- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
HÓ!
Ma kinéztem az ablakon s, már megint esik a hó.
Na persze itt az ideje, de kinézve is szálldogáló
vagy éppen szakadó havat látva is arra gondolok, hogy milyen szép az élet a nehézségeink ellenére is.
Igen az élet, a tájat bámulva az ablakból,
a meleg radiátor mellől is elgondolkodok, miközben
szemem a tájon marad…! S bár nagyon fagyos vagyok
mégis azon gondolkodok, ezen évszaknak is megvan a maga szépsége.
Mint minden évszaknak! Bizony a tél! Ünnepek jönnek, s ahogy jöttek úgy tovamennek...
Aztán a szilveszter elmúltával újévet kezdünk, mely sok nehézséget hozhat persze,
de még mindig tél van, nagy pelyhekben hull a hó s mi továbbra is fázunk.
Azt mondják havat takaríthatunk legalább kikapcsol, na igen meg ki
is fáraszt azért, de hát ez van nyáron nem túrhatunk havat, gondolom magamban...
Itt bent a melegen ülve is azon tűnődök valójában minden évszaknak megvan a
maga szépsége ennek is. Aztán lassan tovább mennek gondolataim,
nézem a tájat fehérbe vannak hegyek és ...
fel
le
Másnap a nő felhívja a legjobb barátnőjét és négy óra hosszat beszélgetnek. Atomjaira bontják az elhangzott beszélgetést, de nem jutnak előbbre.
Eközben a férfi együtt falabdázik a a nő egy jó barátjával. Szerválás előtt megáll, és megkérdi:
- Mondd, volt neki valaha lova?
Nos a férfi és a nő két malomban őrőlnek. Két független naprendszerről van szó. A nő azért nem tud szót érteni a férfival, mert neki két szóból foglalható össze a kapcsolat: - Mi van?
A nőknek ez nem fér a fejükbe, Olyan nincs vallják szentűl, hogy a férfi néha ne gondolkozzon a kapcsolatukról.
Nos, Hölgyeim tévednek. A férfi olyan a kapcsolatba, mint a hangya, amely fent napozik az autó kerekén. Tudatában van az alatta levő hatalmas valaminek, de fogalma sincs arról, hogy mi az. Amikor a kerék forogni kezd, a hangya megérzi, hogy valami fontos dolog történik, de egészen addig, míg a kerék el nem tapossa, csöpp agyában nem fordul meg más, csak az, hogy: - Mi van?
Kedves Hölgy olvasóm egy pillanatig se ringassa ...
fel
le
Dermedt kezei olajfolttól mancsosak.
Mindig ez van, ha biciklivel kell menni. Nem baj, amúgy is a kézmosás az első.
-Csókolom, megjöttem.
Áporodott ammóniaszag ül a túlfűtött szobában.
-Szervusz, mit hoztál?
-Az ebédet. Mi újság? Pelus?
Itt legalább meleg van.
-Nem tudom, éhes vagyok - jön a válasz. A nyolcvanhoz közel mi sem fogunk tisztán emlékezni mindenre.
-Rögtön, de előbb hozom a szurit.
187 forint, az új évi fizetésemelés. No nem óránként, hanem naponta.
Pluszmunka, plusz pénz.
Ha a menüből csak a levest kéri, az 200.
Tavasszal lesz egy kis takarítás, az jobban fizet.
Kibírjuk valahogy.
Addig is olvasunk,….írunk,…..cikket,……Naplót.
fel
le
Fura egy nap a mai. Kerek szám, pont jó elkezdeni valamit. Pályázatokat nézegetve, kerültem ide, olvasgatni kezdtem, érdekesnek találom az oldalt, meg az itt lévő embereket. Kicsit úgy érzem beleillek a képbe, kicsit meg úgy, hogy nem. Idővel kiderül ez is.
A pályázat közben veszített a bájából, de arra tökéletes volt, hogy idecsaljon. :) Az a rész kevésbé szimpatikus, hogy én is csalogassak ide ismerősöket.
Egyrészt, ha őszintén írnék naplót, ismerősök nem láthatnák, másrészt nem az ismerőseim véleményére, voksaira lennék kíváncsi, harmadrészt kissé nyomulósnak érzem a dolgot. Persze ettől még, világos, hogy az oldal népszerűsítése a cél, és meg is értem.
Naplóírásban nem vagyok túl jó. Elkezdem, egy ideig becsülettel írom is, aztán túlpörög a kinti a világ, sok a dolog, és már nehéz folytatni. Vagy rábukkan egy ismerős, és jobb befejezni. Igaz, többnyire tematikus blogok voltak.
