- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Közhírré tétetik, mert van aki nem tudja, s vannak, akik csak nem vesznek róla tudomást. Csupán segítő szándékkal, de leírom:
"Plágiumnak vagy plagizálásnak nevezik azt a cselekedetet, ha valaki egy másik ember (az eredeti szerző) munkáját saját publikált munkájában hivatkozás, forrás megjelölés és/vagy szerzői engedély nélkül felhasználja, azt sajátjaként tünteti fel, és ezzel az eredeti szerző jogait sérti."
Forrás: Wikipédia
Sokat gondolkoztam azon, mi vihet rá valakit arra, hogy más tollaival ékeskedjen? Konkrétan, miért tesz fel, ad közzé, publikál olyan írásokat, amit nem a saját agya, lelke, tolla szült? Miért jó a lopás eme formája? Vajon nem kap elég figyelmet az életben? Esetleg nem tarja magát elég jónak ahhoz, hogy a saját gondolatait, történeteit vesse papírra? Talán annyira naiv, hogy nem is tudja, ezzel valójában bűnt követ el? Vagy annyira ostobának gondol másokat, hogy azt hiszi, nem fogják észrevenni a csalást?
Vajon az az ember, aki innen - onnan ...
fel
le
Ha a világ egyik megfoghatatlannak látszó sarkát szeretnéd az életed részévé tenni, akkor tanulj meg türelmesnek lenni. Tanuld meg –ha eddig még nem birtokoltad volna- a feltétel nélküli szeretet misztériumát. Adj, hogy majd kaphass, lépj egyet előre, ha úgy érzed, hátrálnod kellene, nyújtsd ki a kezed, ahelyett, hogy elfutnál, és légy láthatatlan kicsit, amikor Ő futna el.
Rázd meg magad, rázd le magadról, lökd el magadtól a konvenciókat, magad húzz határokat, és ne emelj falakat magad köré, hanem rombolj, rombolj kíméletlenül, hogy aztán építhess. Építhetsz akár falakat is, csak ne felejts el ablakokat és ajtókat beépíteni a téglák közé, s ha lehet, ezek közül minél többet hagyj nyitva, engedd be a „fényt” , az illatokat, a színeket, az érzéseket, és ne félj az újtól. Soha ne félj a megismeréstől, mert ez a folyamat fog előre vinni. Gondolkodj, láss, hallj, érezz, de mindezt a lelkeddel tedd!
Nyílj meg, igyekezz befogadó lenni!
Ha görcsösen keresel valamit, nem fogsz rálelni. ...
fel
le
Egy malőr folytán pontosan fél órám van, hogy megírjam az e heti cikket.
-- Adna valaki témát?
Síri csend. Na, persze, ha most kapnám az ötletet, már akkor is akkor elkésett volna. Utólagos hsz-t nem fogadok el. Csak reklamációt!
Tessék, most magatokra vessetek. Majd én kitalálom ezt is helyettetek.
1953-ban ezen a napon jelent meg Elvis Presley első lemeze. „My Happiness” (Boldogságom) címmel. Ekkor indult el a Király karrierje.
Na, persze, ez smafu ahhoz képest, hogy 1966-ban ezen a napon nyerte el Kovács András a Karlovy Vary-i fesztivál fődíját. Innentől már csak Kovács András a sztár.
Jellemző, hogy a nagy dolgok mind július 18-án történtek.
Hogy mást ne említsek, a kazángyáros Morvai Ferenc 1989-ben ezen a napon találta fel Petőfi Sándor sírját, aki addigra már elég nőies lett.
Ami addig is köztudott volt, hogy nagy költőnk a halála után, mikor már jobban lett, Barguzinba költözött, ahol befejezte az életrajzát.
Szóval, miközben Morvai úr ügyködött, sajnálatos módon ...
fel
le
Egy remek nap végén, leültem a gép elé, és rápillantottam a kincses ládikámra. Eszembe jutott megannyi gondolat, alkotó pillanat, és az első fantáziautazás a színek világába.
Gyakori kérdés: Hogy van minderre időd, energiád?
A válasz egyszerű. Időm arra van, amire igazán szeretném, energiát pedig az alkotásból nyerek, legyen az akármilyen. Néha ki kell lépni a mókuskerékből, a szürkeségből. Mondhatnám, vetkőzzünk színesre :)!
