- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Legszívesebben távol vonulnék a világtól, kulcsomat a kezemben szorítva indulnék feléd. Hosszú napokon át gyalogolva, éjszakákon, erdők mélyén meghúzódva csak mennék. Szomjamat nem oltaná a forrás, meleg avar sem pihentetne, míg Rád nem lelnék.
Tisztásokon bolyongva, ismerős ösvényeket keresnék. Lábad nyomát hallanám korábbról, tenyerembe fogva ezer közül is felismerném. Kedves padon pihennék, árnyékok friss suhogása vezetne.
Palotád csendje fülembe súgná, hol jársz. Tudom, hogy most is vársz. Az idővel futva lépteim gyorsítanám, fák törzsén tapintanám kezed nyomát. Érdes érintésük simogatnák az arcom. Ágaik fésülnének szépre, tévút el nem érne. Fáradtan lépnék kerted ajtajába, szótlanul kérnék bebocsátást palotádba.
Kulcsommal kitárnám minden ablakát, onnan mosolyognék újra, vidáman, reád.
Hazatérnék. Vágyom, hogy otthon legyek.
Otthon. A szívedben.
Veled.
fel
le
A távolsági busz lassan kifelé araszol a fővárosi őrületből. Ahogy távolodunk a város végét jelző táblától, egyre vidámabb leszek. Kár, hogy a buszon nem lehet hangosan ujjongani.
Ismeretlen tájak felé visz az utam, ismerős emberekhez. Gyönyörködöm a szelíd lankák között megbúvó apró falucskákban. Errefelé annyira más minden, úgy érzem magam, mint Alice Csodaországban.
Húsz kilométerre a végállomástól már kezdek izgulni. Fészkelődöm a széken, türelmetlen vagyok, úgy várom, hogy ott legyek.
Feltűnik az üdvözlőtábla, nagyot dobban a szívem. Megérkeztem. Valami végtelen nyugalom költözik belém.
A pályaudvaron messziről észreveszem az eddig csak fényképről látott, számomra oly kedves arcot. Szoknyáját enyhét lengeti a déli szellőcske, tekintete várakozón pásztázza az érkező buszokat.
Nyílik az ajtó, én remegő lábakkal, enyhén eufórikus állapotban szinte lerepülök a buszról, egyenest vendéglátóm, barátnőm, testvérem karjaiba. Leírhatatlan az érzés, a valóra vált álom, hogy aki eddig az ...
fel
le
Nagykorú lett a házasságunk. Mai nap töltöttük be a tizennyolcadikat. Ehhez még hozzáadva az első hetet -amit papír nélkül tudtunk le-, huszonöt éve vagyunk együtt (pontosan, az majd csak augusztus közepén lesz meg).
Ezek után okostojásként, mondhatnám, hogy tudom mi a hosszú házasság titka, de nem tudom...
Talán a sok beszélgetés, tolerancia, változtatás képessége, elfogadás, mindig éppen ami kell...
Minden esetre azt hiszem, sok "közös munka" van egy hosszú házasságban.
fel
le
Orsolya választ út elé érkezett, igaz megmondták itt lesz az ideje, nem tarthat örökké minden igaz?
Valaki azt mondta egyszer nekem a legjobb barátod mindig is melletted volt, s hogy milyen igaza volt? Vannak barátaim igaz, de aki mindig fogta a kezem, bajban is ott volt, segített felállni, ha el estem, segített ha nem bírtam úgy ahogy én szerettem volna, igen vak voltam, eddig..., de már NEM!
Útjainkat mi választjuk, bár nem biztos, teljes bizonyossággal, hogy a jót, de úgy érezzük akkor azt kell Én a hétköznapi családi életemet választom az igaz szerelmet, a társat, a barátot, s mindent amit a család szó jelent!
Unalmas vagyok? Na és! De megvan az amiért sokan harcolnak egész életükbe, és soha nem engedem el, tehát a táblánál ez van jobbra vagy balra, s nem választom egyiket sem, mert az Én utam az arany közép....
Köszönöm!
http://youtu.be/lxO6SsPIkv8 - ezzel köszönöm meg!
fel
le
Ma remélhetőleg a pince takarításnak kezdhetünk neki, irány a mélybe le! Igaz a mondás egy családi házba mindig van mit csinálni, olyan nincs, hogy nincs, mindig akad valami, amit rendbe kell tenni, tegnap például füvet nyírtam végig, meg vágtam le növényeket, mire a végére értem esett az eső, igaz csak pár csepp, de akkor is. Ha szép portát akarunk mindig kell valamit csinálni, de örülök, mert tavaly el ültett ifjonci rózsáim kinyíltak, fiatal fáim levéllel telve, már megérte teperni, teperni, mert ha kinézek örül a szívem nagyon!
