- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Annyira kerülget a sírás, ahogy Rá gondolok, az érzéseinkre, a lehetőségeinkre, és a lehetetlenségekre.
Egyre jobban kötődöm hozzá, és ez félelemmel tölt el, mert tudom, ha vége lesz ennek, ami köztünk van, még nehezebb lesz.
Most is a nap minden percében Rá gondolok....és azokra, amit mondott... többet adott magából és az érzéseiből, mint idáig bármikor. Ezzel nagyon "megérintett", és azóta még erősebbek az érzéseim iránta. Teljesen "elvesztem" benne. Lehet, hogy nincs is értelme az egésznek, azoknak a reménysugaraknak, amik újra "feléledtek" bennem. Hisz nincs előre megírt forgatókönyv, hogy mi fog történni a jövőben, és mi se tudjuk előre a jövőnket.
Minden sötét és bizonytalan. Nincs garancia arra, hogy úgy fognak történni a dolgok, ahogy szeretném... mert nem csak rajtam múlnak. Rajta is múlnak. Most is úgy érzem, nincs miért, és nincs miben reménykednem. Mert nincs biztosíték semmire...
Persze az első pillanattól ezzel a tudattal élek együtt, de ...
fel
le
AKCIÓ MESE :)
"A sárkány elrabolja a királylányt. A királyfi persze rögtön elindul, hogy kiszabadítsa. Útközben azonban rádöbben, hogy a sárkány azért mégiscsak egy rohadt nagy és erős tűzokádó vadállat, ő meg csak egy kis nyüzüge, aki a sárkány egy legyintésétől meghal. Így hát elmegy Jackie Chan-hez, és röpke tíz év alatt megtanul profin kung-fuzni. Aztán elmegy Schwarzeneggerhez, és alaposan kigyúrja magát, ez csupán öt évébe kerül. Végül pedig beiratkozik Rambo-hoz nyolc évre, hőstovábbképzésre. Ezek után már elég önbizalma lesz, így elmegy a sárkány barlangjához és bekiabál:
- Hé, sárkány! Gyere ki!
A sárkány kijön:
- Mi kéne?
- Add ki a királylányt, vagy nagyon megjárod!
A sárkány rámutat a barlangot takarító öregasszonyra:
- Itt van, vigyed!"
fel
le
Délelőtt
Tök jó idő van kint! Csak az a baj, hogy pólóban fázok, pulcsiban meg izzadok. Nincs valami a kettő közt? Teljesen szétkaptam a felsőudvart. Építettem lépcsőt, járdát fektettem, virágágyást alakítottam ki, és átültetek egy csomó mindent. Most jön a neheze, mert akadálymentesítenem kell még egy területet, mert fel akarom hozni az egyik kutyát, hogy védje a nyulakat.
Délután
A kis szünet után még kihúztam egy drótkerítést, átültettem az illatos loncot karóstul, mert anélkül nem lehetett, elegyengettem a területet, felhúztam a 30kg-os kutyaólat vagy 200m-ről, kialakítottam egy biciklitárolót, megetettem az állatokat, és végre magamat is egy kis sültkrumplival és míg sült a krumpli gyorsan le is fürödtem. Azt hiszem más nincs.
Mindjárt jön haza a zuram a Tibi, neki meg hányásos hasmenése van, úgyhogy nem tudom mi lesz még ma.
Ami biztos, az az, hogy holnap nem fogok tudni megmoccanni.
Ja, azt kifelejtettem, hogy felhasogattam egy marha kemény tuskót és be is ...
fel
le
Kos (márc.21-ápr.20.)
Pocsék otthon a légkör? Talán bele kéne gondolnia, hogy Ön is tehet róla. Ha egyedülálló, még önmagával is nehezen jöhet ki. Jobban oda kéne figyelnie mások érzéseire, akkor az Ön élete is könnyebb lenne, és a környezetében élők is boldogabbak lehetnének. Vagy muszáj mindig Önnek megmondania a tutit? Tegye már egyszer félre a vezérszarvait!
Bika (ápr.21-máj.20.)
A ragyogó őszi napsütés ellenére is rossz a kedve? Fogalma sincs róla, hogy mi lehet az oka? Talán ideje lenne szakemberhez fordulnia a bajaival, és nem magába zárkózva játszani a mártírt. Önnek is jobb lenne és a környezetében élőknek is. Lazítson kicsit, nem muszáj Önnek tartania a világ és a családtagjai összes terhét. Azt csak Ön gondolja. Nem lehet, hogy egy kicsit túl fontos önmagának?
Ikrek (máj.21-jún.21.)
Olyan lendülettel pörög, hogy másokat könnyen a földbe döngöl. Mi Ön, búgócsiga? Vigyázzon, ha több vasat tart a tűzben, a héten durván lebukhat! Megéri? Lehet, hogy azt mondja ...
fel
le
Kislánykoromban szerettem temetőbe járni. Közeli rokonaink sírjának rendbetétele szinte mindig szertartásszerűen zajlott: nagymamám a kertjében illatozó virágok közül levágott egy csokorra valót, kezébe vett egy kiskapát, gereblyét, locsoló kannát, úgy indultunk útra. Amíg ő kapálgatott, én vizet hordtam, és sétálgattam a sírok között. Gyönyörködtem a friss sírhantokon roskadozó koszorúhalmokból kikandikáló szebbnél-szebb virágokban, kíváncsian olvasgattam a szalagokra írt búcsúüzeneteket, mélyen beszívtam a sírcsokrokból áradó friss fenyőillatot.
Próbáltam elképzelni, milyen életük lehetett a hideg sírköveken elhelyezett fényképekről kedvesen rám mosolygó embereknek. Akkor még úgy kószáltam a sírok között, mintha múzeumban lennék, a hatalmas, súlyos márvány, gránit tömbökre, a rajtuk lévő arany feliratokra, mint érdekes látnivalókra tekintettem.
Nagymamám, akivel együtt gondoztuk a sírokat már réges-rég nincs az élők sorában. Amikor ellátogatok hozzá, és megállok a sírja mellett, ...
fel
le