- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
naplója
Octave Mirbeau
1848. február 16. – (Trévières) francia újságíró, műkritikus, pamfletszerző, regény- és drámaíró. (†1917. február 16.)
Azon kevesek egyike, aki egyszerre volt Európa-szerte híres és népszerű szerző, illetve az irodalmi és művészeti avantgárd megbecsült alakja. Kezdetben a bonapartisták szolgálatában állt újságíró, aki az irodalmi tevékenységét négerként kezdte, vagyis mások neve alatt jelentek meg az általa írt szövegek. Saját neve alatt csak az 1884-1885-ös, egy, az életében bekövetkező fordulat után jelentek meg írásai. E pillanattól kezdve a számára fontos erkölcsi és esztétikai értékek mellett állt ki. Anarchistaként és lelkes Dreyfus-pártiként az olyan elkötelezett értelmiségi típusát testesítette meg, aki aktívan részt vállal a köz ügyeiben, de mindezt pártoktól függetlenül teszi, akinek az a feladata, hogy tisztán lásson, és hogy ráirányítsa az emberek figyelmét mindazon dolgokra, amelyekkel nem szívesen néznek szembe. Műkritikusként a szívének kedves ...
fel
le
Kacsóh Pongrác
1873. február 15.- én (Budapesten) született magyar zeneszerző, zenepedagógus, tanár († 1923. december 16. )
Kolozsvárott, a Ferenc József Tudományegyetemen szerezte meg bölcsészdoktori diplomáját, ahol 1896. június 13-án summa cum Laude minősítéssel természettudományi szakon végzett. Zenei tanulmányait a Konzervatórium igazgatójánál végezte, majd Budapestre költözött, és 1898-tól matematika–fizika szakos gimnáziumi tanárként főleg matematikai cikkeket publikált. Érdeklődése egyre inkább a zene felé fordult, később komponálni kezdett, elmélyedt a zeneelmélet tudományában. 1905–1907 között a Zenevilág című szaklapot szerkesztette, mely lapban 1904-ben elsők között méltatta az ifjú zeneszerző, Bartók Béla jelentőségét. Ugyanebben az évben Bakonyi Károly felkérésére komponálta János vitéz c. dalművét, melynek bemutatójára 1904. november 18-án került sor a Király Színházban.
Társadalmi elismertségét jelzi, hogy számos magas tisztséggel bízták meg. 1912-től Budapest ...
fel
le
Sztankay István
1936. feruár 14.- én született magyar színész
Édesapja görög katolikus pap volt. Gyermekkorában a Rózsahegyi Kálmán színi-iskolájába járt. Mielőtt felvették volna a Színház- és Filmművészeti Főiskolára (háromszor felvételizett), segédkántorként, kifutófiúként, földalatti építkezésen csillésként és anyagmozgatóként dolgozott. Harmadik felvételijén, 1957-ben arra a kérdésre, hogy mi az édesapja, azt felelte, hogy pásztor. Persze később kiszedték belőle, hogy lelkipásztor... 1961-ben diplomázott, és Miskolcra szerződött. 1963 és 1974 között a budapesti Nemzeti Színház tagja volt, majd 1990-ig a Madách Színház társulatához tartozott. Rövid szabadúszás után 1991-től nyugdíjba vonulásáig a József Attila Színház tagja volt.
Régebben gyakran szinkronizált is, legtöbbször Jean-Paul Belmondót és Tony Curtist, vagy Danny DeVitót Pingvinként a Batman visszatér c. filmben. A színész legendás párost alkotott Schütz Ilával, az Újra veled, ugyanitt c. darabot 500-szor adták ...
fel
le
Csók István
1865. február 13-án született (a dunántúli Pusztaegresen) magyar festőművész († 1961. február 1.)
Atyja népi származású, iparoscsaládból való jómódú molnármester volt. Kiterjedt rokonsága, barátai, ismerősei mind a polgárosztályhoz tartoztak. István gyerekkorában véznácska, beteges volt, akit mindenki csak kényeztetett. Jómódú szülei nem iparkodtak korán munkára vagy tanulásra fogni kedvencüket. Budapesten kezdte 1882-ben tanulmányait Székely Bertalan, Lotz Károly tanítványaként, majd Münchenben és Párizsban folytatta. Párizs tárolója volt a XIX. század legjava képzőművészeti realizmusának, csatatere az impresszionisták harcainak. Csók emlékirataiban hangsúlyozza, hogy szabad akart lenni és ezért nem választotta az állami főiskolát, az Académie des Beaux-Arts-t.
Nagybányára ment eztán, de a táj nem kötötte le. 1903-tól Párizsban 7 eredményes esztendőt töltött.
1914-ben nagy sikerű kiállítása volt a Műcsarnokban. Aktábrázolásának több szép darabját ismerjük, közte ...
fel
le
Gróf Batthyány Lajos
1807. február 11.- én született Pozsonyban, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke (†1849. október 6.)
Édesapja gróf Batthyány József Sándor (1777–1812), édesanyja a köznemesnek született Skerlecz Borbála († 1834) volt; Lajos volt a második gyermekük. Röviddel születése után anyja különvált apjától, és Bécsbe költözött a két gyerekkel. Miután apja meghalt, anyja megkaparintotta az akkor öt éves Lajos hatalmas örökségét, és fényűző életet élt a birtokon. Lajost eleinte házitanító tanította, majd anyja visszaküldte Bécsbe, a Klinkowström-féle nevelőintézetbe, így sokáig szinte árvaként nőtt fel, és dacos, nehezen kezelhető gyerekké vált.
16 évesen fejezte be intézeti tanulmányait. Ezután a zágrábi jogi akadémián tanult. 1826-ban katonatisztnek állt. Katonaként meglehetősen könnyelmű életet élt, és örökségére várva nagy adósságot halmozott fel. Anyjával hosszas perpatvarba bonyolódott örökségéért, amit végül 24 évesen, nagykorúvá válva sikerült ...
fel
le
Barabás Miklós
1810. február 10- én született magyar festőművész, grafikus († 1898 február 12. )
A háromszéki Márkusfalván/Márkosfalván született, szegény család sokadik gyermekeként. A nagyenyedi kollégiumban tanult és már fiatalon kezdett arcképfestéssel foglalkozni. Diákoskodása alatt tömérdek nélkülözésben volt része, de minden nyomorúságáról megfeledkezett, ha rajzolhatott, és rajzai kapcsán érték nagy sikerek, apróbb megélhetést is biztosítva. Az évek alatt egyre inkább erősödött benne a művészet iránt érzett szeretete, s 1828-ban Kolozsvárra ment, ahol egy Gentiluomo nevű éppen ott tanító olasz festő lett a mestere, akitől megtanulta az olajfestés alapjait is, mert eladdig jobbára krétával rajzolt, vagy vízfestékkel dolgozott. Még többet akart tudni, és ez a vágy hajtotta Bécsbe, ahol a Képzőművészeti Akadémiára is bejutván alaposan kiképezte magát rajzolásban és festésben. Mint ahogy kortársaitól tudni lehetett, igen nehezen jutott be egyébként erre az akadémiára, mert az ...
fel
le