- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Lajzolok
2011. augusztus 26.
Mikor ötéves voltam, kitört a felső két nagy metsző lapátfogam. Azért lapát, mert tejfoghoz képest is nagy volt, legalábbis úgy emlékszem. Biciklibaleset. Sírtam, és a fogaim keresgéltem a kert végében. Hogy miért pont ott, nem tudom, mert valahol a járdán történhetett a baleset. Persze, lehet, hogy a fogak csak a kert végében potyogtak ki, isten tudja. Akkor még a nagymamámnál laktam, kertes házban.
A fogaim azóta kinőttek, nagyok most is, biciklizni meg azóta sem tudok.
No de, mért a lajzolás? Mert onnantól kezdve selypítettem. Lépa, letek, mogyoló, kolán leggel, hálmat likkant a ligó.
A ligólikkantás a legjobb szerintem, most így utólag belegondolva.
Meg a lajzolás. Lajzolni mindig is szerettem. Mindenhová lajzoltam, ahol volt szabad falfelület. Később otthon is, a panelben, anyám nagy örömére. Vagy bánatára.
Egyszer lajzoltam az oviban űrhajósokat, ahogy épp felfedezik a holdat. Először mindenkinek be kellett zsírkrétával színezni szép ...
fel
le
Végül is csak az marad, amit mindenki ismer, amit mindenki lát.
Felkapom a fejem gyakran, ha különös követ találok a vízparton, s éppen akkor nyugszik legszebben a nap, melyet csak én nem veszek észre. Úgy élek tovább, mint, aki semmit sem veszített. Leszakítok egy almát az éppen utamba eső üszkös, haldokló fáról, jó ízűen megeszem, miközben odébb fiatal fa termésén habzsol mindenki.
Én észre sem vettem.
A legszebb nők szaladgálnak körülöttem, de oly magasra másztak cipőjükre, hogy elnézek felettük. Nekem a szerény virág, a búzamező ereklyéje hozott ezer örömöt. Az apróságot, bő árnyékban a bevergődött fényt veszem észre, nem a ragyogást. Azt mindenki látja. Ezáltal megosztottá válik.
Én azt nézem, amit más nem vesz észre.
Amit én látok, az mind titok.
fel
le
Szeretettel Neked!
"Nagy Elizabeth"
Amikor azt érzed magadban valami bánt
kérded Istent, mi az, mit reád még szánt,
tán nem is azért teremtett ide a porból,
hogy magadat harcold ki a nyomorból,
mert ritkán van az, hogy magáért az ember,
a sárból talpra állni nem bír, vagy nem mer,
ám tenni kell a dolgod, akarod vagy nem akarod,
benned bíznak, s Te feleded önnön bajod,
és nem számít mid is van: az a nagy nincsen,
hitedben szíved hajt, s ez neked minden,
ha láttad vala szeretteid könnyező szemeit,
szorítottad gyermeked reszkető kezeit,
ha egy télen utolsó gallyad is ráteszed a lángra,
akkor tudni fogod, miért is jöttél e világra...
fel
le