- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Ha az ember lánya egy gyorsétterem kasszáján dolgozik, naponta több tucat különböző emberrel érintkezik. Ha olyan szerencséd van, hogy szereted az emberekkel való munkát, mint én, akkor ez jó és szórakoztató is egyben. Épp tegnap hallottam azt a mondást, válassz olyan szakmát, amit szeretsz és soha többet nem kell dolgoznod. Nos, esetemben nem tudom, hogy történt, ki választott kit de itt vagyok és mesélek nektek kicsit a vendégeinkről.
A visszatérők
Ők azok, akik már ismerősként köszöntünk, szinte előre a tálcára készítjük a menüt, mert nem túl gyakran térnek el a megszokottól. Ragaszkodnak a bevált ételekhez, ritkán hajlandók kipróbálni az újdonságokat. Velük könnyű dolgunk van, semmi cicó, éhesek, kapnak enni, továbbállnak. Mindenki boldog.
Az újoncok
Azonnal felismerhető típus, tanácstalanul nézik a fejünk fölött lévő képeken a kínálatot. Legtöbbször el is mondják, hogy még sosem jártak nálunk, adjunk tanácsot, ötletet, mit egyenek. Ez izgalmas és érdekes része a ...
fel
le
Már elég régen elhatároztam, hogy elmegyek a Végtelen-tengerhez. Nem volt túl jó híre, mondhatni, akinek csak beszéltem a tervemről, menten elfehéredett és témát váltott. Mégis érdekelt ott egy öböl, amit még állítólag nem látott nagyon emberfia sem. Ha látta is, vagy nem élte túl, vagy nem akart beszélni róla. A környéken csak úgy emlegették, hogy Reménytelen part, mivel a szóbeszéd szerint olyan veszélyes a vize, hogy aki csak bemegy, soha nem kerül ki élve onnan. Én persze soha nem hittem efféle mendemondáknak, és amúgy is olyan jól ismertem már a tengereket, mint a tenyeremet, hiszen apám halász volt, előbb tanultam meg a fedélzeten totyogni, mint a szárazföldön. Így le sem tudtak volna beszélni a szándékomról. Amikor apám után anyám is meghalt és egyedül maradtam, úgy éreztem, nincs kedvem élni sem. Búskomor lettem, nem ettem, lefogytam, semminek nem tudtam örülni. Egy kis környezetváltozásra vágytam, és ekkor indultam útnak.
Sokáig utaztam, mire odaértem. Rögtön láttam, hogy ...
fel
le
Téli képeslap a XXI. századból
Mindent befedő, frissen hullott lepedő,
alatta szunnyad - ébredést remélve - a jövő.
Téli álom hideg ágyon, altatót dúdol a szél,
de mag a földben - anyaölben - már tavaszról mesél.
Koppanó, nehéz léptekkel jön a fagyhalál,
hóvihar riadt ágakat, üres fészkeket dobál.
Avar illatos csendjébe bújik a süncsalád,
árva madár üres gyomorral magra, és vízre vár.
Kivert kutya - régi kedvenc - reméli, gazdája rátalál.
Nem tudja, hogy otthon már nem kell, sorsa a halál.
Betongyűrűben alszik, álmában játszanak vele,
edényében étel és víz, fején a gazdi simogató keze.
... Téli álom hideg ágyon, altatót dúdol a szél,
de mag a földben - anyaölben - már tavaszról mesél...
****
Fagy
Jeges táblák fogságában
ladik jajong egymagában.
Nem hallja ki segíthetné,
pusztulástól megmentené.
... Számára már nem jön tavasz,
kegyetlen tél halált szavaz...
Jégölelés roppantása
segíti a ...
fel
le
Az újév második napján már az ötödik hónapot kezdtem a cégnél. Még mindig imádom és még mindig nincs elegem az emberekből bár a decemberi tömeg igencsak feszegette mindannyiunk határait, de aki a vendéglátásban dolgozik, erre számítania kell.
