- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Akartam, hogy érezze, amit én.
Belenéztem a szemébe, lássa, amit én. Az érzés, ami bennem volt, olyan nagy, hogy azt akartam tudja, kívánom őt, akarom.
Hát nem érti?
Hát nem érzi?
Játéknak indult és mi lett belőle. Felkavart. Megzavarta az életemet.
Minden más fontosabb volt eddig. És most? Csak erre tudok gondolni.
Miért?
Nem ismerem. Nem is látom. Soha nem is fogom. Honnan ez az érzés akkor, ami megmérgezi a napjaimat?
Gyűlölöm, amikor semmibe vesz. Vajon férfi egyáltalán? Vagy csak a szavak mestere? El tudta hitetni, hogy érez, hogy lát, hogy akar, hogy kíván?
Bolond szívem!
Ki vagy te, ismeretlen? Nem tudom.
Felejteni akarom!
fel
le
Vegyes érzelmeket váltott ki belőlem a tény, hogy „ellopták” az írásomat. Első reakcióm a felháborodás volt. Sajnálni kezdtem magam, hogy most valaki más miatt nekem kell magyarázkodnom, hogy valaki visszaélt azzal, hogy nyílt, mindenki által hozzáférhető helyen megjelentettem az egyik szösszenetemet. Eszembe sem jutott, hogy valaki visszaélhet ezzel és sajátjaként „adja el” valahol máshol.
Aztán egy barátom kedvesen azt kérdezte: - Most miért nem örülsz ennek? Ez a bosszúságon túl azt is jelenti, hogy tetszett az írásod, alkalmasnak találta arra, hogy a blogjában leközölje. - És milyen igaza van! Csupán annyi történt, hogy még nagyon sokan nincsenek tisztában az internetes (és egyéb helyeken) közléseknél használatos jelzésekkel. Azzal, hogy a másoktól átvett szöveget legalább idézőjellel ellátjuk, vagy ne adj’ Isten megnevezzük a forrást, ahonnan „kölcsönvettük”. Jó dolog, ha olvassák azt, amit írok, de nem jó dolog a kellemetlenség, hogy nekem kell bizonygatnom, hogy egy-egy novella ...
fel
le
Ezt a naplóbejegyzést ma Barbinak ajánlom a lentebbi fogalmazást családjáról írta, s megörökítem, hogy mennyire szeret bennünket, kitartó, hogy részt vett, ott ahova ez kellett, nem cikk, hanem egy 5. osztályos kislány SZÍVE!
Az én családom
Az én kis családom 4 tagú. Anyu, apu, én meg maci. Apu kedvenc színe a kék, ő főz itthon és én is tőle tanulok. Nyáron sokat megyünk az erdőbe gombát szedni. Apukám ezen kívül focizni is tanít, bár nekem nem megy túl jól de azért próbálgatom és szeretem is. Papámtól meg tanultam biciklizni bár már egy ideje nem csináltam, mert nem volt rá időm. Anyukám nagyon szereti a kertet, ő vele szoktam füvet nyírni, ültetni a különböző növényeket. Maci kutyusommal sokat szoktam labdázni, kedvenc játéka a zöld, csipogós gumimaci. Mikor lehozza a tálát az ajtó elé és mellé ül jelzi hogy ő éhes vagy szomjas. Nagyon szereti a kenyeret. Az én kedvenc ételeim a tejfölös tésztával, milánói makaróni, házi tyúk hús leves. A kertünkben két szilva és három alma fa ...
fel
le
Ülök a szobámban, és nézek ki az ablakon. Látom a hulló hópihéket, és szememben mégis virágok nyílnak...
sokszínű naplóvirágok.
Itt a tavaszi versenyünk, lehetőség a naplóíróinknak kibontakozni.
Ezt a pályázatot azért írtuk így ki, hogy végre mindenkinek legyen esélye a győzelemre. Hajrá háziasszonyaink!
Most nem feltétlen a legjobb íróink nyerhetnek, azoknak lesz a legtöbb esélye a 15.000,- forintos fődíjra, akik a legnagyobb új látogatótábort tudják az oldalunkra csalni.
Miért mondom ezt?