Most is van egy, 2 bejegyzést élt meg szegény. Egyszerűen leblokkoltam és nem tudom folytatni. És ...
fel
le
"Szia Lakyluck!
Amint látom tegnap itt jártál a lapon. Olvastam egy-két írásodat, ami nagyon megfogott. Tetszik a stílusod, nem csak az írásaidnál, de hozzászólásaidban is, ahogy a szurkapiszkát ki tudod védeni.
Különösen az ...első randi, és ...az apró örömök indították be a fantáziámat. Aztán szépen sorban.
Igazándiból a tanácsodat szeretném kérni, rám jellemző a beszólásokat nehezen tűröm. Van-e valami ötleted, hogyan lehet úgy visszavágni, hogy ne én legyek megsértődve?
Feltettem egy cikked után egy rövidke írást, persze van benne utalás a te írásodra, de csakis pozitív értelemben. Szeretném, ha megnéznéd! :-)
Nem lesz nehéz megtalálni.
Szia,
Éva"
fel
le
Elért engem is a végzet, úgy, ahogy már többünket az oldalon.
Látom ám, mikor beléptem az előbb, valaki pontozta több cikkemet is. Egyessel. Persze, indoklás nélkül. Azért tudom, hogy egyest adott, mert addig hibátlan volt a csillagmutató, most alig hármason áll. Nem szoktam számolgatni, különösebben nem érdekel, bár némi magyarázatot, vagy indoklást én is elvárnék egyes - ügyben.
Ja, azt nem vállalják itt fel a névtelen "rajongók".
Ügyes. És köszönöm, természetesen.
Hogy miért nem csodálkozom már ezen??
De a szándékos rosszindulattól hányok.
Grat és ölcsi, kedves anonim!
fel
le
Állatm a buszon.
Körülöttem vagy száz mosolytalan emberbábú. Nem mondanám, hogy kellemes társaság.
Álltam a buszon.
Kinn szakad az eső, itt benn nedves, savanyú kipárolgás. Rémület, rosszullét.
Álltam a buszon.
Kellemetlen szagok mindenütt. Te lány! Túl sok az a parfüm. Te fiú! Túl kevés a szappan!
Álltam a buszon.
Kapaszkodnék, de nincs miben, legfelljebb az esernyőm fogantyújába. Szédülök. Csak remélem, hogy megtartasz, szomszéd!
Álltam a buszon.
Csendet! Kavarog a gyomrom, a fejem szédül. És pont most szól vagy ezer telefon. Mentő szirénája, valami tuc-tuc zene.
Álltam a buszon.
Leszállnék. Inkább gyalog! Nincs jelzőgomb. Senki sem segít. Forog velem a világ!
Jól ülsz, fiú? Nézel kedvesen a fejem felett. Mi olyan érdekes? A sápadtságom?
Álltam a buszon.
Kanyar jön. Egy hátizsák fúródik az oldalamba. Könnyem potyog. Sikítanék. Bőrkabátos hátadra hajtanám a fejem. Szabad?
Álltam a buszon.
Segítség! Segítség!
Álltam a buszon.
fel
le
Nem, abszolút nem titok, hogy írok, ír más is, mi ebben a rossz? Az, hogy mikor, hova és mit, és erről ki, mit és hogyan vélekedik, az más dolog. Ami a legjobban kiakaszt, az a tudatlanság és az irigység. Igen, valaki irigyel miatta. No, nem azért, mert hű-de-jól írok, hanem azért, mert erre van időm és ingerem. Én nem tudom, más nők ezt hogyan és miként élik meg, mert nem ismerek mást, aki hasonló módon írna, mint én, de nekem érzelem kell hozzá, ráadásul pozitív érzelem. ebből két típus létezik: a szerelem és a barátság. Nos, ez a két érzelem nálam egy-egy férfihoz kapcsolódik. A Szerelem: ő a férjem, az örök és nagy Ő, és érdekes, hogy újabban vele kapcsolatban versek jutnak eszembe és nem prózák. Ezek a versek aztán szépen el is vesznek, mert - természetesen- akkor jutnak eszembe, amikor dolgozom, vagyis a nyolc órás viszonylag monoton és rutinból végzett meló mellett. És ott esélyem sincs leírni. Legfeljebb, ha haiku, és szünetig nem felejtem el.
A nagyobb volumenű írásaim ...
fel
le