- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Hűvös, szeles tavaszi kora est volt. A vízesés a két hegy közül, a magasból bukkant elő és zajongva zúdult alá a jeges folyómederbe. Nyaranta, ha sokáig nem esik az eső, még akkor is erős sugárban ömlött le a kövekre, de tavaszi olvadáskor és tartósabb esőzésekkor még magasabbra duzzasztotta a folyó gyors vizét. Más, gyengébb vízesések aszálykor teljesen kiszáradtak, de ez a vízesés, az Öreg vízesés nem. Soha nem apadt el és mindig táplálta a folyót, mely végül a tengerbe ömlött. Ezért választottam ezt a helyet.
Három kicsi, szív alakú vörös kövecskét kerestem a folyó kavicsos medrében, majd miközben az elsőt a rohanó folyóba dobtam ezt suttogtam:
- Szeress engem! Szeress engem, amíg csak folyik ez a víz! Örökké szeress!
Majd bedobtam az első kavicsot az erős sodrású folyóba. Azután a maradék két követ is bedobtam és mindegyiknél elmondtam a saját varázsigémet, amivel szerettem volna a szerelmemet még jobban magamhoz kötni, hogy szerelmünk mindent túléljen és erősebb legyen ...
fel
le
Lepusztult épületek, romos buszpályaudvar, szemét, részegek, drogosok és nulla közbiztonság. Budapesten, közelebbről Kőbánya-alsó vasútállomáson járunk. Az állomás épülete már rég nem váróteremként funkcionál, helyén kocsma, a jegypénztár is bezár délután ötkor, egy pékség próbál üzemelni több-kevesebb sikerrel a mindig koszos, büdös helységben. Az ott lebzselő állandó népség nyugodtan szívja a cigit az üzlet kiadó kis ablaka mellett, nem zavartava magát attól, hogy egyesek szeretnének zsömlét, péksüteményt vásárolni. Vagyis a bátrabbak. Én már nemhogy a pénztárcám nem merem elővenni ha ott kell keresztül mennem, de minden személyes iratomat, bérletemet és a nálam lévő készpénzt is kabátom vagy nadrágom zsebeiben hordom, amikor arra visz az utam. Mostanában egyre ritkábban.
Másfél hónappal ezelőtt megtámadtak. Este tíz körül munkából hazafelé menet ott vártam a vonatot, mert az állomás tíz perc villamossal a munkahelyemtől és addig sosem történt semmi, azt hittem, nem is fog. Hisz az ...
fel
le
Szokatlanul langyosan indult az október. A reggeli napfény hamar felszárította a hajnali párákat, és a völgyben megülő köd is gyorsan szertefoszlott. Délelőtt az enyhe szellő gyümölcsillatot hozott. Ígérte már a szüretet. Akinek jó orra volt, az az érett dió illatát is érezhette, mely vegyült a szilva, körte, alma illatával.
A fiatal őz mindezt pontosan érezte. Szaglása oly kitűnő volt, hogy még azt is meg tudta mondani, melyik gyümölcs illata száll a levegőben. Őt mindemellett a vadgesztenye és a makk is izgatta. Ezek voltak a kedvencei.
A nap úgy indult, mint máskor. Várta az etetést.
Igen, nem hétköznapi őzike volt ő. Vadon született, szabad volt két hónapos koráig, mint a társai, amikor azután váratlanul egy állatparkba került. Ami vele történt igazi csoda. Ő is éppen ezen gondolkodott.
Június vége volt. Forró nyári nap ígérkezett. A gazda hajnalban kelt, megnézte, minden rendben van-e a traktorral. Mielőtt beült, magához vette az elemózsiás kosarát, mert tudta, hosszú nap ...
fel
le
Az ébresztőóra élesen hasított bele a reggel csöndjébe. Lilla álmosan tapogatózott az éjjeliszekrény irányába, végül a sötétben sikerült megtalálnia az órát, amit gyorsan elhallgattatott. Nagyot sóhajtott, mikor eszébe jutott a mai napja. Legszívesebben otthon maradna és délig aludna, egyetlen porcikája sem kívánta, hogy ma kinyissa az üzletet. Bár jó forgalma lesz, de úgy utálta ezt az ünnepet. Tele a bolt mindenféle méretű szívecskékkel, amiket a virágok mellé lehet tűzni, plüssökkel, apró dísztárgyakkal, amiket a virágcsokor mellé át lehet adni, és a virágokat is ilyen mintájú csomagolópapírba teszi majd egész nap. Egy napos szeretet, csak így hívta. Ilyenkor mindenki kötelezően megveszi a virágot, ajándékot, mintha nem lehetne az év bármely napján ezt megtenni. Na, mindegy, erőt vett magán és feltápászkodott, nem volt idő ezen töprengeni. Rutinosan elkészülődött, majd gyalog a pár sarokkal arrébb lévő virágbolthoz indult. Sietett, ma jobb lesz hamarabb kinyitnia.
Mire 9 óra lett ...
fel
le
Az történt, hogy az ufós lámpában kiégett az égő a hét közepén. Mivel a másik ugyanilyenből is mamáék anno úgy tudták kicserélni az égőt, hogy közben letört a 3 pöcökből kettő és így az üvegburát nem tudták visszatenni, gondoltam, hogy megvárom vele a zuram, hogy legyen egy értelmi szerzője is annak a törekvésemnek, hogy mindent meg akarok tanulni, bár egy sima égőcsere azért nem szokott gondot okozni. Szóval tudok égőt cserélni. Székre feláll, kicsavar, becsavar, kész, székről le. Úgy általában.
Olyan ügyes voltam, hogy az üveget tartó pöcök nem tört le és a búra is törés nélkül jött, csakhogy amikor elkezdtem kicsavarni a körtét, akkor az üveg a kezemben maradt és a foglalat meg beszorulva. Áramtalanítás... Aztán próbálkozás. Sehogy se jött ki. Se erővel, se szép szóval, se kézzel, se fogóval, ellenben potyogtak ki belőle darabok. A vége az lett, hogy lekaptam az egészet a gipszkarton plafonról és ideiglenesen feltettem egy másik csillárt, ami szerencsére volt otthon, és nem ...
fel
le
A döntést egy dolog előzi meg, a mérlegelés (ön- és társ elemzés). Megéri, miért, mennyire, mit, hogyan... stb...?!?! Szóval, egy mélyreható - önmagadat is falhoz állító - mérlegelés után viszont szerintem is igazad van, DÖNTENI KELL! Amíg nem mersz szembenézni azzal, hogy te mit hibáztál el, addig azonban ne dönts, mert téves utat választasz (a másik a hibás út mindig az egyszerű)!
És nincs igaza annak, aki mást mond, a párkapcsolatok ilyen egyszerűek, csak nem mernek az emberek az alapokig (alap okig) lemenni.
- A spirituális útra való lépés egy döntéssel kezdődik (hááát, egy folyamat megelőzi ugyan, de a végén mégis a döntés a legfontosabb). Előbb van az esemény (a "történés, amiben benne vagyunk, a helyzet"). ... Nálad mondjuk ez az volt, hogy a társad nem becsült meg nőként, majd ebből lett egy betegség (ok, okozat). De minden esetre ez volt az esemény maga. Ez mindaddig csak egy történés maradt a sok közül (ami persze rád, a lelkedre károsan hatott), amíg nem jött ...
fel
le