- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Soha így még nem örültem esőnek, mint ma, pedig utolért és telibe talált az Árkádnál. Mit bántam én, hogy szinte azonnal ázott ürge kinézetem lett, még hogy szaladni? Hová és miért? Még a nemlétező stílingem, de a hajam mindenképpen begöndörödött volna ettől a hatalmas zuhétól percek alatt, de még csak nem is kerestem egy eresz "alát", mert nem volt egy szabad hely se... Az adóhivatal kapualjából is kiszorított az összes ott dolgozó, nem is értem, miért tódultak oda olyan sokan, ahelyett, hogy szaggatták volna az istrángot...?! Ja, hogy ők is a buszra vártak?
Gondoltam, hogy Kertváros érintetlen marad, odáig nem ér el a Szent Péter keze, meg az esernyője, de ő másként. Csak addig maradt száraz, amíg le nem pakoltam otthon a hátizsákomat, ó de kedves? Aztán, ami belefért! Hagyva azért nekem még az eső előtt annyi kis időt, hogy végezzek, aztán beszaladjak,... mit mondjak, egy kis tereprendezés az ablakom alatti virágoskertemre, ráfért.., soha jobbkor!
Aztán, amikor ...
fel
le
Nekem azt, ha max egy-két napig nem kell kimennem a kertbe. Ínséges időket élünk, nem akar esni. Olyan szomorú látni, amikor minden kókadozik. Persze csak az első öntözésig.
Ma is muszáj volt öntöznöm, legalább a paprika, paradicsom palánták és az a pár tő Verbéna, Mini szegfű, amit nemrég ültettem legyenek frissek és üdék. Addig a csicseriborsón kívül, ami már a földben van, nem is vetek más babot, de még sárga hüvelyű zöldbabot sem, pedig még nagyra növő tűzbabom is van, amíg nem lesz egy kiadós eső. Mit bánom én, ha sokára lesz abból is valami és max egy méter magasra nő csupán a kettő helyett?... Csak már ott tartanánk!?
A ciszternámban van ugyan még pár hordónyi, öntözésre való, de most hiányzik csak igazán az a téli csapadékmennyiség, ami a szétesett csatorna miatt mindenhová folyt, csak nem bele... Most is csak összedrótoztuk, foltoztuk és aládúcoltuk és reménykedni lehet abban, hogy az első szélvihar nem dönti ismét össze... Ej, az én Józsim, ha tudná és látná odafentről ...
fel
le
Egy kellemes szombat délutánt tölthettünk ötödmagammal kint a szabadban, a kertben, ahol eddigre még a Nap is ránk sütött, hogy alig lehetett kibírni a forróságot, nem azt a kellemes, hűvös árnyékot adta a hólyagos cseresznyefa, mint általában délelőttönként szokta. Eddigre ugyanis már hetedhét határon is túl vagyunk. De az a pár óra kint tartózkodás egy kis sziesztára is alkalmat ad, ha nem, akkor teremtünk.
Ezt láthatod, ha egy pillantásra méltatod a feltett fotót, ahonnan lányom sziluettje kandikál ki a... na milyen fa mögül és bokor mellől? Hát már megint nem elfoglalta a legjobb helyet? Ezért fáradok el én és nem pedig fordítva, de nem bánom, ha ilyen szép napokat tudunk kifogni még sokáig.
Rengeteg fotó várat magára, amiket szombaton örökített meg a sógorom, a húgom és unokája, lányom és jómagam társaságában, ahol örömömre végre egy picit egymásra is szentelhettünk kevéske időt. Erre is csak egy évben egyszer kerülhet sor, amiről igazán nem mondható el, hogy túlzásba ...
fel
le
"Ha a lumbágóm engedi, mert per pillanat még ülni sem tudok, csak szenvedve… majd akkor írok,... de azért készen van az ebéd, fincsi csirkepörkölt szárnyából és nokedli, általam szaggatva, salátával... édességnek pedig, majd, ha kihűlt, vaníliás almás puding... Ha tudnád milyen fincsi?!"
No, csak mert nem elégszel meg azzal, hogy elmondom, ide leírom neked, hogyha kiérsz a nagy Nyugatra , tudj ilyet készíteni, had maradjon tátva még a szájuk is, csak ne felejtsd el az Alpesi tejcsokit, mert úgy az igazi, csoki mázzal a tetején. Nem baj, ha lecsurog az oldalán!
