- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
EDGAR ALLAN POE: VALAKINEK A PARADICSOMBAN
Te voltál minden, édes,
miért törődtem én,
forrás a szirten, édes,
sziget a víz szinén,
csupa gyümölcs, csupa virág,
s minden virág enyém.
Ah csillagos remény!
Tulfényes álom, mely csupán
leszállni tűnt elém.
"Tovább! tovább! a fény után!"
kiált jövőm felém
S multam vak mélyein sután
némán vergődöm én.
Mert jaj! jaj! mécsesem kimúl
és életem lejár.
"Már vége - vége már! -"
(így szól, míg parthomokba fúr,
a pompás tengerár)
villámütött fa nem virul,
nem száll a lőtt madár.
És napjaim csak álmok
és éjjel álmaim
lábad nyomába járnak,
holott táncába hín
valamely égi árnak
valamely légi rím.
(fordította)
BABITS MIHÁLY
Lényegében Edgar Allan Poe /NEW YORK 1904/ könyvét szeretem volna ajánlani. De ez a verse az egyik kedvencke...
Ja persze magyar nyelvünkre van fordítva a könyv. /1967/
Most idézhetnék itt belőle de olyan felesleges válogatni...
Principium Individuationis :-)
Akit ...
fel
le
Tegnap nem várt pompás események történek az életembe, tegnap kisebbik tesóm itt volt a párjával bográcsot főztünk, közbe anyukaékkal is elmentek a városba és persze Barbit is elvitték, mi közbe a gulyást főztük! Utána följöttek hozzánk és annyira jónapot töltöttünk együtt, de a legjobb volt ami hab a tortán másik tesóm és családja befutása hozzánk nagyon örültem és örültünk nekik! Így a tegnapi napot testvéreim és családjuk körébe töltöttem nagyon jó volt, fülig ért a szám! Szeretem őket, a kis Benőkét meg is fürdettük a nagy kádba, élvezte! Barbi és Soma Mackóval játszott, mi meg beszélgettünk a teraszon! Ja kisebbik hugom kisminkelt bennünket, ügyi ám!
Kívánom mindenkinek sok ilyen napba legyen része, mint amibe nekem volt,este pedig mikor elment a családom haza, bár nagyon álmos voltam, de könnyek szöktek a szemembe, mert a SZERETET NAGY KINCS!
Legyen mindenki olyan boldog, ebbe a nehéz világba, mint amilyen Én vagyok!
Szeretettel: Orsolya
fel
le
Ma nem történt különösebb esemény.
Hazajöttem anyukámhoz.
Kicsit beteg is vagyok, fáj a nyirokcsomóm (jobb oldal, nyaki), valószínűleg a fülem miatt. (Bár a fülem nem fáj.) Reggel volt egy pici hőemelkedésem (és sosem vagyok lázas, mert nem dolgozik az immunrendszerem), és rázott egész nap a hideg.
Délután sétáltam, és elborzadtam mennyi fát vágtak ki a villamos projekt miatt.
---
Mivel tegnap úgyis Zé volt porondon, most folytatom a vele kapcsolatos élmények leírását, és bemásolom egy régebbi összegzésem a táplálkozásával kapcsolatban.
A rajz ne tévesszen meg senkit! Nem Zé a malac, csak a "hasa".:)
(A rajzot természetesen én követtem el.)
A malac táplálkozásában egyaránt szerepet kap a növény és a döglött állat, tehát mondhatni mindenevő, bár a tapasztalat azt mutatja, hogy csak korlátozott számú ételt részesít előnyben. Mindenesetre az állat etetése egyszerű, nem megterhelő feladat.
Reggelente előszeretettel fogyaszt tojásos zsömlét, vagy bundás ...
fel
le
Kellemes Pünkösdi ünnepeket.
(A kép akképp csak poén.)
"Reviczky Gyula: PÜNKÖSD
Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szívek megnyílnak.
Hogy először tűnt fel a világnak,
Tüzes nyelvek alakjába’ támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hírdeté a győzedelmes eszmét.
Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed,
Ma is minden bánkódó szívének,
Hogy ki tévelyg kétségbe’, homályba’:
Világító sugaradat áldja.
Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világosítsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!
Piros pünkösd, szállj le a világra,
Taníts meg új nyelvre, új imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
Szeretetnek sugara, Szentlélek! "
fel
le
Érdekes. Mostanában két selyemsündisznóval is találkoztam jártamban, keltemben.
Van amikor nem győzök félreugrálni, szúrós sárkánysünökbe és mérges-nyilú gyilkos kobrákba botlok folyamatosan. És most itt ez a két selyemsüni... Összekeverném őket, ha nem tudnám melyik a kék, és melyik a zöld!