A főnököm továbbra is zseni(ális), utálja ha főnöknek hívjuk, ezért nem hívjuk annak. Valamelyik nap egy képet nézve megegyeztünk, hogy ő inkább vezető, mint főnök, de ha azt mondom, hogy ő egy kedves vezető, akaratlanul is Kim Ir Szen és észak-koreai alattvalói jutnak az eszembe, akik a kedves vezetőt követve „önként és dalolva” meneteltek a kommunista eszmék nyomában, szóval, amíg nincs jobb szó erre, addig a becenevén szólítjuk. Madridista, de elnézem neki, mert ezzel együtt szeretjük. Engem kevésbé ismerőknek mondanám, nálunk a Barca a minden, de az a főnök, aki ezt tudva is bizalmat szavazott nekem, könnyen belopja magát az ember szívébe.
Az összes felettesemről és a kollégákról, kolléganőkről is csak felsőfokban tudok beszélni. Néha, ...
fel
le
Egy dollár nyolcvanhét cent. Ez minden vagyona. És ebből is hatvan cent csupa pennyben. Egy- meg kétpennynként rakosgatta félre, úgyhogy már rettegett tőle a fűszeres, a zöldséges meg a hentes, ha belépett a boltba – neki meg égett az arca szégyenében, mert érezte, hogy magukban fukarnak tartják a kicsinyes alkudozása miatt. Della háromszor is megszámlálta. Egy dollár nyolcvanhét cent. És holnap karácsony napja.
Most már világos, nem tehet egyebet, mint hogy lehuppan a kopott díványra, és jól kibőgi magát. Della ezt valóban meg is tette. Ami azt a filozófiai megállapítást váltja ki az emberből, hogy az élet csak zokogásból, szipogásból meg mosolygásból áll, de főként szipogásból.
Míg a ház asszonya a zokogás első stádiumából fokozatosan a másodikba csendesül, nézzünk körül az otthonában. Bútorozott szoba, heti bére nyolc dollár. Koldustanyának éppen nem mondható, de a kolduskataszteren dolgozó közegek bizony könnyen rásüthetnék ezt a minősítést.
Lent a lépcsőházban van egy ...
fel
le
Ezen a napon Szent Lúciára emlékezünk, aki egy előkelő szicíliai családban nevelkedett. A keresztény hitre tért szép fiatal leány szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, majd mártírhalált halt hitéért. Példamutató tisztasága és alázatos élete folytán nevét a fény (lux) szóval is kapcsolatba hozták.
A néphit kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost. Ez utóbbi terjedt el a néphagyományban. Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi szokás, hiedelem, jóslás, tiltás kapcsolódna, mind december 13-hoz, Luca napjához. Ez a nap épp úgy alkalmas volt termékenység varázslására, mint házasság-, halál- és időjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására. Az első látogatóból a várható állatszaporulatra jósoltak. Ugyanis, ha Luca reggelén férfi lép a házba, a szaporodás bika lesz, ha pedig nőlátogató érkezik, üsző.
Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. Fokhagymával dörzsölték be az ...
fel
le
Az Lidérc-erdőben már lehullt az első hó, az őzek összesereglenek az etető körül szénát majszolva, és az erdő madarai is gyűlnek az etető körül. Délelőtt még egy fél zsák makkot is kiszórtam a mindig éhes kis vadmalacoknak, akik úgy szaladgáltak körülöttem mintha csak bohó kutyakölykök lettek volna. Az erdő az én otthonom. Persze költözhettem volna valami vidámabb helyre is, de... én már csak ilyen vagyok. Sötét humorú. De azért sötétedés után még én is elbújok a kis kunyhómban, ami a tisztás szélén áll a nagy égerfa mellett, hogy a félénkebb állatok is előmerészkedhessenek az etetőhöz. De a lidércerdő közepén a félénk állatok nem mernek csak úgy előbújni, hacsak nem süketek és vakok. Vagy vakmerőek. Persze ez egy másik történet...
A tűz vidáman pattog, én laza nyugalommal olvasok, s mindeközben lidércek cikáznak a fejem körül, s Motoszka névre hallgató fekete macskám horpaszt a kandalló előtt a farkasbundán. Egy tündérekről szóló romantikus regényt bújok a hintaszékben ringatózva. ...
fel
le