Hogy milyen az almás puding? Olyan, ha egyszer megkóstolod, nem akarsz többé tejes pudingot készíteni, csakis vízzel főzöd meg a négy kanál cukorral elkevert vaníliapudingot...
A 3 db meghámozott cikkekre vágott almát egy kanál cukorral és 2 dcl vízzel felteszed főni, azaz párolni, fél citrom levét belenyomod, és félreteszed...
Ha kész a 3 dcl vízben felfőzött puding, összekevered az almával...
A forma ...
fel
le
Kétségbeesetten kérte, hallgattassam el már a fűnyírót, mert valami furcsa zörejre lett figyelmes. Először nem tudta mire vélni, mi lehet és honnan jön, de közelebb merészkedve már egyértelművé és beazonosíthatóvá vált számára a hang eredete és hogy az az ajtó fölött, egyenesen a ház falából jön.
- Kétségtelen, hogy valami kaparászik - mondtam, és sejtem is, hogy mi lehet... Ja, hogy elfelejtettem volna időben szólni, hogy ne lepődj meg, mert itt aztán mindenféle állattal, még egerekkel is találkozhatsz?...
- De ne félj, ő sokkal jobban fél tőled, ezért láthatatlan, csak akkor lesz hirtelen nagy a hangja, amikor rájön, mi nem lehetünk neki ellenfél és nekibátorodva folytathatja nyugodtan a megkezdett rágicsálást... No, de ilyen hangosan, ez azért túlzás!
- Nincs mitől tartani - mondtam, látva, hogy nem igazán megnyugtató az a magyarázat, hogy ő csak belül terjeszkedik, de hogy mekkora utat tud már magáénak, azt csak akkor fogjuk megtudni, ha kicsomagoljuk egyszer ezt a ...
fel
le
A nélkül, hogy bárkit is terhelnék személyes élményeimmel, melyek az utóbbi időben nem várt helyzeteket produkáltattak velem, de én semminek sem vagyok az elrontója. Tetszett, vagy sem, de egy próbát megért, így hát nekiveselkedtem és fekvő pózba leereszkedtem. Előtte természetesen leterítettem egy kis szőnyeget alám, mégse a szűz gyep nyomjon itt is ott is. Eddig nem is fáradtam el. Hanem aztán lapos kúszást imitálva próbáltam átjutni a kerítés alatt. Mit mondjak? Próbára tette az erőm, pedig én mindent úgy tettem, ahogy nemegyszer másoktól láttam..., mégsem haladtam egy centimétert se előre. Az is igaz, hogy fölöttem szögesdrót tüskék meredeztek. Valahogyan mégis - még, ha lassított felvételben is - átvergődtem magam a kerítés alatt és egy karcolás nélkül a túloldalon egyenesbe kerültem. Ezen a sikerélményen felbuzdulva, dolgom végeztével (ami nem összetévesztendő egyéb kis- és nagydologgal, mert ekkora tortúrát azért nem vállaltam volna fel, hanem a kerítésre kúszó növényeket ...
fel
le
Hol is találkozhatnék ilyen fenevaddal, ha nem útban kifelé a telekre. Jövet, menet ezentúl látni fogom ezt a kis csöppséget, akinek egyetlen dolga, hogy a gazdik távolléte alatt őrizze a házat, és alkalmanként nekem pózoljon. Na, most végre sikerült lencsevégre kapnom, csak egyszer kellett szólnom, máris előjött az alkalmi kutyaóljából. Ugyan még nem tudom melyik az eleje és a hátulja, mert olyan gömbölyű, de azt már tudom, hogy a növekedésben itt nem fog megállni. Összehaverkodtunk. Remélem alkalmam lesz máskor is lekapnom őkelmét, vagy őnagyságát, ameddig hagyja, mert hogy nagy darab állat lesz belőle, az biztos... Már most is micsoda tappancsok?! El is neveztem Tappancsnak...