Bár munka mellett ez sem könnyű az biztos, beosztani a feladatokat....! Legyen nagyon szép napja mindenkinek!
Szeretettel: Orsolya
UI: A délutánt a süti sütéssel töltöttük, finom lett ám!
fel
le
Tegnap miközben itthon a diétának szenteltük az időnket eszembe jutott egy sztori...
Barbival még kisebb volt egy nap elmentünk egy kiállításra, ahol hüllők és egyéb állatkák voltak. Oda érve nézelődtünk sok szép színes kígyó, volt egy rész ahol hörcsik voltak, tücskök meg mit tudom Én minden.
Ahogy Barbival járkáltunk, s bár hozzá teszem nem nagyon szeretem az extrém állatokat, de azért végig néztük.
A poén ott kezdődött, hogy megálltunk egy kigyónál, ami összetekeredve aludt, s akkor a hátam mögött a ketrecből sziszegésre figyeltem föl, pedig elvileg mind alukált, de egy nem...
Mindenki oda pillantott a nézelődők közül, lesápadtam, a gyereket magamhoz húztam, pedig tudtam, hogy be vannak csukva, s mikor megfordultam velem szemben "állt" egy kígyó és sziszegett kicsi is vagyok ő nagyobb is volt és szemezett velem közbe sziszegett, azt hittem mentem meghalok ijedtembe...
Miközben minket figyelt óvatosan elkezdtük elhúzni a csíkot ez meg csak sziszegett tovább, úgy ...
fel
le
Talán mondhatom, hogy a kisebbnél nagyobb rendszerességgel járok le futni a helyi stadionba. Ma késő délután is lebicikliztem, ezúttal 8 és 10 éves fiaimmal együtt. Vége a sulinak, se edzés, se különóra, nem volt akadálya a közös programnak.
A kisebbik egy focilabdát kapott a névnapjára, indulás előtt azt gondosan oda is készítette a csomagtartómra. Míg én futok, addig ők fociznak, az is lehet, hogy a nagykapura rúgnak, hisz a helyi csapat már befejezte a szezont, szabad a pálya.
Tekerés közben is a labdarúgás lett a téma, mindenki, így ők is hallottak Dzsudzsák Balázs átigazolásáról a dagesztáni Anzsi Mahacskalába. Jöttek a kérdések:
- Apa, hallottad, hogy a Dzsudzsák 3 millió forintot fog keresni naponta?
- Hallottam, nem keres majd rosszul.
- A 3 millió az sok pénz?
- Hát, nem kevés, egy kisebb fajta autó ára.
- Akkor ő naponta tud venni egy autót?
- Tudna, de valószínű, hogy vár tíz napot, és vesz egy jobbat.
- De hát hogy tud ilyen sokat keresni?
- Aki nagyon ügyes ...
fel
le
Hajnalban keltem, szőlőben, s gyümölcsösben permeteztem, krumplit kapáltam, aztán bekapáltam. Gyümölcsfáknál tányért készítettem, beöntöztem, majd kaszálékkal befedtem. Cseresznyét is szedtem egy vödörnyit, s tököt vetettem négy bokornyit. Ezek után a Munkaügyi központban bejelentkeztem, mint munkanélküli. Pedig munkám rengeteg, elvégre parasztlány vagyok. S hogy legyen egy kis élvezet is, a könyvtárba is látogatást tettem, majd hazajöttem, hogy időben kész legyen az ebéd... lecsó! :)
fel
le
Tegnap utaztam a buszon -ez nálam nem újdonság: a tömegközlekedés híve vagyok:).
Tudni kell, h. városunkban a villamospálya felújítása folyik, már lassan 2 éve, nem tudom, mikor fejeződik be, (utána kellene néznem)
de nem is ez a lényeg.
A lakosság, viszonylag jól tűri, nem is tehet mást.
Felevickélünk a rozzantabbnál rozzantabb villamospótló járatokra, és utazunk.
(A közlekedési vállalat a legrégebbi, legkényelmetlenebb buszokat fogja be pótlónak.)
Ezeken a buszokon kevés a férőhely, viszont nagy a tömeg, már az első megállóban, megtelik a busz, miközben még hátra van szám szerint: 16 megálló.
Szóval, tegnap felszálltam a buszra, és szerencsére, találtam egy ülőhelyet, szemben a forgalommal, a forgó mellett.
A következő megállóban felszállt egy idős, és nagyon kövér bácsi, bottal. Ő a forgón túl állt meg.
Senki nem adta át neki a helyet, pedig sok fiatal felnőtt ült ott.
Egy, közvetlenül mellette, az ő székének a kapaszkodóját fogta, és állt csendesen, a botjára ...
fel
le