- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Ma 15 év aktív kontaktlencse viselése után szemüvegben pucoltam hagymát.
Elég siralmas élmény volt.
Amúgy a menü:
* kelkáposztaleves (vega, no rántás, no hús, kelkáposzta, nagy cikkekre vágott burgonya, só, majoranna, örölt kömény, kicsi pirospaprika, fokhagyma és jó sok tejfölös habarás)
* töltött tök (zsenge, kis méretű tök, belseje kipucolva, néhány percig forró vízben főztem; töltelék: üvegesre párolt hagymára darált hús, oregano, bazsalikom, piros paprika, kömény, hozzá főtt rizs, és tejföl, a tetejére jó sok reszelt sajt)
* hamburger (szezámos (bolti) hamburger zsemle, fasírt, paradicsom, salilevél, mustár, ketchup, majonéz)
A fasírt jó borsos lett.:) A "konyhában" káosz. :) A tök még sül.
fel
le
"Köszönjük, hogy a Skype-ot választotta!" olvasom, amikor rákattanok a keresőre.
Azt mondják jó dolog. Elkezdett komolyabban érdekelni, főleg, hogy lett web kamerám. Mire jó a kamera?- ha nincs skypem, hogy lássam és halljam a velem szemben ülő beszélgető partnert.
Egy szóval partnert (beleértem ebbe a családtagot, a rokont, az ismerőst, a barátot, az exbarátot (azt elfelejthetjük), az emlékét azért megőrizzük, ... boldog s boldogtalant. Kimeríthetetlen.
Fura dolog a technika! Furcsa dolgokra képes, amire nem is számítasz, nem gondolsz. Mit lát a másik oldalon ülő fél? Vagy éppen mit hall, vagy nem.
Azt hiszed minden olyan tökéletes. Hát nem az. Torz tükör!
Ezzel az egy mondattal tudnám jellemezni röviden, ám tömören, tartalmában mindenképpen a tapasztalataimat.
Nem régi tapasztalat, mindössze másfél hónap.
Alkalmam volt megismerni, miután nagy nehézségek árán beüzemelte (elindította) az alkalmazást a részben ismerő keresztfiam, a Skypet. Mi sem egyszerűbb - ...
fel
le
- Te sose kelsz fel? – tépi fel a szobám ajtaját és az addig békésnek tűnő pillanat hirtelen tova tűnik. Elszáll…, a csend megtörik,… az álom kiröppen. Felébredek. Az álmomnak nyoma sincs már bennem, ez ártatlan kérdés ott csörgedezik a fülemben és rádöbbenek, még élek. – Milyen kedves ébresztés tőle - tűnődök.
- Muszáj neked így berontani? – adom meg a részemről természetesnek ható választ és már tudom ez a napom sem indult el hiába. – Jó reggelt! – teszem hozzá csak úgy mellékesen.
Bámulatos mennyit fejlődött az utóbbi időben a szókincse, amit a reakciójából kiolvasok. A gondolatait szinte csak a trágár szavak szótárából meríti. Egyformán tud szapulni mindenkit, aki elmegy az ablaka alatt, az utcán ha véletlenül keresztezik az útját, a boltban, ahol a pénztáros rosszul nézett rá, de legelsősorban az életemet édesíti meg, amikor hozzám intézett kedves szavait hallgatom.
Mi sem természetesebb ennél - tűnődök, hiszen az anyja vagyok, immáron negyven éve nyűjük egymást, soha ...
fel
le
Csetelünk a nagyobbik lányommal...
- Érik Apa kajszija, le kéne szednie - írom.
- Majd megdolgoztatod, úgyis pocakosodik.
- Hát... igazából nem szeretem a kövér pasikat... De egy szintig elmegy... Na meg a szív nézi nem a szem, de azért... Mindkettőnkre ráfér. De én fogytam négy kilót most. Csak még nem látszik - teszem hozzá. - Na, meg nehogy már most hagyja el magát, mikor eddig sikerült jó karban tartania magát. Mostantól nincs este hat után evés.
- Meg akarod ölni? - nevet fel a lányom.
- Miért hat előtt meg egyáltalán nem eszik? - kérdezek vissza - Nem, remélem, még vagy negyven évig fiatalos marad és élni fog.
- Fiatalos??? Marad???
- Nekem igen, neked nem. Nézőpont kérdése, tudod. Na meg viszonyításé... - ó, a gyerek mindig olyan öregnek látja a szüleit...
fel
le