Kicsivel odébb már nem olyan barátságos hangorkán fogad, de lehetett rá számítani, mert náluk ez a köszönési forma. Sokan vannak, többen a kelleténél, de ez legyen a gazdájuk dolga. Azt hiszem, bár nem számoltam meg, de mind a tizenketten hiánytalanul megvannak. Csak remélni tudom, kitart a kerítés még egy ...
fel
le
Soha így még nem örültem esőnek, mint ma, pedig utolért és telibe talált az Árkádnál. Mit bántam én, hogy szinte azonnal ázott ürge kinézetem lett, még hogy szaladni? Hová és miért? Még a nemlétező stílingem, de a hajam mindenképpen begöndörödött volna ettől a hatalmas zuhétól percek alatt, de még csak nem is kerestem egy eresz "alát", mert nem volt egy szabad hely se... Az adóhivatal kapualjából is kiszorított az összes ott dolgozó, nem is értem, miért tódultak oda olyan sokan, ahelyett, hogy szaggatták volna az istrángot...?! Ja, hogy ők is a buszra vártak?
Gondoltam, hogy Kertváros érintetlen marad, odáig nem ér el a Szent Péter keze, meg az esernyője, de ő másként. Csak addig maradt száraz, amíg le nem pakoltam otthon a hátizsákomat, ó de kedves? Aztán, ami belefért! Hagyva azért nekem még az eső előtt annyi kis időt, hogy végezzek, aztán beszaladjak,... mit mondjak, egy kis tereprendezés az ablakom alatti virágoskertemre, ráfért.., soha jobbkor!
Aztán, amikor ...
Nekem azt, ha max egy-két napig nem kell kimennem a kertbe. Ínséges időket élünk, nem akar esni. Olyan szomorú látni, amikor minden kókadozik. Persze csak az első öntözésig.
Ma is muszáj volt öntöznöm, legalább a paprika, paradicsom palánták és az a pár tő Verbéna, Mini szegfű, amit nemrég ültettem legyenek frissek és üdék. Addig a csicseriborsón kívül, ami már a földben van, nem is vetek más babot, de még sárga hüvelyű zöldbabot sem, pedig még nagyra növő tűzbabom is van, amíg nem lesz egy kiadós eső. Mit bánom én, ha sokára lesz abból is valami és max egy méter magasra nő csupán a kettő helyett?... Csak már ott tartanánk!?
A ciszternámban van ugyan még pár hordónyi, öntözésre való, de most hiányzik csak igazán az a téli csapadékmennyiség, ami a szétesett csatorna miatt mindenhová folyt, csak nem bele... Most is csak összedrótoztuk, foltoztuk és aládúcoltuk és reménykedni lehet abban, hogy az első szélvihar nem dönti ismét össze... Ej, az én Józsim, ha tudná és látná odafentről ...
Egy kellemes szombat délutánt tölthettünk ötödmagammal kint a szabadban, a kertben, ahol eddigre még a Nap is ránk sütött, hogy alig lehetett kibírni a forróságot, nem azt a kellemes, hűvös árnyékot adta a hólyagos cseresznyefa, mint általában délelőttönként szokta. Eddigre ugyanis már hetedhét határon is túl vagyunk. De az a pár óra kint tartózkodás egy kis sziesztára is alkalmat ad, ha nem, akkor teremtünk.
Ezt láthatod, ha egy pillantásra méltatod a feltett fotót, ahonnan lányom sziluettje kandikál ki a... na milyen fa mögül és bokor mellől? Hát már megint nem elfoglalta a legjobb helyet? Ezért fáradok el én és nem pedig fordítva, de nem bánom, ha ilyen szép napokat tudunk kifogni még sokáig.
Rengeteg fotó várat magára, amiket szombaton örökített meg a sógorom, a húgom és unokája, lányom és jómagam társaságában, ahol örömömre végre egy picit egymásra is szentelhettünk kevéske időt. Erre is csak egy évben egyszer kerülhet sor, amiről igazán nem mondható el, hogy túlzásba ...
"Ha a lumbágóm engedi, mert per pillanat még ülni sem tudok, csak szenvedve… majd akkor írok,... de azért készen van az ebéd, fincsi csirkepörkölt szárnyából és nokedli, általam szaggatva, salátával... édességnek pedig, majd, ha kihűlt, vaníliás almás puding... Ha tudnád milyen fincsi?!"
No, csak mert nem elégszel meg azzal, hogy elmondom, ide leírom neked, hogyha kiérsz a nagy Nyugatra , tudj ilyet készíteni, had maradjon tátva még a szájuk is, csak ne felejtsd el az Alpesi tejcsokit, mert úgy az igazi, csoki mázzal a tetején. Nem baj, ha lecsurog az oldalán!
