- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Pár perce elkészült az a csodáááálatos házi feladatom, hogy novellát kell írjak. Csak sikerült, ha nyögvenyelősen is. Na nem azért, mert nem volt hozzá, és most egy gyönyörű szót fogok használni, AFFINITÁSOM, hanem mert piszkosul lusta voltam. De legalább rengeteg időm volt átgondolni, mit és hogyan akarok benne leírni. Pillanatokon belül le is fordítom magyarra, mivel angolul kellett megírni /!természetesen!/, és holnap felteszem ide, hogy tessék-lássék, lehet tanácsokat adni, kritizálni, és minden, ami jól esik. Ugyanis nekem nagyon jól esik. Mármint írni. Nem tudom, meddig írtam, de elkapott a lendület. Lehet, hogy a másik verziót is mindjárt hipp-hopp megírom.
Nos, hát akkor, hipp-hopp!
Jó éjszakát, holnap találkozunk :)
fel
le
Szó szerint.
A hosszú hétvégére hazautaztam Kalocsára. Az út is hosszú volt, meg a tegnapi napom is, hiszen mentem még suliba reggel. Ahhoz meg negyed 6-kor kellett kelni, hogy beérjek a 8-kor kezdődő előadásomra. Suli után rohanás a vonathoz, majd buszozás. Este 7-re értem haza. De megérte.
Egyrészt, mert már nagyon hiányzott mindenki. Másrészt pedig, mert anyukám nagyon örült nekem. Épp a konyhában akciózik, aranygaluskát csinál ebédre. Közben én meg helyrehozom a gépet. Ugyanis meghalt a winchester és nem volt biztonsági mentés.. Én okos. Mindenem elszállt. Hála ennek a csodálatos oldalnak és a csodálatos Tündérnek, a fejezeteim megúszták a dolgot. Az újak meg szanaszét vannak küldve egy-két olvasómnak. Igaz, hogy a vámpíros detektíves dolgaimnak annyi, de elvileg még nincs teljesen veszve minden, ez majd jövő héten kiderül. Addig is, most a házimat csinálom. Azt, amelyikhez az egyik fejezetemet kell felhasználnom - mert lusta vagyok újat kitalálni. Hehe. Egy régi olvasóm épp ...
fel
le
Sziasztok/Üdvözletem/Csókolom/ecetera
Szerencsés vagyok. Komolyan. Élvezem a főiskolát és könnyen is megy. Egyelőre legalábbis. Amiért ezt a naplót most írom, az a nosztalgia jelenléte az elmúlt napokban. Kaptunk egy házi feladatot, hogy Hemingway "Macska az esőben" c. novellájához hasonlatos novellát kell írnunk és azon gondolkodtam, mit is írhatnék ugyanezzel a címmel. Mert a cím ugyanez kell legyen. És rájöttem, hogy mi sem egyszerűbb ennél; előveszek egy régi fejezetet, ami a témába vág, amiből sok van, és átírom. Ennél könnyebbet el sem lehet képzelni. Akadt azonban egy kis bökkenő, hiszen már elkezdtem írni egy hasonló témájú dolgot, nevezhetjük novellának, és nem tudom, alkalmas lesz-e a feladatra. Szerintem egy másikat írok majd. De ki tudja. Na mindegy, szóval, élvezem az iskolát, az együttélést, csak hiányzik sok mindenki, köztük az itt megismert néhány ember. Néha felnézek és belelesek az írásokba, főleg a kedvencelt írókéba, de kíváncsi vagyok, mi lehet ...
fel
le
Újra a szokásos téma.
Egész nyáron nem írtam semmit, de nem is ez volt a legnagyobb gond, hanem az, ahogy ezt az elmúlt két hónapot töltöttem. Kényszerű éjszakázások, élettelenség. Ma egy kicsit talán pörgök, köszönet a hajnal 4 óta elfogyasztott pár bögre teának, a kávénak, és a lángosnak, amit reggelire ettem. Plusz az előbb beszéltem az én drága Dynámmal. Őrülten fog hiányozni. Ahogy most is. Állandóan dolgozik szegény, nem láttuk egymást már vagy fél éve.
