- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Az érdekes, hogy néhol a természet furcsa játékot játszik, mert valamiből túl sokat ad, valamiből meg túl keveset. Valakinek rettentő intelligens agyat ad tudományos téren, de ugyanakkor az érzelmi dolgokban gyenge.
Volt egy dokumentumfilm a diszlexiás és diszgráfiás és hasonló "más" gyerekekről, akik tanulási nehézséggel küszködtek az iskolában, ugyanakkor kiválóan táncoltak, gitároztak, motoroztak, és verset írtak. Az egyik, aki a szívemhez nőtt, egy kislány volt, aki épp a tejfogait cserélte le, és képtelen volt koncentrálni azokra a dolgokra amik nem érdekelték. Mindamellett hihetetlen fantáziája volt, állandóan tele volt ötletekkel. Amikor a többiek épp csak elkezdtek egy fogalmazást, neki már kész történetek voltak a fejében. De ha le kellett őket írnia, bajba került. Az érzelmeit is képtelen volt kifejezni, kivéve versben. Olyan hét év körüli lehetett.
A végén az egyik kisfiú azt mondta, hogy ők ugyan olyanok, mint a többi gyerek… csak mások…
fel
le
Babostészta
http://gyerekjtkafzs.blogspot.com/search?q=babost%C3%A9szta
Mindig meglepődöm rajta, amikor egyik-másik általam unalomig ismert ételt valaki nem ismeri. Ezek egyike a babostészta. Hú, de nem szerettem gyerekkoromban! Talán, mert túl sokszor volt... :)
A lényege, hogy bablevest kell főzni, és ha kész van, akkor gyufatésztát bele, avagy halászlétésztát... Mikor kifőtt, egy serpenyőben kevés olajra szűrünk a tésztából és a babból, és kicsit megpirítjuk. Ennyi az egész. Igazán nem nagy kunszt. Mama így készíti.
Babostészta receptemhez annak idején egy recept rigmus is íródott:
#34 - korhely - 2009.11.21 - 14:26:58
Jól vésd az agyadba,
éhes ne maradj ma!
Kell hozzá, azt mondja:
bableves meghagyva,
kis kolbász meg hagyma,
és sót, fűszert adj a
fazékba. Jó nagyba!
Mind összerottyantva,
tésztát főzz a babba!
Míg készül a Bohnen,
nevess Mister Bean-en,
vagy ezen a rímen!
Legyél mindig vidám,
mit szemed, szád kíván,
hogy hízlal, ne hidd ám!
...
fel
le
Reggel alig bírtam felkelni az ágyacskámból úgy fájtak a vállaim. Biztos a tegnapi hasonfekvős olvasástól. Úgy tűnik, hogy sűrűbben kell váltogatni a pózokat. Majd igyekszem észben tartani. A hosszas olvasásnál amúgy is az a legnagyobb dilemma, hogy milyen testhelyzet a legkényelmesebb.
Miután összeszedtem magamat összeszedtem az összes felfűrészelnivaló ágat, fenyőtörzset és régi karót a zuram a Tibi keze alá. Sajnos nem sokáig bírta erővel. Ráadásul dekopírfűrésszel fűrészeltünk! Nem mondom, az én ötletem volt.
Miután elfogyott az ereje, azt mondtam, hogy majd én. Úgyhogy én. Átvettem. Azt is mondta, hogy a fenyőtörzseket nem lehet vele vágni, mert túl vastagok. Hát lehetett, mert közben segített és forgatta a kezem alatt. Nincs lehetetlen, ha egyszer a fejembe veszek valamit. Majd, ha sok pénzem lesz, veszek egy körfűrészt. De addig is, király a dekopírfűrész is. Csak meg ne tudja egy szakember. :D
Közben betettem egy mosást, elláttam az állatokat, főztem egy babostésztát, ...
fel
le
Minden idők egyik leghíresebb írónője a napokban elég becsmérlően nyilatkozott a Twilight-ról.. :D
Őszintén szólva nagyot nevettem, mikor azt olvastam, hogy a méltán híres Mrs. Rice szerint Lestat és Louie sajnálják a napfényben csillogó vámpírokat, akik évszázadokon át középiskolába járnak.. EZ milyen igaz?
Meyer történetével nincs baj, de szerintem elég kidolgozatlan, és hiányolom belőle a vámpírlét sötét, magányos, elvont és kínzó jeleneteit. Úgy írja le, mintha olyan könnyű lenne ilyen életet élni. Rice vámpírjai sokkal "élethűbbek". Hozzájuk hasonlóak még a Vámpírnaplók karakterei is. A sorozat eleinte nagyon emlékeztet az Alkonyatra, bár köztudott, hogy az Alkonyat később íródott, de aztán elkezdünk belemélyedni a rejtélyes és küzdelmes életbe, amit a vámpírok évszázadokig is elviselnek. Persze jó mókának tűnhet örökké élni és mindent megtenni, amit akarunk, ugyanakkor mégis elég magányos: mindenki, akit szeretünk vagy közel engedünk magunkhoz gyakorlatilag kihal ...
fel
le
Elmennék én hosszú útra, ha fognád a kezem,
Hátrahagynék mindent, amit annyira szerettem,
Érted megtettem volna, ki közel álltál hozzám,
Szerettelek, de te nem emlékezel énrám.
Nem érzel, nem látsz, hiába nyitva a szemed,
Nincs szíved, érzéked tompa, üres a tekinteted,
Mi ott van előtted sajnos észre sem veszed!
Hol van a sötétségből kivezető utad, nem látod te sem,
Hogy megmutasd az utat annak, ki kereste benned a kiutat.
Hitt benned, remélte, aki szívét tovább dúlod,
Pedig érzi, tudja, tovább kutatsz, bár magad sem tudod,
Mi az mire vágysz, eltűnik a ködben, mire megtalálnál,
Már hiába keresel!
fel
le