- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Egyszer régen annak az asszonynak, aki sehogy sem fért a bőrébe, és akkor én még párban voltam, azt válaszoltam a kérésére, hogy menjek el vele valahová...
- Türelem. Hamarosan. Egy picit várj még és el fogunk menni, megiszunk valahol egy sört és beszélgetünk...
Nem tudott várni, pedig csak pár napot kértem tőle. Elment egyedül. Neki egy lánya és egy unokája volt, akikkel együtt élt. Valami hiányzott még rajtuk kívül, tudom.
Ha akkor - ki tudja - ellent tudott volna állni a kísértésnek, még ma is velünk lehetne. Vagy, ha én nem mondok neki nemet.
Ma eszembe jutott ő, amikor megint valaki másnak nemet mondtam a hívására. Valami visszatartott. Editkére emlékeztem!
fel
le
Azt mondta nekem valaki a múltkorában, hogy idealista vagyok. És társfüggő. Már akkor sem értettem, miért baj az, ha valaki hisz a szerelemben, és nem adja fel az álmait. Jelen esetben, hogy boldog legyen.
Tavasszal meg akartam halni. Nem érdekelt semmi és senki. Véget ért a látszólag jól működő házasságom, egyedül maradtam két gyerekkel. Az ok a történet szempontjából lényegtelen. Ami lényeges, az az erő, az akarat, a bátorság, és igen, talán egy kis idealizmus is, ami mindenképp kellett ahhoz, hogy a gödör aljáról kikecmeregve újra fel tudjam építeni az életem, és újra merjek hinni, remélni. A szerelemben, az életben, a csodában.
Mert csodák márpedig vannak. Ki kell nyitnod a szemed, ki kell nyújtanod érte a kezed, és el kell rugaszkodnod a valóság talajáról, hogy átélhesd, de igenis, léteznek csodák! Különben, hogy lehet az, hogy egy számodra ismeretlen férfi már hónapok óta nézegeti a fotódat, vágyakozik utánad, de még tudja, hogy nem jött el az idő? Hogy lehet az, hogy mégis ...
fel
le
Látom mindenki karácsonyi naplót ír, úgyhogy én nem szaporítanám ezek számát. Ma egyedül leszek megint éjjel, de nem igazán zavar. Szeretek egyedül lenni. Ilyenkor sokkal több mindent szoktam tevékenykedni, mint akkor, amikor valaki van még rajtam kívül itthon.
A zuram a Tibi, ma este fél hat körül elmegy itthonról, mert éjszakásban dolgozik, tizenkétórázni fog az osztályon. Még jó, hogy ilyenkor nincsenek betegek, úgyhogy ő is lazíthat. Rá is fér, mert nagy fájdalmai vannak mostanában.
Ez nem jó… már egyszerre kétfajta fájdalomcsillapítót szed… :(
Amúgy ma felfedeztem, hogy a hasizmozásnak már látszik kicsit az eredménye, legalábbis szerfelett elégedett vagyok a rajtam esett változásokkal, de azért még van mit ledolgozni. :)
A zuramat, a Tibit rá is vettem, hogy kattintson már pár fotót nekem, mert amúgy is a nyári fotóim az utolsó normálisak. Kivételesen csak párat kellett törölnöm. :)))
Kitaláltam, hogy a bárszékre, ha felcsüccsen, akkor nem kell állnia fotózás közben, és ...
fel
le
Még most, délelőtt gyorsan körbeszaladok mindenhol, ahol csak nyomot akarok hagyni, itt is! Mindenkinek, olyan Karácsonyt kívánok, amilyet magának óhajt! Nyugalmas, csendes, szeretetben, ajándékban gazdagat, vagy éppen hangosat, családiasat, esetleg békéset. Bármilyen is lesz, melegséget, érzéseket és szeretetet kapjon a legtöbbet minden ember, gyerek vagy felnőtt, mindegy. Sok puszit és ölelést küldök!
Boldog Karácsonyt! :)
fel
le