Mert ugye már itt az oldalon mindenkinek megvan a maga kis törzsközönsége. De ahhoz, hogy most valaki nyerjen, nem elég az itteni rajongóit maga mögé állítani. A győzelemhez kellenek az új látogatók! Küldjétek el a naplóbejegyzéseitek linkjét minél több ismerősötöknek, és kérjétek meg őket, hogy látogassák meg írásaitokat! [em](Ha nem is minden naplóbejegyzéseteket, de legalább 7 darab bejegyzés látogatottságát emeljétek minél ...
fel
le
Amikor végre kezembe vettem Dr. Csernus Imre A nő című könyvét, már régóta kutattam egy olyan hiánypótló „szakirodalom” után, mely végre körültekintően felderíti és megmagyarázza A nőt. 294 oldal után közepes mértékben csalódottan és felháborodottan csaptam egymásnak a nyitott könyv elülső- és hátlapját, nagyjából azzal a gondolattal, hogy ennél még Karinthy Frigyes Egy nőt szeretni című kötete is többet árult el a nőről, ráadásul szórakoztatóbb formában.
Csernus Imre könyvének középpontjában az a kérdés áll, hogy milyen is az ideális nő. A könyvből rengeteg dologra választ kapunk, csak éppen erre nem. Leginkább azt tudhatjuk meg, hogy milyen a nem ideális nő, de arról nagyjából egy szó sem esik, hogy milyen az ideális. A könyv lapjain a szerző mindennapjait, praktizálása során felhalmozott élményeit, beszélgetéseiből leszűrt következtetéseit és magánéletéből vett, személyes tapasztalatait követhetjük nyomon unos-untalan.
Sokszor felmerül a kérdés a szerző szájából – Ön mitől érzi ...
fel
le
Apa azt mondja, a hit baromság. Azt csak a könnyen befolyásolható emberek miatt találták ki, hogy a nehezen megkeresett pénzüket kicsalják valahogy. Mert az emberek ilyenek. Folyton csalnak és hazudnak, a papok meg különösen.
Erre Anya csak nevet és azt mondja Apának, hogy összekeveri a fogalmakat. A hitnek semmi köze a jóhiszeműséghez, sem a csaláshoz. Egyszerűen hinni kell valamiben, különben az ember belesavanyodik a problémáiba. A hit nem azonos a templomba járással, sem a pénzzel. A hit nem pénzkérdés, sokkal inkább szeretet kérdése.
Most meg Apa nevet, és azt mondja Anyának, hogy jövő hónapban majd egy kiló szeretetet ad neki pénz helyett, hogy abból vásároljon a boltban. Kíváncsi lesz, meddig bírja Anya azt az aszkéta életet.
Anya azt is mondta Apának, hogy hiába van pénze, ha nincs lelki békéje, elmehet a sóhivatalba, mert megbetegszik, és akkor aztán hajthatja a pénzt, legfeljebb annyit fog kapni, ami az éhenhaláshoz sok, de a megélhetéshez kevés.
Erre Apa azt mondta, ...
fel
le
A cikk írója Lakyluck.
Írása hozzászólást generált részemről, amit most megosztok másokkal is, akik ide tévednek és olvasnak.
Rendkívül élveztem az előadásmódját, ahogyan leírta azt a kis ártatlan malőrt, amit átélt egy buszon utazása alkalmával, amikoris a busz sofőr egy hirtelen fékezése következtében az egyik utas, egy „bombázó” mellei (az író ezt igen színesen körülírva elemzi), a homlokát súrolták. Ábrándozásai valóra váltak percekre ezzel az ártatlan balesettel.
A szituációt annyira beleérzően tudta előadni az író és olyan őszinteséggel, hogy viszonzást érdemel. Még akkor is, ha egy másik ember nem pozitív élményként élt át egy hasonlót. Az írás élvezetéért cserébe, magamat nem kímélve.
Hozzászólásom:
„Engem megint lenyűgöztél. Eszméletlen jól írsz. A szitut el tudom képzelni. Sajnos én ilyen sztorival csak ellenkező előjellel tudok szolgálni.
Sokan már ismernek, eléggé szókimondó vagyok, magamat, olykor másokat sem kímélve.
Velem másként történt. Az illető úr ...
fel
le