- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Görbicz Anita, a legeslegjobb barátnőm volt, az Általános Iskolások között! Kézi Labda játékos, vegetáriánus, és a többi. Egyház, ami a gyóntató is köztünk szólva, én nem adom fel...Csak jobban tudom, egy tesóm van. És kész is vannak, akik nem tudják...Hogy kapcsolatban élek, 22 éve. Azóta nem vagyok szent. És Add ide az Adásban vagy? Ok, kergemarha Korcsa...Sört és bort, kő és Szekeres II. Kapu Einstein vagy ...? Anya, csak egy van...Pint eresz Kulturfittnesz Titusz s a Jó ÉdesAnya vagyok, ketten megszülettem, van piros, hó November! Feel The Love...
fel
le
Te kurva. Mondta a barátom, a telefon végén, ám nem kellett könnyekre fakadnom. Tudom, mondtam és kész vége volt a kapcsolatnak. Ha tudná, hogy lefekszem valakivel az egyetlennel. Akibe szerelmes vagyok, és soha többet nem kérnék az Istentől. Csak azt hogy engem nem szeressen. Mert meg vagyok sorozatban függőként, és csecsebecse valóságként, szívesen öntöm ki a lelkem, itt hogy beteg lettem. A betege vagyok, a leveseinek, a színes gyönyörű barna szemében látom magamat. De az sem Ő lenne, hanem kínos csend, hogy kurva vagyok...Azt válaszoltam...
igen
fel
le
Egy ilyen nap reggelén, amikor még hajnalban ébredek, arra hogy majd csak nem kapok levegőt, akkor láttam. Szüleim életében egy átmeneti ember, csak vendég volnék, de nem mehetnék távolabb. Örök börtön, amiben élek, egy vagyok. Egy voltam, az aki szenved, és csak áldozatot hozott! Nekem nem fáj, legyen Ő az első, és poén, hogy ettől sem valaki. Nem hiszem, hogy maradt volna akkor a szer vagy az eszköz rabja, ennyire senki sem tehetetlen. Vagy telhetetlen, aki nem merít erőt, abból ami már elmúlt. Elmúlt, és soha nem jön vissza már, amit el kell viselni, a hazugságot! Egyedül vagyok, most is. Mintha nem lenne helyem, ebben a valamivé válok jövőben, senki aki most írja e sorokat. Nagyon negatív vagyok, nem számít. Mi volt valójában, a tett halála az ember, a cselekvő sorsa az időbeliség. Jövőt vállalni, magamra szánok annyi időt, hogy nem csak gondolkozzam, hanem mondjam, is mit teszek. Nem számít, mennyire vagyok elszánt, viszont számít, mennyi az eredeti (...)
fel
le
Talán a remény, ami itt marad...vagy talán az, akiért élni érdemes. Nem hiszem, hogy van egy emberi emlékem, vagy talán emberi létezéshez fogható képem, amit szívesen viszek magammal. Utolsó útján az ember nem a létezéshez, hanem az élethez fordul. Mit mondjak, ha akkor az Úr Angyala sem tévedett, ebben ezeregyszáz mese fordult már meg, ebben a koporsóban sem maradok, vétkeztem vagy nem, vagy az vesse Rám az első követ, aki még nem próbált magánál többet, mint visszafordulni és sietni az oltár előtt, megállni sem lehet. Mert egy is sok, akit nem láttok sosem...sosem lesz itt a vég, sosem lesz az egy elég, vagy kevés! Nem kell többé idő, sem pénz. Sosem kell, több élet ezen a világon, minden ami élmény, az hihetetlen. Sokan kérnék, azt az egy utolsó szót!
