jó. Szóval fogtam magam és áthelyeztem az ágyam, az ablaktól jó messze:-)) Az egyik szekrény helyére került az ágy, az ágy helyére értelemszerűen az a szekrény:D Egyedül ...
fel
le