- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
naplója
Ma egy rendhagyó naplót írok, amit fontosnak tartok, hogy kiemeljek. Március 15. azt hiszem mindenkinek pontosan ugyanazt mondja. 1848-49, a szabadságharc és az ünnep. Elmondom hát nekem mit jelent.
Egy nap a naptárban, melyről annyit tanultunk, de amit én érzek ezzel kapcsolatban az a büszkeség, annak ellenére, hogy akkor ott vesztes csatát vívtunk. Az összefogás, az erő, a nemzeti tudat, ami minden magyarban megvan, ott akkor összpontosult és ez hihetetlen dolgokra sarkallt mindenkit. A szabadság, ami - mint írtam már - minden nemzet és nép sajátja, lelke mozgató rugója, a döntéshozatal, az egyéniség, mely hovatartozást, egységet és békét kell hogy szüljön. Akkor, március 15.-én megcsillant egy hit, egy erős akarat, melyet nehezen lehetett csak elnyomni, megtették bár, de mi azóta, most ezt példaként tartjuk számon. Az összefogás és nemzeti sors - pártállástól függetlenül - kell hogy önmagunk szükséglete legyen, belőlünk kell hogy fakadjon, akik itt élünk, ezen a szent földön, ...
fel
le
Bánhidi László
1906. március 11.-én született (Szatmárnémeti) magyar színész („Matula bácsi”) († 1984. november 22.)
Teológiára járt, majd jelentkezett a Színművészeti Főiskolára, ahol 1928-ban végzett. Az Országos Kamara Színházban játszott 1930-ig, 1930 és 1931 között pedig Kassán. Ungvár és Munkács következett 1931 és 1934 között, 1934-ben szerződött a Bethlen téri Színházba Budapestre. 1937-től 1939-ig a Magyar Színház tagja volt, majd a Belvárosi Színház tagja volt egy évig. 1941-ben a miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött egy évre, 1942-től pedig a Vidám Színpadon játszott 1944-ig. A Nemzeti Színház tagja lett 1944-ben, de játszott a Madách Színházban is ezzel egyidőben. A Belvárosi Színház tagja 1949-ben lett, 1951 és 1957 között pedig a Néphadsereg Színházban játszott. 1957-ben a Petőfi Színházhoz szerződött, majd 1960 és 1963 között a Jókai Színház tagja volt. 1963-ban szerződött a Thália Színházhoz, itt játszott nyugdíjazásáig, 1966-ig.
Nyugdíjas színészként is ...
fel
le
Venczel Vera
1946. március 10.- én született magyar színésznő
Gyermekkora óta tudatosan erre a pályára készült. A családi háttér, a szülői indíttatás mellett nagyszerű pedagógusok, művészek készítették fel a színészet mesterségére. A középiskolai szakkörök mellett az akkori neves színművésznő, Makay Margit nemcsak szakmai tudást, hanem annak szeretetét is átadva tanította, fejlesztette tehetségét. Gimnazistaként játszott első két filmjében: Máriássy Félix Karambol (1963), és Esztergályos Károly Egy csónak visszafordul (1964) című alkotásában.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolára elsőre felvették, osztályfőnöke az a Pártos Géza lett, aki nemcsak kiváló rendező, de remek pedagógus is volt. Pártos a Madách Színház rendezője volt, tanítványait szívesen látta volna saját anyaszínházában. Azonban Várkonyi Zoltán, akinek talán már a főiskolai felvételin feltűnt, másodév végén szerepet adott neki a Vígszínházban. Ettől kezdve nemcsak a főiskola Ódry színpadán, hanem a Vígszínházban ...
fel
le
Bajor Imre
1957. március 9.- én született színész, komikus.
Színészi pályáját az Állami Déryné Színházban kezdte 1976-ban, 19 évesen. 1984-től öt éven át ugyanitt színész volt, majd 1989-től a Játékszínben játszott, 1999-től szabadfoglalkozású színész. Számos színpadi darabban feltűnt, a nagyobb közönség a Szomszédok című tévésorozatból ismerte meg, ahol fodrászfiút játszott. A filmezés is fontos volt a számára, szerepelt többek között a Meseautó című, közönségsikert aratott remake-ben, melyben az eredeti filmen Kabos Gyula által játszott szerepet bízták rá. 2004-ben Tímár Péter Le a fejjel című produkciójában játszott Hernádi Judittal és Gálvölgyi Jánossal. Bajor nagy népszerűségre tett szert, több show-ba meghívták, és Csóközön című önálló estjével bejárta az országot.