Zárva minden ablakom, nincs mit tartogatni, a szándék - ez volt, hogy legyőzhessen, de ezzel még erősebb lettem!
fel
le
Erről talán már írtam, de nem hagyhatom ki. Ha lenne, egy hallhatatlan hálóm, akkor talán el mernék vele merülni, és halász lennék. De az utolsó kísértés, előtt és után láttam Őt. Kettőnk közt Te vagy, aki nem vétkezett, ezek előtt én sem térdelek. Nem hiszem, hogy van még belőle, csak egy. Aki így szólt, elpusztítja...azt akit én hiszem, hogy él legbelül, és legbelül lehet elszólítani és legbelül, lehet egyetlen valódinak nevezni, azt az embert úgy hívták, mi jövőnk. Nekem senkim nincs, az én egyetlen édesapámon kívül, kérlek ne vedd el, mert nem lehet jól és rosszul sem élni, nélküle, vagy vele, egy lenne a káosz. Ha nem pusztítom el, most akkor még mindig lenne belőle egy. Talán egy gyémánt darab, amikor engem már nem vár semmi...Úgyhogy Pusztuljon el, a Földjén. Az Igazi, és állhatatos lelkem, engem már nem vezet bűnbe, aki azt sem tudja...mi az igazi Bölcsesség, aki utána hallgatott. Teréz anya, imádkozz érettünk, kik itt maradunk a bűnnel a Földön, mert nem vagyok más csak ...
fel
le
Igen, talán igen, és Igen!
Emlékeim közt él, s benne virít az egész kikelet, de íme sötét hajam őszbe vegyül már, a tél dere már megüté fejemet.
Ameddig ifjú voltam, addig nem volt lelki zsarnokság, csak a szeszély, és veszély.
Körülöttem, sok álszent és képmutató létezett, én sokkal tartozom Te neked!
Ha az nem lehetek, aki voltam, maradok egy ideig pásztor óra...
Tettem a dolgomat, amit meg kellett hogy írja, senki bábja nem voltam, nem maradt üres óra.
Minden húron pendültem, s volt bennem egy vonó, a halál markában, a párom alakjában, a kötéllel a nyakamon...Hádész és a Hatalom
fel
le
Görbicz Anita, a legeslegjobb barátnőm volt, az Általános Iskolások között! Kézi Labda játékos, vegetáriánus, és a többi. Egyház, ami a gyóntató is köztünk szólva, én nem adom fel...Csak jobban tudom, egy tesóm van. És kész is vannak, akik nem tudják...Hogy kapcsolatban élek, 22 éve. Azóta nem vagyok szent. És Add ide az Adásban vagy? Ok, kergemarha Korcsa...Sört és bort, kő és Szekeres II. Kapu Einstein vagy ...? Anya, csak egy van...Pint eresz Kulturfittnesz Titusz s a Jó ÉdesAnya vagyok, ketten megszülettem, van piros, hó November! Feel The Love...
Te kurva. Mondta a barátom, a telefon végén, ám nem kellett könnyekre fakadnom. Tudom, mondtam és kész vége volt a kapcsolatnak. Ha tudná, hogy lefekszem valakivel az egyetlennel. Akibe szerelmes vagyok, és soha többet nem kérnék az Istentől. Csak azt hogy engem nem szeressen. Mert meg vagyok sorozatban függőként, és csecsebecse valóságként, szívesen öntöm ki a lelkem, itt hogy beteg lettem. A betege vagyok, a leveseinek, a színes gyönyörű barna szemében látom magamat. De az sem Ő lenne, hanem kínos csend, hogy kurva vagyok...Azt válaszoltam...
igen
Talán a remény, ami itt marad...vagy talán az, akiért élni érdemes. Nem hiszem, hogy van egy emberi emlékem, vagy talán emberi létezéshez fogható képem, amit szívesen viszek magammal. Utolsó útján az ember nem a létezéshez, hanem az élethez fordul. Mit mondjak, ha akkor az Úr Angyala sem tévedett, ebben ezeregyszáz mese fordult már meg, ebben a koporsóban sem maradok, vétkeztem vagy nem, vagy az vesse Rám az első követ, aki még nem próbált magánál többet, mint visszafordulni és sietni az oltár előtt, megállni sem lehet. Mert egy is sok, akit nem láttok sosem...sosem lesz itt a vég, sosem lesz az egy elég, vagy kevés! Nem kell többé idő, sem pénz. Sosem kell, több élet ezen a világon, minden ami élmény, az hihetetlen. Sokan kérnék, azt az egy utolsó szót!
Zárva minden ablakom, nincs mit tartogatni, a szándék - ez volt, hogy legyőzhessen, de ezzel még erősebb lettem!
