- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Gyanítom, rossz helyen lakunk. Nem értek a fizikához, de valami biztosan van, pláne a fürdőszoba környékén. Esetleg rossz hatású vízér mehet ott, vagy nem pontosan egyezik a tér - idő síkja, nem tudom.
Hogy miben merül ez ki? A zoknik számában.
Az ember lánya beteszi a páros számú zoknikat a szennyesbe, aztán mire a mosógépbe kerülnének, valami titokzatos erő által megfeleződik a számuk.
Mert alapvetően mindenkinek két lába van, annyi darab zoknit veszünk fel reggelente. Elvileg annyit is veszünk le magunkról fürdés előtt. Mégis, hová tűnnek a fél pár zoknik? Beszippantja őket a fekete lyuk? Esetleg a zoknicsenő manók a hibásak? Bár, inkább tisztán lopná el őket, ahelyett, hogy a szennyesből cseni ki őket egy láthatatlan kéz. Vagy láb. Elég fura ízlése lehet a manóknak, vagy bárkinek, aki a fürdőben garázdálkodik, ha az egész napi lábszagot bírja.
Lelke rajta. Csak ha kiszaglászta magát, visszaadhatná a fél pár zoknikat.
fel
le
és szeretem is.
Nagyon nehéz volt felébredni. Nagyon nehéz. Pedig nem is feküdtem későn.
Nálunk az a szokás, hogy a párom rendszerint jóval korábban kel, mint én, és dolgozgat a dolgozóban. Ha elérkezik az idő, készít nekem egy lattet, behozza és felébreszt, és visszabújik mellém. Tv bekapcsol, Híradó ON, és a bögre felénél kezdek ébredezni.
Sokan irigyelnek az ágybakávé miatt, és kérdezik, hogy értem el. Sehogy. Minden eddig együtt élős párom, ágyba hozta a kávét reggel. Mert én kávé nélkül totálisan használhatatlan vagyok. Mindenre rábólintok, beleegyezek mindenbe, csak épp nem emlékszem ezekre.
Ha nincs reggeli kávé, így indul a reggel:
nyűglődések közepette, ráveszem magam, hogy kibotorkáljak a konyhába, és főzzek magamnak kávét. Kávéfőző bekapcsol. Első körben, vagy a víz marad ki vagy a kávé, és igen sok idő mire rájövök mi a gond. Víz betölt, fele mellémegy, de ez tök normális, bal kezes vagyok. Végre lejön a kávé, tej mikróba, kávé a tejbe, és egy mozdulattal az ...
fel
le
Azt hiszem, hogy az USA ott van ahol, azt sok mindennek köszönheti, de az egyik ezek közül biztos, hogy a focijuk!
Most egy olyan játékról írok, ami -jogtalanul van lebecsülve nálunk, és durvának kikiáltva- nem biztos, hogy a feleségeknek lesz csemege, de néha nem árt tágítani a látókörötöket.
Valamikor 2007-ben néztem először komolyabban. Talán addig csak úgy néztem rá, mint a többi amerikai őrültségre, és legyintettem, ha közelébe kerültem.
Azonban akkor rájöttem, miért ez a világ egyik legnépszerűbb játéka. (Fogadjunk sokan nem is tudtátok, de a sima foci sehol nincs ehhez képest. Amerika legnagyobb eseménye az amerikai foci döntő =superbowl , nagyobb, mint a függetlenség napja=július 4.)
Ahogy lenni szokott, ha késő estig dolgozom, mellettem megy valamelyik sportadó. Akkor is így volt. A riporter egy kis csapatról beszélt (Arizona Cardinals=kardinális pintyek), akinek az esélyét az idény elején a bajnokság megnyerésére körülbelül 1:100, vagy 200-hoz adták, tehát ...
fel
le
Nem tudom, hogy az olvasott könyvtől tört-e rám ma az a szörnyű egyedüllét érzése, vagy a férjemtől, aki azóta nem nézett rám, hogy bekapcsolta a számítógépet. Vagy attól, hogy megint nem tudom elérni a kedvesemet telefonon, csak az üzenetrögzítő válaszol napok óta. Ilyenkor bánatomban be szoktam pasizni, mert az mindig feldob ideig-óráig. Csak utána bánt, hogy aztán menthetetlenül összetöröm az áldozat szívét. Szerencsés esetben csak egy kéjenc, aki amúgy is csak egyvalamit akar, és akkor nem érinti mélyen. Rosszabb esetben valóban fájdalmat okozok, pedig... nem direkt. De most nem is erről akartam beszélni, ez csak pótcselekvés...
A könyvben a fiatal lánynak rémálma volt... szívdobogva és remegve ébredt...
Erről eszembe jutott valami, amire nem is emlékeztem egészen addig a pillanatig, míg ahhoz a mondathoz nem értem a könyvben...
Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy az elmúlt vagy az azelőtti éjszakán történt-e...
Csak abban vagyok teljesen biztos, hogy megint rémálmom ...
fel
le
Hétvégén átszaladtam az unokahúgomhoz. Láttam, van egy csomó mindenféle újságja, női divatmagazinok, otthonszépítő újságok, na, mondom, aci csak ide, ha te úgyse olvasod most.
Átcíheltem egy nagy szatyorban, délutánra remek elfoglaltságnak ígérkezett a sok olvasnivaló. Könyvem most nincs új, gondoltam, elleszek ezekkel addig. A semmitől jobb.
Már átlapoztam többet belőlük, mondjuk, a divat annyira nem izgat, mert nem telik több százezres ruhákra, de sok egyéb cikk is van benne, ami érdekel.
Eltelik pár óra, jön át a testvérem. Nézi a sok újságot, azt kérdi, tesó, már megint olvasol? Naná, én mindig.
Ő, mondja, nem szeret olvasni. De azért leül, elvesz egy - egy darabot, csak, hogy átlapozza. Jó. Hajrá.
- Jééééé, ebben van recept is? Meg a vörös áfonyáról egy cikk, amit már rég kerestem...- kiált fel.
Én csak sóhajtok egyet. Hagyjál olvasni.
- Tesó, adjál már egy tollat, ezt kimásolnám.
- Nesze. Csak ne zaklass. Én nyugiban szeretek olvasni.
-Te, ez milyen toll?? Mi az, ...
fel
le