A kilencvenes évektől elmaradhatatlan résztvevője a Rádiókabaréknak: máig emlegetik híres produkciójának refrénjét: én, a Gyula, meg az Ottó, a Tóth Ottó…
Néhány tévé és játékfilmje:
- Szeszélyes ...
fel
le
Bernardo Bertolucci
1940. március 16.-án született (Parma) olasz filmrendező, író
Édesapja a XX. század egyik legjelentősebb olasz költője, Attilio Bertolucci. Testvére, Giuseppe Bertolucci szintén filmrendező. Filmrendezői pályafutását a fiatal Bernardo Pier Paolo Pasolini támogatásával kezdte, de már első önálló filmjében megpróbált kikerülni Pasolini árnyékából. Világhírnevét elsősorban az 1970-es években készült, sokat vitatott, kereskedelmileg viszont sikeres alkotásainak köszönheti. Legismertebb műve az Oscar-díjakkal elhalmozott Az utolsó császár (1987). Szinte mindegyik filmje forgatókönyvének megírásában közreműködött.
A Bertolucci család 1952-ben Parmából Rómába költözött. A fiatal Bernardo – saját állítása szerint – már 6 évesen írni kezdett. Első könyvéért több rangos irodalmi díjat nyert. 1958 és 1961 között a római egyetemre járt. A család barátja volt az író-költő Pier Paolo Pasolini, aki jóindulatúan pártfogolta a fiatal Bernardót, hiszen egykoron őt meg az ...
Ma egy rendhagyó naplót írok, amit fontosnak tartok, hogy kiemeljek. Március 15. azt hiszem mindenkinek pontosan ugyanazt mondja. 1848-49, a szabadságharc és az ünnep. Elmondom hát nekem mit jelent.
Egy nap a naptárban, melyről annyit tanultunk, de amit én érzek ezzel kapcsolatban az a büszkeség, annak ellenére, hogy akkor ott vesztes csatát vívtunk. Az összefogás, az erő, a nemzeti tudat, ami minden magyarban megvan, ott akkor összpontosult és ez hihetetlen dolgokra sarkallt mindenkit. A szabadság, ami - mint írtam már - minden nemzet és nép sajátja, lelke mozgató rugója, a döntéshozatal, az egyéniség, mely hovatartozást, egységet és békét kell hogy szüljön. Akkor, március 15.-én megcsillant egy hit, egy erős akarat, melyet nehezen lehetett csak elnyomni, megtették bár, de mi azóta, most ezt példaként tartjuk számon. Az összefogás és nemzeti sors - pártállástól függetlenül - kell hogy önmagunk szükséglete legyen, belőlünk kell hogy fakadjon, akik itt élünk, ezen a szent földön, ...
Bem József
1794. március 14.-én született (Tarnów) lengyel katonatiszt, az 1848-49-es szabadságharc tábornoka († 1850. december 10.)
Cseh eredetű lengyel nemesi családba született. Eredeti neve: Józef Zachariasz Bem. Tanulmányait Krakkóban, majd 1809-től a varsói Tüzér és Műszaki Iskolában folytatta. Napóleon francia császár 1812-es oroszországi hadjáratában tüzérhadnagyként vett részt. Danzig (Gdańsk) védelméért francia Becsületrenddel tüntették ki. 1815-ben belépett az orosz fennhatóság alatt álló Lengyel Főkormányzóság hadseregébe. Tüzérszázadosként igyekezett elsajátítani kora műszaki ismereteit, 1819-ben a varsói tüzériskola tanára lett. A kor rakétafegyverének számító röppentyűk tökéletesítésével is foglalkozott.
Részt vett az 1830–31-es lengyel szabadságharcban. Majd a szabadságharc bukása után Párizsba emigrált, ahol megírta emlékiratait A lengyelországi nemzeti felkelésről címmel.
1848 szeptemberében egy lengyel–horvát légió felállításának tervével Magyarországra ...
Moldova György
1934. március 12-én született (Budapest) magyar író, újságíró
Eredeti neve Reif György. A nyilas uralom alatt 1944. november 29-én Vajna Gábor belügyminiszter rendelete a budapesti gettó felállításáról rendelkezett, ezért családjával együtt a budapesti gettóba deportálták, ott élte meg a háború végét. A Színművészeti Főiskola dramaturgia szakára járt négy évet, többek között Csurka Istvánnal egy évfolyamba. A főiskola után fizikai munkát (kazánszerelő) végzett, valamint tanulmányait is megszakította több hónapra a komlói szénbányában végzett munkával.