Jövő hétvégén elkezdődik az új életem. Csomagolok. Felvettek. Irány Nyíregyháza. Ez azt jelenti, hogy költöznöm kell. Az Egyetlenemhez. Sok előnnyel jár, hogy kollégium helyett náluk fogok lakni és örülök is neki, de az első egy-két hét után rémes honvágyam lesz. Előre érzem. Nem vagyok társas lény, imádom, hogy a nap nagy részében egyedül vagyok. Édes szabadság. Persze imádom őt, de már csak az a tény, hogy itt kell hagynom a szobámat, gyakorlatilag az egész eddigi életemet, megijeszt és előhozza belőlem a kislányt, aki nem ...
fel
le
Haldoklom. Komolyan így érzem. Mintha a saját bőröm fojtogatna és nem tudok ablakot sem nyitni, mert csak árad be a dögmeleg. Az udvarra ugyanezen okból nem lehet kimenni. A szobában fülledt a levegő, egész nap izzadok, szétmegy a fejem, vedelem a vizet literszám, naponta legalább ötször megmosakszom - nem fürdésre vagy zuhanyzásra kell gondolni, csak egy kis hűsítésre. Fetrengek egész nap az ágyon, mint egy zombi, és azokra gondolok, akik míg én a négy fal közt szenvedek, dolgoznak. Egyszerűen elviselhetetlen. Nem tudom, ki hogy bírja, de kitartás! Remélem, sokan elég szerencsések, hogy hűvösebb környezetben végzik a dolgukat, bár nyílván többen vannak olyanok, akiknek ez nem adatik meg. A bejegyzés elejével ellentétben nem csak magamat sajnálom, hanem mindenkit. A betegeket, időseket, azokat, akik a szabad ég alatt dolgoznak, vagy egész nap öltönyben kell lenniük a munkájuk miatt. Tüntessünk egy kis esőért, jó? Nem kell sok, csak essen a hőmérséklet vagy 15 fokot, hogy jobb legyen a ...
fel
le
Nem véletlenül választottam ezt a címet ehhez a bejegyzéshez, hiszen Kafka nagy groteszk író volt és az Átváltozás c. novellában hasonló esetet írt le, mint amin én is keresztülmegyek a napokban. Na persze szó sincs arról, hogy bogárként ébrednék reggelente, de mégis úgy érzem, mintha kivetkőznék magamból.
Egyszer már megtörtént. Pár évvel ezelőtt. Nagyon betelt a lelkem képzeletbeli pohara és a nagy nyomást úgy vezette le, hogy felruházott a kegyetlen őszinteség és nemtörődömség hatalmával. Egy ideje gondom van az emberi kapcsolatokkal. Nem tudok beszélgetni az emberekkel. Nincs hozzájuk kedvem és türelmem, és sokszor nem is hiányoznak. De ezen egyszer már túljutottam, most is megteszem. Alig van pár ember, aki még érdeklődik a hogylétem felől és szépen lassan őket is elűzöm magam mellől a stílusommal. Mintha minden szavamból az áradna, hogy "oké, csak szakadj már le rólam". Pedig nem így érzem. Mégis teher foglalkoznom bármilyen emberi kapcsolattal és ez nagyon aggaszt. ...
fel
le
Ma hivatalosan is vége lett a sulinak.. délelőtt leérettségiztem. Mit ne mondjak, rémesen sikerült. A történelem gyenge lett, a földrajznál is csak motyogtam ezt-azt. A magyar viszont sima ügy volt. Szerdán megkapjuk az eredményeket - remélem, hogy azért a hármast megkapom történelemből és földrajzból is, az írásbelik ugyanis viszonylag jól sikerültek.. de félek. Az osztály többségének az a cél, hogy görbüljön, de nekem a kettes nem elég a továbbtanuláshoz.. még a hármas is csak ímmel-ámmal.. De reménykedem. Szóval felszabadultam a nyárra. Végre. Nagyon stresszes volt az utóbbi pár hét, főleg az időjárás miatt. Rendszeres fejfájás, hőség, aluszékonyság és nyűglődés.. így képtelenség volt tanulni :S Az ember ki se nyitotta az ablakot nap közben, mert csak a meleg jött be. Alig kaptam levegőt.. No sebaj, az angolról viszont megtudtam valamit. Jobb lett, mint a szóbeli után gondoltam, de magamhoz képest nem elég jó. Mindegy, csak vegyenek fel Nyíregyházára.. onnantól kezdve semmi gondom ...
fel
le