- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
http://tollal.hu/mu/tulelem-ha-beledoglok-is!-rd
Olvastam ma egy cikket. A fenti linken található meg. Különösen az utolsó bekezdés ért fel egy sokkterápiával.
Én sem akarok más boldogsága miatt stressz-bombákat aggatni magamra.
Nagyon jól tudom, hogy mitől ég állandóan a gyomrom. Az elvárásoktól, amiknek nem tudok és nem is akarok megfelelni. Kedvenc barátom mondta, hogy próbáljam ki a Xanaxot, mert a gyomorsavcsökkentő semmit sem ért. Két napra leszedáltam magam. Tényleg képes voltam normálisan beszélni mindenkivel. De nem is voltam önmagam. Ez a harmadik nap. Tiszta vagyok. Estére elkezdett égni a gyomrom… Eddig nem…
Azt nem mondom, hogy nem akarok a legjobb lenni, de nem mindenben. Csak kicsit vagyok maximalista. Tudom, hogy a maximalizmus egyenes út a csalódáshoz.
Megvédeni magam… még mindig nem tudom megvédeni magam, ahogyan nemet mondani se, ha szépen könyörögnek. Nem számíthatok magamra. Általában nem okoz gondot, hogy kiálljak valaki vagy valami mellett, de ...
fel
le
A tegnapi nap bomba jól sikerült és ma folytatjuk tovább nemsokára indulunk el itthonról...
Annyit nevettünk tegnap, a jókedv a hülyéskedés ment és sokan köszöntötték a csajokat, s akik nem tudtak eljönni azokkal októberbe találkozunk és újra összejövünk...
Kártyáztak, beszélgettek, tollasoztak, Maci kutyust a skacok lenyuvasztották, volt sminkelés, kaja az bőven asszem egy hétig nem eszek!
A Bene alvós cumija is itt maradt, de szerintem sikerült kiütnie magát nagyon jól bírta, kb éjjel nem tudom hánykor ment el az utolsó vendég, ma elpakolás gyorsan és újra bepattanunk a hófehérkébe és száguldás el...
Hoztam nektek egy képet, s bár nagyon sok készült a kezdetekről....
Legyen nagyon szép, napsütéses napja mindenkinek!
fel
le
Csúcs volt ez a mai nap. Aprócska, 6-7-8 éves gyerekeket fotóztam egy focikupán Ausztriában. Hihetetlen mennyi energia, lelkesedés és alázat van bennük a foci iránt. Itt nem számított, ha valakit megrúgtak, ha lecseréltek, ha mellé lőtte a labdát, egyformán buzdítottak mindenkit. A pálya mellett nem volt lényeg, hogy ki melyik országból jött, csak az volt a fontos, hogy van két kapu, meg egy labda. Öröm volt nézni és fotózni őket. Ja és ez az első fotósmunkám. :-)
nem hétszeresen, csak duplán volt jó .:-) Két kupát elhoztunk
fel
le
De hogyan is mondhatnám el neki, hogy mi a baj? hogyan mondhatnám a szemébe, hogy szeretem, és az fáj, hogy Ő nem így érez...hogyan mondhatnám el neki, hogy fáj a hiábavalóság, és fáj, hogy bármit teszek, Ő nem fog úgy érezni, ahogy én. Nem mondhatom el Neki, hogy imádom minden porcikáját , szeretem minden mozdulatát, a közelségét, az érintéséért majd meg "halok"...nem mondhatom el Neki, hogy szeretek vele lenni, szeretem hallgatni, szeretek csak úgy mellette feküdni, szeretek lopva ránézni, és elmosolyodni...
de hogyan mondhatnám el ezeket Neki?
Hiába kérdezi, hogy mi a baj, nem mondhatod el neki az igazat, mert mert...mert Ő nem így érez. Tudom, mert tudja, hogy én hogy érzek iránta...sajnos tudja. Már bánom, hogy tudja. Bárcsak ne tudná! És bárcsak ne látná a könnyeimet! Bárcsak ne érezné, hogy valami bánt!
Mikor belebonyolódtunk ebbe, tudtam, hogy fel kell adnom az érzéseimet, és nem törhetnek a felszínre, ha Vele vagyok. Most mégse voltam elég erős, pedig tudom, ...
fel
le
Tegnap megkaptam anyámtól, hogy nem tudja, hogy mi van velem, de egyszerűen kibírhatatlan vagyok egy ideje. Bár nem tudom, hogy volt-e ez valaha másként. Állandóan ingerült vagyok, és úgy beszélek vele, ahogyan nem kéne. Persze nem csak vele. A férjemmel is. Meg úgy a környezetem többségével.
Amúgy igaza van anyámnak. Kibírhatatlan vagyok másokkal. Főleg vele és a férjemmel. Meg azokkal, akik bármire akarnak kényszeríteni.
Úgyhogy tegnap leszedáltam magam mielőtt felhívtam volna öreganyámékat. És most is, mielőtt megérkezik anyám Viviennel. Kiváncsi vagyok, hogy más lesz-e a helyzet.
Azért tegnap mondtam a férjemnek, hogy igaza van, amikor azt mondja, hogy Gejzával, az élettársammal bezzeg tudok normálisan beszélni. A gyerekeivel is. De nem is kényszerítenek rám semmit...
fel
le
Végre eljött a nap, mely fontos a két lány számára és mindenkiébe hiszen egy születésnap és az hogy azt közösen együtt ünnepeljük, talán ez az egyik legszebb érzés!
Ma korán keltem, mert nemsokára nekifogunk a bográcsnak, melybe szerintem főszaki a szívét is bele rakja, mert összejövünk azokkal akiket szeretünk, de azért pici szomorúság is van benne, mert Barbi keresztapukája nem lehet itt (sajnos), de ha haza jön bepótolják... de tudjuk, hogy Ő is szereti Barbit és 12 éve támogatja őt erőn felül is, innen is üzenjük neked Gábor sógor, hogy hazavárunk!
Remélem Örülni fognak azért a csajok, mert a mi Hajni mamánk keze által készül a torta (az egyik), hogy aztán mivel készültünk még megtudhatjátok a következő naplómból....
Legyetek Ti is olyan boldogok az életben mint amilyenek mi vagyunk, hogy ilyen családot adott Jóisten nekünk és ilyen barátokat mint ti is!
Szép napot kívánok nektek!
Szeretettel: Orsolya
http://youtu.be/8dH2YONK8fk - ez a dal nektek szól csajok!
fel
le