Filmírással hosszabb ideig foglalkozott, ennek eredménye volt többek között az 1959-ben megjelent „Szerelemcsütörtök”. Zenés bohózatát, a „Légy szíves Jeromos”-t 1962-ben vitték színre a Petőfi Színházban.
Novellái 1955 óta jelennek meg irodalmi folyóiratokban, antológiákban. Több mint 70 könyv szerzője, az „Idegen bajnok” 1963-ban jelent meg; irodalmi élete csúcsának a „Negyven prédikátor” (1973) és a „Ha jönne ...
Bánhidi László
1906. március 11.-én született (Szatmárnémeti) magyar színész („Matula bácsi”) († 1984. november 22.)
Teológiára járt, majd jelentkezett a Színművészeti Főiskolára, ahol 1928-ban végzett. Az Országos Kamara Színházban játszott 1930-ig, 1930 és 1931 között pedig Kassán. Ungvár és Munkács következett 1931 és 1934 között, 1934-ben szerződött a Bethlen téri Színházba Budapestre. 1937-től 1939-ig a Magyar Színház tagja volt, majd a Belvárosi Színház tagja volt egy évig. 1941-ben a miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött egy évre, 1942-től pedig a Vidám Színpadon játszott 1944-ig. A Nemzeti Színház tagja lett 1944-ben, de játszott a Madách Színházban is ezzel egyidőben. A Belvárosi Színház tagja 1949-ben lett, 1951 és 1957 között pedig a Néphadsereg Színházban játszott. 1957-ben a Petőfi Színházhoz szerződött, majd 1960 és 1963 között a Jókai Színház tagja volt. 1963-ban szerződött a Thália Színházhoz, itt játszott nyugdíjazásáig, 1966-ig.
Nyugdíjas színészként is ...
Venczel Vera
1946. március 10.- én született magyar színésznő
Gyermekkora óta tudatosan erre a pályára készült. A családi háttér, a szülői indíttatás mellett nagyszerű pedagógusok, művészek készítették fel a színészet mesterségére. A középiskolai szakkörök mellett az akkori neves színművésznő, Makay Margit nemcsak szakmai tudást, hanem annak szeretetét is átadva tanította, fejlesztette tehetségét. Gimnazistaként játszott első két filmjében: Máriássy Félix Karambol (1963), és Esztergályos Károly Egy csónak visszafordul (1964) című alkotásában.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolára elsőre felvették, osztályfőnöke az a Pártos Géza lett, aki nemcsak kiváló rendező, de remek pedagógus is volt. Pártos a Madách Színház rendezője volt, tanítványait szívesen látta volna saját anyaszínházában. Azonban Várkonyi Zoltán, akinek talán már a főiskolai felvételin feltűnt, másodév végén szerepet adott neki a Vígszínházban. Ettől kezdve nemcsak a főiskola Ódry színpadán, hanem a Vígszínházban ...
Bajor Imre
1957. március 9.- én született színész, komikus.
Színészi pályáját az Állami Déryné Színházban kezdte 1976-ban, 19 évesen. 1984-től öt éven át ugyanitt színész volt, majd 1989-től a Játékszínben játszott, 1999-től szabadfoglalkozású színész. Számos színpadi darabban feltűnt, a nagyobb közönség a Szomszédok című tévésorozatból ismerte meg, ahol fodrászfiút játszott. A filmezés is fontos volt a számára, szerepelt többek között a Meseautó című, közönségsikert aratott remake-ben, melyben az eredeti filmen Kabos Gyula által játszott szerepet bízták rá. 2004-ben Tímár Péter Le a fejjel című produkciójában játszott Hernádi Judittal és Gálvölgyi Jánossal. Bajor nagy népszerűségre tett szert, több show-ba meghívták, és Csóközön című önálló estjével bejárta az országot.
A kilencvenes évektől elmaradhatatlan résztvevője a Rádiókabaréknak: máig emlegetik híres produkciójának refrénjét: én, a Gyula, meg az Ottó, a Tóth Ottó…
Néhány tévé és játékfilmje:
- Szeszélyes ...