- Miért is szeretem selyemsünöket? - felteszem a kérdést magamnak.
- Mert lassan már páncélt növesztek az ártó ártányok miatt, és ezek a sünik úgy tudnak szúrni, hogy az is simogat - válaszolom...
Kevés példány van ezekből a mai világunk őserdejeiben. Kihaló félben lévő állatfajták szegények. Simogassuk őket, néha még a tüskéjeiket is hagyjuk magunkba szúródni.
- Megsúgom nektek, nem fáj! Ők meg hadd higgyék, hogy tudnak szúrni is! Jót tesz az önbecsülésüknek.
Ha valaki rajtam kívül találkozik velük, legyen velük kedves. Adjon nekik almát, vagy sünsósperecet!
Szeretik.
Mi meg legyünk selyemsünbarátok!
Ja még egy:
- Pinokkió te hülye vagy! -mondom magamra, és mosolygok ezen jókat;-)
- ...
fel
le
"Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, Álomország határán is túl, született egy jótündér... Szél szárnyán, felhő hátán, seprű nyélen, pálca végen, repült közénk szigetünkre, hogy nekünk itt segítsen, s maradt köztünk a mi Tündérünk..."
***
Aki eddig nem ismerte volna, ismerje meg a feleségek.hu alapelveit. Szeretném most és itt összefoglalni, hogy miért jöttünk létre, mit és hogyan csinálunk és mik a céljai az oldalnak?
Múlt... jelen... jövő..., akkor lássuk!
A múlt:
A feleségek.hu-t azzal a szándékkal hoztuk létre, hogy az oldalon összehozzuk a félprofi- és amatőr írókat, az egyszerűen csak írogatókat és azokat az embereket, akiknek valamilyen magánéleti problémájuk van, és az írásokon, hozzászólásokon keresztül várnak megoldási ötleteket, válaszokat bajaik orvoslására; és természetesen mindazokat, akik egyszerűen csak olvasgatni szeretnek.
Így jött létre, [strong]"az együtt írt ...
fel
le
Képzeletem szárnyán utazok,
balra a Balaton zöld vize,
jobbra tornyos kis nyaralók.
Szeretem a tornyokat...
Emlékszel?
Emlékszem...
Leszállok a képzelet buszáról,
s átszállok egy másikra.
Otthonos környezet,
itt ültünk a padon,
itt vártalak,
itt adtad az első puszikat,
s az első kósza ölelést...
Itt volt nyűgös a lányod,
és itt integettetek mosolyogva,
mikor elszakított a busz...
Csattanva nyílik a busz ajtaja,
tétován nézek szét,
s hamar meglelem az ösvényt,
mi a lakásodhoz visz.
Szellemként libbenek be az ajtón át,
kócosan alszol,
s horkolsz a hosszú orrod alatt,
melléd ülök,
s meg se rezdülsz...
A gyerekek mindent sejtő mosollyal
hagynak magunkra,
szövetség köztünk,
hogy szerethesselek,
s boldogok lehessünk együtt...
Szellőként simogatom ki a hajadat az arcodból,
oly kedves, kalózos,
a minden...
Szemed rezdül, mikor eszmélsz az álomból,
s rám nézel:
- Te itt?
- Érted jöttem...
S ölembe bújsz finoman,
akár egy gyermek,
akár ...
fel
le
Tegnap nem történt semmi figyelemre méltó, hacsak az nem, hogy Zé "beb*szcsizott", és hazafelé elkápráztatta a busz közönségét kapaszkodás közben az egyedi csípőmozgásával.
Mostanában kialakítottuk azt a jó szokásunkat, hogy ő, hiába végez hamarabb a munkahelyén, hazajön, kicsit netezik, pihizik, azután felsétál elém, (én este 19.00-kor végzek) és együtt felbuszozunk a kilátóig. Onnan egy nagy sétával legyalogolunk a belvárosba, és úgy csatlakozunk az ismerőseinkhez, akik a Sz*-teraszon iszogatnak.
Tegnap viszont (régi szokásához híven) benn maradt a városban, és mire én beértem, ő már jócskán el volt ázva. Persze, első látásra ez nem látszott rajta, ezért nyugodt szívvel kértem ki neki egy pohár bort, magamnak pedig egy üveg sört. Akkor eszméltem, mikor tüzet kért egy barátunktól, és miután kapott, fejhangon felvisított:
- De, jó faszi, ***(és ide a barátnak tett szexuális célzatú ajánlat következne, ha hű akarnék maradni az eseményekhez:))
Ezután leült egy napernyő ...
fel
le