Hogy milyen az almás puding? Olyan, ha egyszer megkóstolod, nem akarsz többé tejes pudingot készíteni, csakis vízzel főzöd meg a négy kanál cukorral elkevert vaníliapudingot...
A 3 db meghámozott cikkekre vágott almát egy kanál cukorral és 2 dcl vízzel felteszed főni, azaz párolni, fél citrom levét belenyomod, és félreteszed...
Ha kész a 3 dcl vízben felfőzött puding, összekevered az almával...
A forma ...
Kétségbeesetten kérte, hallgattassam el már a fűnyírót, mert valami furcsa zörejre lett figyelmes. Először nem tudta mire vélni, mi lehet és honnan jön, de közelebb merészkedve már egyértelművé és beazonosíthatóvá vált számára a hang eredete és hogy az az ajtó fölött, egyenesen a ház falából jön.
- Kétségtelen, hogy valami kaparászik - mondtam, és sejtem is, hogy mi lehet... Ja, hogy elfelejtettem volna időben szólni, hogy ne lepődj meg, mert itt aztán mindenféle állattal, még egerekkel is találkozhatsz?...
- De ne félj, ő sokkal jobban fél tőled, ezért láthatatlan, csak akkor lesz hirtelen nagy a hangja, amikor rájön, mi nem lehetünk neki ellenfél és nekibátorodva folytathatja nyugodtan a megkezdett rágicsálást... No, de ilyen hangosan, ez azért túlzás!
- Nincs mitől tartani - mondtam, látva, hogy nem igazán megnyugtató az a magyarázat, hogy ő csak belül terjeszkedik, de hogy mekkora utat tud már magáénak, azt csak akkor fogjuk megtudni, ha kicsomagoljuk egyszer ezt a ...
A nélkül, hogy bárkit is terhelnék személyes élményeimmel, melyek az utóbbi időben nem várt helyzeteket produkáltattak velem, de én semminek sem vagyok az elrontója. Tetszett, vagy sem, de egy próbát megért, így hát nekiveselkedtem és fekvő pózba leereszkedtem. Előtte természetesen leterítettem egy kis szőnyeget alám, mégse a szűz gyep nyomjon itt is ott is. Eddig nem is fáradtam el. Hanem aztán lapos kúszást imitálva próbáltam átjutni a kerítés alatt. Mit mondjak? Próbára tette az erőm, pedig én mindent úgy tettem, ahogy nemegyszer másoktól láttam..., mégsem haladtam egy centimétert se előre. Az is igaz, hogy fölöttem szögesdrót tüskék meredeztek. Valahogyan mégis - még, ha lassított felvételben is - átvergődtem magam a kerítés alatt és egy karcolás nélkül a túloldalon egyenesbe kerültem. Ezen a sikerélményen felbuzdulva, dolgom végeztével (ami nem összetévesztendő egyéb kis- és nagydologgal, mert ekkora tortúrát azért nem vállaltam volna fel, hanem a kerítésre kúszó növényeket ...
Hol is találkozhatnék ilyen fenevaddal, ha nem útban kifelé a telekre. Jövet, menet ezentúl látni fogom ezt a kis csöppséget, akinek egyetlen dolga, hogy a gazdik távolléte alatt őrizze a házat, és alkalmanként nekem pózoljon. Na, most végre sikerült lencsevégre kapnom, csak egyszer kellett szólnom, máris előjött az alkalmi kutyaóljából. Ugyan még nem tudom melyik az eleje és a hátulja, mert olyan gömbölyű, de azt már tudom, hogy a növekedésben itt nem fog megállni. Összehaverkodtunk. Remélem alkalmam lesz máskor is lekapnom őkelmét, vagy őnagyságát, ameddig hagyja, mert hogy nagy darab állat lesz belőle, az biztos... Már most is micsoda tappancsok?! El is neveztem Tappancsnak...
Kicsivel odébb már nem olyan barátságos hangorkán fogad, de lehetett rá számítani, mert náluk ez a köszönési forma. Sokan vannak, többen a kelleténél, de ez legyen a gazdájuk dolga. Azt hiszem, bár nem számoltam meg, de mind a tizenketten hiánytalanul megvannak. Csak remélni tudom, kitart a kerítés még egy ...