Amikor csak tehetem, vagy néha akkor is ha nem, elvonulok a kis világomba, a kreatív kuckómba, és zsizsikelek (teszek-veszek, álmodozok). Ezáltal megszűnik a tér és az idő. Kikapcsolok, töltődök, majd újraindulok. Ez gyakran változó tevékenységekben nyilvánul meg, az utóbbi időben, leginkább a textilfestésben.
Befizetem magam egy last minute fantáziautazásra a festékeim, textiljeim és ecseteim társaságában. Szabadjára engedem a képzeletem, és hagyom, hogy az elmém vonalakba, mozdulatokba öntse a sugallataim. Másnak kardja, fegyvere, tolla, vagy épp egere van ...
fel
le
Gyermek- és kamasz koromban gyakran sátoroztam a Tisza parton, eldugott falvak, tanyák közelében, egyik barátnőm családjával és barátaikkal.
A vadkempingezést kinőve azonban többet akartam.
Többet, például zuhanyzót és angol wc-t. Így kerültünk egyik évben a megszokott kis baráti csapattal a poroszlói Tisza-kempingbe, és így lettünk ott visszatérő vendégek.
A korom múlásával azonban együtt jár a kényelmesség utáni vágyam is, így esélyt sem adtam arra, hogy idén nyáron is a Tisza-kemping fényűző komfortját vegyem igénybe. Keresgéltem a neten, vadásztam az igénybe vehető szálláslehetőségek után, és így jutottam el hosszas tortúra után Ilonka néni ajánlatához.
A néni, -miután felhívtam a megadott telefonszámot- már rögtön az első beszélgetésünk alkalmával a szívembe lopta magát, mivel elengedte az idegenforgalmi adót, ezenkívül jelentősen le tudtam alkudni a kért foglalót is, a kiadó szállás pedig fantasztikusnak tűnt az interneten keresztül.
Igaz, először akadékoskodott, hogy a ...
fel
le
A távolsági busz lassan kifelé araszol a fővárosi őrületből. Ahogy távolodunk a város végét jelző táblától, egyre vidámabb leszek. Kár, hogy a buszon nem lehet hangosan ujjongani.
Ismeretlen tájak felé visz az utam, ismerős emberekhez. Gyönyörködöm a szelíd lankák között megbúvó apró falucskákban. Errefelé annyira más minden, úgy érzem magam, mint Alice Csodaországban.
Húsz kilométerre a végállomástól már kezdek izgulni. Fészkelődöm a széken, türelmetlen vagyok, úgy várom, hogy ott legyek.
Feltűnik az üdvözlőtábla, nagyot dobban a szívem. Megérkeztem. Valami végtelen nyugalom költözik belém.
A pályaudvaron messziről észreveszem az eddig csak fényképről látott, számomra oly kedves arcot. Szoknyáját enyhét lengeti a déli szellőcske, tekintete várakozón pásztázza az érkező buszokat.
Nyílik az ajtó, én remegő lábakkal, enyhén eufórikus állapotban szinte lerepülök a buszról, egyenest vendéglátóm, barátnőm, testvérem karjaiba. Leírhatatlan az érzés, a valóra vált álom, hogy aki eddig az ...
fel
le
"Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, Álomország határán is túl, született egy jótündér... Szél szárnyán, felhő hátán, seprű nyélen, pálca végen, repült közénk szigetünkre, hogy nekünk itt segítsen, s maradt köztünk a mi Tündérünk..."
***
Aki eddig nem ismerte volna, ismerje meg a feleségek.hu alapelveit. Szeretném most és itt összefoglalni, hogy miért jöttünk létre, mit és hogyan csinálunk és mik a céljai az oldalnak?
Múlt... jelen... jövő..., akkor lássuk!
A múlt:
A feleségek.hu-t azzal a szándékkal hoztuk létre, hogy az oldalon összehozzuk a félprofi- és amatőr írókat, az egyszerűen csak írogatókat és azokat az embereket, akiknek valamilyen magánéleti problémájuk van, és az írásokon, hozzászólásokon keresztül várnak megoldási ötleteket, válaszokat bajaik orvoslására; és természetesen mindazokat, akik egyszerűen csak olvasgatni szeretnek.
Így jött létre, [strong]"az együtt írt ...
fel
le