- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Még ragyogsz
Nejemnek
Hitted volna? Még nem múlott el szerelmem
pedig már hervadt kezedben ezernyi virág,
de ma is örömöm, ha téged lel szemem
mikor féltelek, hogy szemed, mint hócsillám
beragyogja száraz éjjelem. A csókodban
álmaim ébredem. Te ott vagy, szerelmesen
ragyogsz, élő annyi, elfeledett éji dallam
s betakarsz halkan. Mint lepel: az ölelésed,
meztelened szendereg mellemen, oly szép,
szuszogásodból álmosan olvasom, nézlek
mint kincsét a vagyontalan, édes idézés:
még tartom a kezem, estedben, ó, érezzelek,
hogy szerelmed mint lomha, lágy röpülés
csak lankadó, méla emléket horzsoljon,
fájjon is kicsit, mint viharos szeretés,
majd izzon, akár a halni nem bíró csillagok.
fel
le
Nézd
Játszunk, gyere,
én hóembert építek,
te ledöntöd,
én újra építem,
te ledöntöd,
ismét építem,
te ledöntöd,
rugaszkodnék megint,
de jaj, az olvadék alatt
nézd:
hóvirág int...
fel
le
Mintha csak ezért jöttem volna haza.
Kocsonyát főzni! Mert mindenütt jó, de a legjobb … kocsonyát főzni!!
Még a levegőben lógott beléptem után a ledobott bőrönd, de anyósom- hát nem drága, hogy így várt- összecsapta a kalácsdagasztástól még lisztes kezeit, s homlokon csókolt.(Csak mondjatok nekem még egy ilyen homlokcsókolós anyóst!).Nemsokára nejem fejemre (nehogy belekössetek ebbe a szép rímbe) kötötte a piros babos fityulámat,(nem az amire gondoltatok, ez egy kendőcske), pocakomra került a „surc” is (van ám nekem ilyen konyhai egyenruhám),s már ott is álltam a nagy lapító előtt, amelyről egy hatalmas disznófej nézett rám, meglehetősen bizalmatlanul. Nem sokáig. Míg elmeséltem hozzám tartozóimnak az elzászi élményeimet, addig úgy fel trancsíroztam a disznófejet, mint a nagyhatalmak Trianonnál Európát. Aztán, amikor már a mesélés közepén tartottam, akkor, megmostam a húst,aztán még mostam, söt aztán még tovább is mostam ,hogy tiszta legyen a reszkető. Amikor a lé alá tett ...
fel
le
Végül is csak az marad, amit mindenki ismer, amit mindenki lát.
Felkapom a fejem gyakran, ha különös követ találok a vízparton, s éppen akkor nyugszik legszebben a nap, melyet csak én nem veszek észre. Úgy élek tovább, mint, aki semmit sem veszített. Leszakítok egy almát az éppen utamba eső üszkös, haldokló fáról, jó ízűen megeszem, miközben odébb fiatal fa termésén habzsol mindenki.
Én észre sem vettem.
A legszebb nők szaladgálnak körülöttem, de oly magasra másztak cipőjükre, hogy elnézek felettük. Nekem a szerény virág, a búzamező ereklyéje hozott ezer örömöt. Az apróságot, bő árnyékban a bevergődött fényt veszem észre, nem a ragyogást. Azt mindenki látja. Ezáltal megosztottá válik.
Én azt nézem, amit más nem vesz észre.
Amit én látok, az mind titok.
fel
le
Igen!
Lázasan készülődök.
Csak nejem ül egy sarokban,már ötödször rendezi újra ruháimat,csomagol,kicsomagol, s még mindig valami hiányzik.
-Tíz izoming elég?-kérdi.
-Sok!
-Akkor csak kilencet teszek,de viszel még egy trikót pluszba.
-Persze,s egy hegymászó bakancsot,nem? Hát hová megyek én,a keleti frontra?
-De, fiam,tudod,hogy van! Mindig az hiányzik,ami nincs nálad.
-Most semmi sem fog hiányozni.Csak rakd be a füzeteket,tollakat is.Ezek a fontosak.-Könnyedén homlokon csókolom.Ő ilyen.-Gúnyát majd kapok akárhol.-Könnyezni kezd.
Néhány sóhajtás remegteti meg a magányosodni látszó szoba nyomott hangulatát.
-Szervusz!
Veszem batyumat,s indultam.
Szervusztok,barátaim.Két hónap múlva találkozunk.
Szeretettel,gyuri
fel
le
Micsoda szlogen! De micsoda nagy flékenezések időszaka volt ez jó húszon egynéhány évvel ezelőtt. A munka ünnepe.Nemzetközi szinten,az egyetlen,ahol...
-jól laktam.
Klampár szólt közbe,feltépve emlékezéseim fátylát.S ilyenkor mindig elszomorodtam.Mert már csak emlékezni van lehetőségem,s,amikor ebben megzavarnak úgy érzem magam,mint a kisgyerek,amikor elveszik a labdáját.És ez a Klampár barátom mesterien értett ahhoz,hogy elvegye tőlem a labdát.Már egyenesen hálás vagyok a sorsnak,hogy nem együtt nevelkedtünk.Mert,amíg engem neveltek,addig ő nevelkedett.És,mint olyan neveletlen is maradt.
-Mert azóta sem laktam jól soha-morogja tovább,mintha én lennék ezért a hibás.-Akkor-folytatja-volt miből,mert volt munkám! Pedig kerültem szegényt,de nem tudtam szabadulni.Állandóan rám nyomtak valamit az elvtársak.Aztán május elsején munkásünnepet ültünk.Világszinten. Szinte mindenhol a világban.
Zokogni kezdek.
Miközben a konyhában feleségem felleltározza az kamrában elfekvő utolsó tizenkét ...
fel
le