- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Juhász Angelika Laura
Vidám napok
Szőlők, hegyek, zöld mezők, gyümölcsök.
Nyikorog a falépcső fölfelé menet, meleg van,
de mindenki nevet.
Kacag a kajszi, meggy, és a fagyott cseresznye.
Kacagunk mi is, gyerekek.
Dézsába ömlik a kútvíz,
slaggal locsoljuk egymást,
közben vágyakozva nézzük a szomszéd meggyfát.
- Majd jön a naplemente! - emlegetjük sokszor,
még mindig kajánul nevetve.
Aztán eljön az este,
elmegyünk Himesre.
Utcabál, sváb zene szól. Már férjes szép asszonyokról,
daloló legényekről, táncoló lányokról,
mindenféle magasröptű álmokról.
Táncol mindenki, nagy körben.
Lépjük a csárdást, gyorsul, forog egyre,
még itt is mindenki nevetne.
Világosba hajlik már az este.
Megyünk haza, lám most is nevetve!
Táncos pár egy ház előtt csókolózik.
- Jó étvágyat! - rikkantunk nekik.
Ők is nevetve küldenek minket
- melegebb éghajlatra.
Most már tényleg lepihenünk.
Virág és én hamar felkelünk,
főzünk jó kis ebédet.
Mindketten ...
fel
le
Van az úgy, hogy eltervezed mit is fogsz mondani és amikor szemtől szemben álltok egymással, már nem jönnek a szavak.
Akkor előveszed az egyetlen fegyvered, ami van és megpróbálod a lehetetlent. Legyőzni az ellenfelet. Aztán rájössz, ez nem is olyan egyszerű… Ő az erősebb!
Egy kicsit megalkuszol, majd eljön a te időd és akkor… rádöbbensz, már többször is eljött, de te valahogy mégsem azt tetted, amit előzőleg akartál… Jó legyőzöttnek lenni!
Van az úgy, hogy nem kellenek már a szavak… nélküle valahogy sokkal jobb! Annál is jobb!
Rájöttem, mindketten ugyanazt akarjuk, de azt nagyon! Szeretni bolondulásig!!!
*
A nő nem érezte át kellő súllyal, hogy a férfiben - egy ártatlan szitu - milyen gondolatsort indít el, és a korábbi életéből részéről sem ismeretlen eddig elfojtott érzést, a féltékenységet látta ismét a felszínre törni. Erről az oldaláról még nem ismerte a férfit.
A találkozásuk óta eltelt rövid idő, az együtt töltött hétvégék nem voltak elegendők ahhoz, hogy a nő tudja, ...
fel
le
Ki voltam akadva, ...
(ha következetesen nézem a dolgokat, még mindig lenne/van rá okom), de...
pénteken először felmásztam Matlák bácsihoz (Kisavas-pincesor), hátha lesz ott vki, és volt:), onnan átléptünk a Cornerbe, (játszott a kisavas együttes - én meg ugráltam, mint egy veszett kecske), aztán vissza a városba, ott beültünk még vmi arab helyre(kocsma), vagy mi volt az, onnan át a Forintba (kocsma), és hajnal 3-kor, mikor azt hittem, most már finoman "kidobnak" minket, azt kérdezte a pincér, hozhat-e még vmit, mert utána már nincs fogyasztás.
Így kaptam még egy citromos Borsodit (bár már remegtem, olyan kimerült voltam), aztán mielőtt a hátunkra pakolták volna a székeket, leléptünk...
Mindenki nagyon kedves, és önzetlen volt tegnapelőtt (péntek éjszaka)!
Gy. végighallgatta minden nyűgöm, pedig utálja más magánéleti nyavalygását hallgatni, én legalábbis úgy ismerem.
Matlák bácsi a szokásos ropogtatnivaló karika mellé két csomag kék sajtot is bontott, és persze ...
fel
le
Egy remek nap végén, leültem a gép elé, és rápillantottam a kincses ládikámra. Eszembe jutott megannyi gondolat, alkotó pillanat, és az első fantáziautazás a színek világába.
Gyakori kérdés: Hogy van minderre időd, energiád?
A válasz egyszerű. Időm arra van, amire igazán szeretném, energiát pedig az alkotásból nyerek, legyen az akármilyen. Néha ki kell lépni a mókuskerékből, a szürkeségből. Mondhatnám, vetkőzzünk színesre :)!
Amikor csak tehetem, vagy néha akkor is ha nem, elvonulok a kis világomba, a kreatív kuckómba, és zsizsikelek (teszek-veszek, álmodozok). Ezáltal megszűnik a tér és az idő. Kikapcsolok, töltődök, majd újraindulok. Ez gyakran változó tevékenységekben nyilvánul meg, az utóbbi időben, leginkább a textilfestésben.
Befizetem magam egy last minute fantáziautazásra a festékeim, textiljeim és ecseteim társaságában. Szabadjára engedem a képzeletem, és hagyom, hogy az elmém vonalakba, mozdulatokba öntse a sugallataim. Másnak kardja, fegyvere, tolla, vagy épp egere van ...
fel
le